41174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főképen vonómarhák számára alkalmas takarmánykeverék előállítására
— 2 — olajat úgy, mint jelen találmány tárgyánál, folyékony állapotban kell hozzáadni, hogy a megkívánt hatás fölléphessen. Az ismeretessé vált eljárásnál a lenmagliszt csakis akkor fejthetne ki a kötő hatáson kívül a lenolaj leadása folytán bizonyos mértékű impregnáló hatást is, ha a takarmánykeveréket igen magas nyomásnak vetnők alá, mely nyomásnak a lenolajnak a magból való kisajtolásához megkívánt nyomással körülbelül egyenlőnek kell lenni. Takarmány előállításánál azonban ily nyomásról szó sem lehet, mert a takarmány a nyomás folytán túlságos sűrűvé és keménnyé válnék ahhoz, hogy közvetlenül használható legyen. Az új eljárásnál, mint már említettük, a szilárd keverékalkatrészek impregnálása, illetve beburkolása céljából nyomást alkalmazni nem is szükséges, mert a szilárd testek impraegnálására, illetve beburkolására a lenolajnak meleg állapotban, kellő keverés mellett való hozzáadása is elegendő. Ha az új eljárásnál nyomást mégis alkalmazunk, a nyomás mértékének csakis a keverék alkatrészeinek tömörítésére kell elegendőnek lenni, mert a nyomásnak más föladatot nem kell végezni. Magában véve ajánlottak már növényi olajoknak, pl. len vagy répaolajnak melléktápszerkép való alkalmazását, itt azonban vagy az olajnak a napi adaghoz való egyszerű hozzáadásáról volt szó, anélkül, hogy a célt tartós vagy konzerválható takarmány előállítása képezte volna, vagy pedig csakis víztartalmú zsíros melassetakarmánynak répaolaj és zsírtartalmú liszt vagy dara hozzáadása mellett való előállítását tartották | szem előtt, anélkül, hogy a jelen találmány 4-' tárgyát képező eljárást alkalmaztak volna, y melynek értelmében a keverék alkatrészei | meleg állapotban impraegnáltatnak, illetve í, beburkoltatnak, hogy tartós termék nyerése |f; lehetővé tétessék. ; • Víztartalmú takarmányanyagok azonban } nem tartósak; ezen takarmányfélék kiszárí-1 tása sem vezetne a megkívánt eredményhez, eltekintve attól, hogy ezen kiszárítás igen körülményes lenne. Végül még megkísérelték a melassztartalmú takarmányféléket állati enyvből készült réteggel ellátni, hogy a levegő vizének fölvétele meggátoltassék és tartós takarmány nyeressék. Ezen rendszabály azonban nem vált be, mert lovak és szarvasmarhák az állati enyvet nem emésztik meg ós az állati enyvvel kevert takarmányt visszautasítják, eltekintve attól, hogy a takarmány az ily hozzátét által emészthetetlenné válik. A jelen találmány tárgyát képező eljárásnak lótakarmány előállítására szolgáló gyakorlati kivitele pl. a következő: A legjobb minőségű lóhereszénafajokat, lucernaszénát, bükkönyazénát vagy rétszénát gépeken lisztté őrölünk. Ezenkívül zabot, babot, lenpogácsát külön-külön gépeken lisztté őrölünk és az egyes lisztfajokból körülbelül (35) régz szénaliszthez 10 rész zablisztet. 5 rész lóbablisztet, és 2l /a rész lenlisztet adagolunk. Ezen anyagokat kollerjáraton bensően összeelegyítjük, illetve összedörzsöljük. A hideg állapotban történő keverési folyamat közben a masszához körülbelül 71 /* rész melasset adagolunk. Ezáltal néhány perc alatt csaknem száraz, lisztszerű elegyet nyerünk, mely fűthető keverő géphez önműködően vezettetik, melyben a massza körülbelül l1 /* rész növényi olaj, pl. lenolaj hozzáadása mellett körülbelül 110% hőmérsékletre hevíttetik. Ezután a masszát lefolyatjuk és megmerevedni engedjük. Ily módon használatra kész, tartós masszát nyerünk. A keverék azonban a keverő gépből még az ezen célra alkalmas, sajátos önműködő sajtóba is vezethető, hogy állandóan szárazon megmaradó, változatlan tartós brikettet, vagy marhák vagy lovak számára alkalmas kenyéralakú szilárd takarmányt nyerjünk. Megjegyzendő még, hogy ha a szénalisztnek takarmányanyagokhoz való hozzáadását ajánlották is, valódi szénaliszt előállítása különös nehézségeket okozott és eddig nem is volt elérhető. A föl találónak azonban sajátos anyagból
