41136. lajstromszámú szabadalom • Töltőtollszár
mivel a tollszár a zrókupakkal csak oly helyen érintkezik, amelyen természetszerűleg tinta nem fathat ki. A csavarmenetnek ezen új elrendezése folytán a zárókupak szorosabban is csavarható föl. A mellékelt rajzban a találmány tárgyának két példaképein foganatosítási alakja van föltüntetve. 1. ábra az egyik foganatosítási alak oldalnézete zárókupakkal együtt. 2. ábra egy másik foganatosítási alak oldalnézete, részben metszetben. 3. ábra a tollszár nézete a zárókupak eltávolítása és a mozgatható nyélrész kitolása után. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (1) zárókupak a (2) tollszárra egyszerűen fölhúzható. Ezen célból a (2) tollszár mindkét vége kissé kúposodik, míg az (1) zárókupak szája felé ennek megfelelően kúposán bővül. Hogy már most a ollszár zárt állapota mellett fölismerni lehessen, hogy a toll a tollszárnak melyik végén fekszik, a zárókupak a (3) megkülönböztető jelzéssel van ellátva, mely a zárókupakot a tollszár másik végétől megkülönbözteti. A föltüntetett példánál az (1) zárókupak fenékrésze más szinű, mint a kupak, ill. a tollszár többi része. Ezen eltérő színezés a rajzban vonalkázás segélyével van föltüntetve. Magától értetődik, hogy az (1) zárókupakot ezen a helyen más színezés helyett recézéssel, bevágással, vagy más föltűnő jellel láthatjuk el. A (3) jelzés állandóan mutatja, hogy a tolltartó zárt állapotban a tollal fölfelé hordandó a zsebben, ha a tinta kifolyását és a tolltartó beszennyeződését el akarjuk kerülni. A 2. ábrabeli foganatosítási alaknál az (1) zárókupak a (2) tollszárban eltolható tollnyéllel bíró szerkezettel kapcsolatban van föltüntetve. A jelzést itt az (1) hüvely (4) feneke alkotja, mely a hüvelybe kicserélhetően van erősítve és egyszersmind a mozgatható nyelet tartalmazó (6) tollszárhüvely elzárására szolgáló (5) dugaszt hordja. Ezen célból az (5) dugasz vége kúpos lehet, miáltal a (6) hüvelyt légmentesen zárhatjuk el. Az (1) kupak (4, 5) feneke a föltüntetett kivitelnél a (7) pecekkel van ellátva, mely a tollszár zárt állapotában a (6) hüvely belsejébe nyúlik és ütköző gyanánt szolgál az eltolható (8) nyél számára. A (8) nyélnek a tollszár zárt állapotában való kitolása ilyként lehetetlenné van téve, és a (11) toll hegyének az (5)- dugaszba való ütközése és megsérülése meg van akadályozva. Míg az 1. ábra szerinti alaknál az (1) zárókupak a (2) tollszárra egyszerűen csak föl van tolva, a 2. ábra szerint a zárókupak fölcsavarható. Az ezen célra szolgáló (9) csavarmenet azonban nem mint eddig a (6) hüvely szájánál, hanem ettől nagyobb távolságban van elrendezve. Ezáltal elérjük, hogy a tollszár nyílása, melyen gyakran kevés tinta marad, az (1) kupak belső falával nem jön érintkezésbe, hanem a (6) hüvely és a kupak között hézag marad. Ha a zárókupakot a tollszárra föl akarjuk csavarni, a kupak a tollszár torkolata fölött szabadon és ettől bizonyos távolságban halad el, míg a (9) csavarmenettel kapcsolatba nem jő. Ezáltal a tintának a tollszár torkolatáról a tollszárra való átvitelét elkerüljük. Megakadályozzuk továbbá, hogy a csavarmenetekbe a tinta beszáradjon, és a kupak fölcsavarását vagy lecsavarását megnehezítse. Mivel végül a (9) csavarmenet az (1) kupak alsó végén fekszik, a kupak erősebben meghúzható és az (5) dugasz erősebben szorítható a (6) hüvely szájáia. A 3. ábrában látható, hogy a zárókupak lecsavarása után a (8) tollnyél a (2, 6) hüvelyből kitolható. Addig, míg a tollszár zárt állapotban van, a (7) pecek a tollnyél kitolását megakadályozza. Magától értetődik, hogy a találmány nem csupán a rajzban föltüntetett példákra szorítkozik, hanem, amint már a bevezetésben említve volt, a legkülönfélébb eszközöket alkalmazhatjuk a tollszár azon végének megjelölésére, amelyen a toll fekszik. Mindenkor azonban fontos, hogy a zárókupak a tollnak megfelelő helyet jelző megkülönböztető jellel legyen ellátva.
