41103. lajstromszámú szabadalom • Újítások síkszitákon
egyoldalú lökéseket okoz, melyek a szitaszekrényt rendes pályájától kitéríteni igyekeznek és a kereteket is oly nagy mértékben igénybe veszik, hogy azokat igen erősekre kell méretezni. A jelen találmány szerint akként segítünk ezen a bajon, hogy a szitálandó anyagot ellenáramban vezetjük úgy, hogy az egymással ellenkező irányban mozgó anyagáramok leudítő erői egymást lerontják. Ezen célból az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál minden szita- és gyűjtőkeretet egy-egy (10) válaszfallal két elkülönített (11) és (12) részre osztjuk, melyek mindegyikét egy-egy (13) vezetékfal két, egymástól elválasztott szita- ill. gyűjtőcsatornára oszt. Ezekben a csatornákban már most a rajzban föl nem tüntetett vezetéklapátok úgy vannak elhelyezve, hogy a vonalkázottan megjelölt (14) beömlő nyíláson át az (1) szitára jutó és a (10) válaszfal által két áramra osztott szitálandó anyag az egyik csatornában az óramutató [járásával megegyező, a másikban pedig evvel ellenkező irányban vezettetik. Ezeket az egymással ellentétes, a rajzban nyíllal jelölt irányokat minden szita- és gyűjtőkeretnél megtartjuk úgy, hogy minden szita- és minden gyűjtőkeretnél két, egymásai ellenkező lendítő erő keletkezik, melyek egymást lerontják. Ezenkívül még ezek, a minden egyes keretben különböző áramirányok olyanok, hogy még két egymás alatt fekvő szita- ill. gyűjtőcsatornáién is ellentétesek az áramirányok, OOllnt pld. az (1) szitakeret jobboldali csatornájában az áram iránya az óramutató járásával megegyező, míg a (3) szitaszekrénynek ugyancsak jobboldali csatornájában avval ellenkező úgy, hogy az egész szitaszekrényben egyetlen egyoldalú lenditő erő Bem jut érvényre. Természetesen a jelzett elrendezésnél a (10) fal által elválasztott csatornákban különböző terméketis dolgozhatunk föl. A jelen találmány szerint a (13) vezetékfalakat akként rendezzük el, hogy azok a szitaszekrény mindegyik oldalán közvetlenül egymás alatt feküdjenek és így egymást hordják. A legalsó (8) gyűjtőkeret (13) vezetékfalai végül a (9) főkeret (15) haránttartóin fekszenek (2. ábra) úgy, hogy ezek a haránttartók voltaképen az összes vezetékfalakat hzrdják. Egy további újítás a szitakeretek szerkezetére vonatkozik, melyek eddigi alakjukban túlnehezek. Ezt a hátrányt nem lehet az oldalfalak gyöngébb méretezése által kiküszöbölni, mert ekkor meg a szitakeretek elveszítik szükséges szilárdságukat és még a szitaszövetek megfeszítése által okozott igénybevételnek sem állhatnak tartósan ellen. Ezen hátrányok elkerülése végett a szitaszekrényeket, a jelen találmány szerint, alsó részükön a (16) harántlécekkel (3. ábra) merevítjük, hogy a (17) oldalfalak harántmetszeteit a kívánt súlycsökkenés céljából a minimumra redukálhassuk. Ez az újítás lehetővé teszi a szitaszövetnek több, egymástól elválasztott (18) csíkban való alkalmazását (4. ábra), melyek a (16) harántlécekre erősíttetnek úgy, hogy a szitaszövet megsérülésénél csak egyes csíkokat kell kicserélni. Az előbbiebben leírt síkszita számára készül a 2. ábrában föltüntetett (19) vezető fenék, mely a (9) főkerettel összeköttetésben állhat és melynek továbbító fölületei és kifolyatói a szita- és gyűjtőkeretek átereszeihez képest úgy vannak elrendezve, hogy a félterméknek a (20, 21) kifolyatókban a szitaszekrény egyik végén, a lisztek ellenben a (22, 23, 24) kifolyatókon a szekrény ellenkező végén vezettetnek el, miáltal - az átviteli fölvonók alkalmazása részben vagy egészben fölöslegessé válik. A szitálandó anyag ezen célból következőképen vezettetik : Az (1) szitán áthulló anyag a (2) gyűjtőkeretre esik és annak áteresztő sodronyszövetén keresztül a (3) szitára jut, míg az (1) szita átmenete az átmeneti sodronyszövetre kerül és ezen áthullva a (2) gyűtőkeret átbocsátási nyílásán, továbbá a (3, 4, 5, 6, 7, 8) Bzita- ill. gyűjtőkeretek átbocsátási nyílásain át a (19) vezetékfenékre jut és annak (21) kifolyatóján elvezettetik. A
