40871. lajstromszámú szabadalom • Újítások váltóáramú generátorokon
pedig az alább részletesen leírandó sarktoldatokból, lemezekből tehetők össze. Mint az 1—3. ábrák mutatják, az üreges és belső oldalukon nyitott sarktoldatok (3. ábra) a külső falon elrendezett (A) mágnestekervényeket tartalmazzák, melyek a (13) és (13a) sarktoldatok üregének a kerület felé eső külső falára vannak fektetve (8. áera), inig a (B) armaturatekervények a kelős oldalon, illetve a rövidebb sarktoldatokon kivül (9. ábra) feküsznek. Az a '(A) és (B) tekerítvények egy-egy folytonos tekercset alkotnak, mely az (a, b) helyeken végződik. A (13) és (13a) sarktoldatokban az induktorkerék küllőinek mágneses anyagból álló (14) végei forognak, melyek a belső, szintén mágneses anyagú (14) küllővégektől a nem-mágneses (15) betétek által vannak elválasztva és célszerűen lemezekből vannak összerakva. A (14) részek és a nem-mágneses (15) betétek a kerék (16) küllőinek végein foglalnak helyet,. mely küllők szabályosan ágaznak szét a szokott módon hajtható (18) tengelyre ékelt (17) kerékagyból. Az 1—3. ábrákon föltüntetett szerkezet különösen nagy méretű generátorokhoz alkalmas. A rajzokon csak egy forgó kerék van föltüntetve, azonban magától értetődik, hogy ezen szerkezet ugyanazon tengelyen tetszőleges számban rendezhető el. Az ilyen tipusú generátoroknak nagy mértékben való szerkesztése eddig sok nehézséggel járt, míg a fönti berendezés, mint említve volt, épen nagy méretű generátoroknál alkalmazható előnyösen. A leírt berendezésnél az (A) tekercs a forgó kerékben mágneses erőáramlást létesít és az erővonalak a (10) gyűrűn a (13) és (13a) sarktoldatokon és a kerék (14) mágneses részein át zárkóznak. A mágneses erőáramlás vonalai általánosságban egy horgonygyűrű körül tekercselt fonalhoz hasonlítanak, vagy más szavakkal sinusgörbét alkotnak és az erővonalak mindig egyenlő mágneses ellenállással találkoznak. Midőn a forgó kerék (16) kellői a rövidebb (13a) sarktoldatok között haladnak el (9. ábra), akkor a mágneses erőáramlás teljesen a (B) armaturatekercs külső oldalán halad el, amennyiben az erővonalak a (10) gyűrűn rövid (13a) sarktoldatokon és a kerék küllőinek (14) külső végein át zárkóznak. Ezen helyzetben tehát az erővonalak küzül egy sem halad át a (B) tekercsen. Ha a kerék tovább forog, akkor a küllők végei a hosszabb (13) sarktoldatok közé lépnek (8. ábra), amikor is az erővonalak a hosszabb (13) sarktoldatokon és a kerék küllőinek belső (14) mágneses részén át fognak zárkózni. Ezen helyzetben az összes erővonalak, úgy az (A), mint a (B) tekercsen is áthaladnak. Ennélfogva a keréknek a 9. ábrabeli helyzetből a 8. ábrabeli helyzetbe való forgása alatt az összes erővonalak felépnek a (B) tekercsbe és abban elektromos áramot gerjesztenek. Ha pedig a kerék küllői a 8. ábrabeli helyzetből a legközelebbi rövidebb (13a) sarktoldatokba, vagyis újból a 9. ábrának megfelelő helyzetbe forognak, akkor a (B) tekercsből az összes erővonalak kilépnek, úgy hogy ismét elektromos áram gerjed, mely azonban az előbbivel ellenkező irányú. így tehát a kerék folytonos körbenforgása közben annyi ellenkező irányú áramlökés létesül, ahány sarktoldat van, vagyis kétszer annyi, mint ahány küllővel a kerék el van látva, míg a teljes áramhullámok száma a kerék küllőinek számával egyenlő. Az 1. ábra oly generátort mutat, melynél a kerék tizenhat küllővel, a mágneskoszorú pedig tizenhat hosszú és ugyanannyi rövid sarktoldattal bír, úgy hogy a kerék egy fordulata alatt tizenhat teljes hullám létesül. A másik kiviteli alaknál a kerék szintén átellenes gyűrűk között forog, azonban a sarktoldatok az előbbiektől némileg eltérően, vannak elrendezve. Ugyanis az (A) mágnestekercs itt a koszorú belső részében, a (B) armaturatekercs pedig kivül fekszik, míg a külső és belső (19) és (20) sarktoldatok, mint a 6. ábra mutatja, sugárirányban lépcsőzetesen vannak elrendezve. - A forgó kerék (16a) küllőkkel bír (7) ábra), melyeknek (21) részei a (19) sarktoldatokkal, (21a) részei pedig a (20) sarktoldatokkal átellenben forognak. Ezen szerkezetnél a két
