41093. lajstromszámú szabadalom • Köralakú membránnal bíró monotelefonos relaistranszformátor

rok kiválaszthatják azokat az áramokat, melyeknek első harmonikusa a membránok saját hangjai. Hogy a relaisben az oly áramok hatása alatt létesülő hanghullámokat, melyek váltakozásának számához a membrán rezgésszáma az első harmonikus, elektromos hullámokká alakíthassuk át, a membrán középpontjára a (9) platinakontaktusban végződő (8) kar fekszik, mely a (10) állványban rubinkövekbe van ágyazva és melyet oly (11) ellensúly terhel, hogy lengése a (4) membrán lengésénél lassúbb legyen. Ebből az következik, hogy mikor a (3) csévén megfelelő gyakoriságú elektromos áram megy át és a (4) membrán rezgésnek indul, a (8) kar eme rezgéseket nem követheti, tehát a két rész között a kontaktus megszakad. Ha a (4) membrán és a (8) kar a -filletve — sarokszorító útján (2. ábra) egy tetszőleges relaist, pld. a (12 13 14) differenciális relaist (1. a 3. ábrát), magába záró áramkör pozitív, illetve negativ sarkával van kapcsolva, eme relais (15) fegyverzete meg van húzva, mikor a (4) membrán a (8) karral érintkezik, ennek következtében a (12) telep által táplált harmadik hely: áramkör, melybe valamely ismert (Morse-Hughes-, Baudot- stb.-féle) (17) írókészülék van bekapcsolva, meg van szakítva. Ha azonban a differenciális relais (15) nyelve annak következtében, hogy a (4) membrán és (8) kar között a kontaktus megszakad a magról leemelkedik, a (16) telep áramköre záródik é8 az írókészülék mindaddig működik, míg a megfelelő membrán rezeg Mikor a leadóállomáson az összes billen tyűk nyugalomban vannak, a mozgó áram fejlesztő a fölvonó állomás (4) membránjait nem befolyásolhatják. Mikor azonban a leadóállomás az egyik (18) billentyűt lenyomja (3, ábra) az (P) transzformátor (B) másodcsévéjének áramkörét ismert módon zárja és az (L) vonalvezetéken a (3) csévébe jutó áram a (4) membránt rezgésnek indítja, ennek következtében a (15) relaisnyelv a (16) telep áramkörét zárja, a (19) elektromágnes a (20) kart mozgatja és ez a (21) papírcsíkot a nyomtatódobra szorítja. A relaistranszformátorban az áramerősséget kétféleképen módosíthatjuk, vagy akként, hogy a (3) csévével láncolatosan vagy párhuzamosan egy (22) ellenállást kapcsolunk be (2. ábra), vagy peddig akként, hogy a (4) lemeznek a (2) elektromágnestől való távolságát szabályozzuk, a készülék érzékenységét mindkét esetben módosítjuk. Ezeket a műveleteket a levelezés megszakítása nélkül végezhetjük. A 2. ábrán sematikusan két ily monotelefonos relaistranszformátort ábrázoltunk azok (4) membránja és (8) karja által, a relaist magába záró (Cr) fölvevőáramkör az (LT) vonaláramkörrel vagy közvetlenül, vagy a (Td) differenciális transzformátor közvetítésével van összekötve. A (Cr) fölvevő áramkörhöz tizenkét, egymástól egy-egy félhanggal eltérő monotelefonos relaistranszformáter van láncolatosan, párhuzamosan vagy vegyesen kapcsolva. Eme relaistranszformátorok beállítása egyszersmindenkorra történik, Iha a (4) membrán hangja egyszer meg van állapítva, az ép oly kevéssé változik, mint a megfelelő elektro-diapasoné. Üzemközben tehát szabályozás fölösleges, ép így elesik a karbantartás is, mert a (4) membránok firniBszel vannak bevonva, kivéve azt a részüket, melyre a megfelelő (8) kar ráfekszik, ezenkívül pedig az egész készülék egy tokba van zárva. SZABADALMI IGÉNY. Köralakú membránnal bíró, monotelefonos relaistranszformátor, azáltal jellemezve, hogy a telefon membránja az első csomóvonalban egyszerűen három, az alaplemez sugárirányú vezetékeiben eltolható vezetődarabokra szerelt pecken van megtámasztva és egy a leadó állomáson alkalmazott megfeleld elektro-diapason által indított áram hatása alatt, a fölvevő áramkörbe láncolatosan vagy párhuaamosan bekapcsolt relais közvetítésével indul rezgéseknek; jellemezve továbbá azáltal, hogy a membránra egy oly vía-