41109. lajstromszámú szabadalom • Levélbélyeg és értékjegyek fölragasztására szolgáló gép és automata

gel ven foglal helyet a (34) emelővel együtt, mely külső végén a (37) spirálrugó hatása alatt a (36) hasítékokban eltolható (15) lemezt hordja, mely a (34) emeltyű függélyes állásánál a (39) tartányban levő (40) szivacson vagy hasonlón megnedvesedik és ezen emeltyű vízszintes helyzete mellett a (40) szivacstól kapott nedvességet a (3) levélre viszi át, Hogy a (15) lemezt a levél megtörtént benedvesítése után a fölvitt folyadék elkenésének kikerülésével emelhessük le a levélről, a (34) emeltyű elfordításakor először a (15) lemeznek a közép felé való majdnem sugárirányú eltolása következik be, amit a (38) vezeték idéz elő, melyen a (36) hasítékok oldalain alkalmazott (35) vezetőhengerek gördülnek le. A (38) vezetőgörbe az (5) tengely (45) csapágy állványához van erősítve. Ha az emeltyű már majdnem a szivacs fölé érkezett, a megfordított eset következik be. A (15) lemezt az emelőben levő spirálrúgó a (38) ív mentén a szivacsra szorítja, amelyen nedvesen tartatik. Ép úgy, mint az 1—6. ábra szerinti foganatosítási alaknál, a kés és nedvesítő itt is fölváltva működnek. A (41) ellenkés eltolható lehet és előtte halad el a (11) kés, mely ekkor a (42) bélyegszalagról egy bélyeget vág le. A szalag a (4i) állványba ágyazott (43) korongra van tekercselve. A bélyegszalag mozgatása nem történik vezetőhengerek útján, mint az első foganatosítási alaknál, hanem a 7. ábrában kirajzolt bélyegszalagot, a rajzon föl nem tüntetett, ismert alakú rúgó vagy súly által, a bélyegszalagra erősített, le nem vágandó papírszalag közvetítésével húzzuk darabonként a kések között át. A 11. ábra tünteti föl a papírszalag útját a korongtól egészen addig, míg a késeket elhagyja. A 8. ábra a megnedvesítést, a 9. ábra pedig a levélbélyegnék levágását és a levélre való szorítását tünteti föl. A pénzdarab bedobása a legváltozatosabb módon oldhatja a mechanizmust, hogy azt fratikiro/ás céljából szabaddá tegye. A 12 — 13. ábrák az erre vonatkozó foganatosítási alakok egyikét a 7—11. ábrák szerinti kivitellel kapcsolatban tüntetik föl. A (46) fogantyút, amellyel az egész mechanizmust működésbe helyezhetjük, a (47) kilincs biztosítja helyzetében. Csak a (48) pénzdarab bedobása által lesz a kilincsrögzítés a (49) állványba ágyazott (50) kettős emeltyű ütközése útján megszüntetve, amiáltal a fogantyuis (51) rúd és vele kapcsolódó (7) fogazott ív egy levélnek bélyeggel való egyszeri ellátása céljából szabaddá tétetik. Az előzőkben említett valamennyi foganatosítási alaknál a bélyeget rászorító emeltyű úgy képezhető ki, hogy az egyúttal a postai föladás helyét és idejét is rányomja a fölragasztott bélyegre és ezt ily módon értéktelenítse. Ezenfelül egy berendezést alkalmazhatunk, mely a bélyeggel ellátott és fölülbélyegzett levelet megfogja és a föladó hatásköréből kivonja, nehogy visszaélések legyenek elkövethetők. A 18—19. ábrákban oly eljárás van semmatikusan föltüntetve, amelynek segélyével a frankirozásnál hamispénzt használt egyén megállapítható. Ezen eljárásnak nem az a célja, hogy a csalást lehetetlenné tegye, ami technikailag kivihetetlen, hanem az, hogy a közönségben a fölfödöztetés félelme állandóan ébren tartassék, és senki se merjen többé a megtörtént példás büntetések és hatóságok kérlelhetetlen eljárása folytán hamis pénzt fölhasználni. A levélbélyeg-automatáknál könynyű lesz a leleplezés, mivel a csalás útján szerzett bélyeggel ellátott postaküldemény a címzettnek való kézbesítésig hosszabb időn át marad a pósta birtokában és a címzett útján a föladó is könnyen megállapítható. Amint az előzőkben leíratott, a bélyegek pl. 1000 darabot tartalmazó (71) ívben vagy hosszú szalagban vannak az automatában elhelyezve. Az eljárás már most a következő: A bélyegen kívül a levélre a frankirozás sorrendjében egy meghatározott számot nyomunk rá, vagy pedig a bélyegek vannak pl. 1—1000-ig terjedő folyószámokkal ellátva, Ha e számozást a pénzbedobással hozzuk összeköttetésbe, ami a dolog természetéből következik, vagyis a pénzdarabokat