40642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás turfának kezelésére

- 214 -részei pedig, melyek az egyes részecskék­nek egymáshoz való tapadását okozzák, az oldatba át nem mennek. A keveréket a turfa minőségéhez képest 10—20 percig forraljuk, eközben állandóan kavarjuk. A végeredményre nézve lényegtelen, hogy a turfa víz- és vegyiszeroldat mily arány­ban vannak a keverékben, mert utóbbi oly hosszú ideig tartható a kivánt hőfokon, a mennyi szükséges, hogy a turfa struktúrá­ját amennyire csak lehet szétromboljuk. A szerint, mily célra akarjuk a turfát használni és mily alakra akarjuk azt hozni, a vegyiszereket, melyek alkalikus termé­szetűek, különféle mennyiségekben adjuk hozzá, hogy épen a struktúrának kellő szétrombolását az anyagnak megduzzadását és a kötőanyagnak teljes, vagy részbeni oldását, valamint az egész keveréknek a további kezeléshez való alkalmas állapotba való hozását, elérjük. A jelen célra alkalmas anyagok aszerint, hogy mily eredményt akarunk elérini kü­lönböző hosszú ideig hatnak a turfára és különböző súlyarányban keverődnek hozzá. Kisérletek igazolták, hogy jelen eljárásra legalkalmasabb a nátriumcarbonát (Naa CO,-)­-f- 10 Ha O) és a továbbiakban ennek al­kalmazása van föltételezve, ami azonban nem zárja ki azt, hogy más alkalikus anya­gokat is használhassunk anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Jelen kezelésnek egyik legfőbb célja, hogy a turfának kötőanyagát oly mértékben föl­oldjuk, amint az szükségesnek mutatkozik úgy, hogy a kötőanyag a turfarészecskék fölületén és nem a sejtszöveten belül jelent­kezik. A hozzákeverendő alkalikus oldatnak mennyiségét a turfa kötőanyagához mérten határozzuk meg s a kisérletek azt mutatták, hogy 1000 kg. turfához körülbelül 5 kg. kristályos szóda keverendő, oly célból, hogy a turfának az eljárás ezen szakában meg­kívánt tulajdonságait elérjük. A szódának hatása, melyet a fűtés támogat, a keveréknek azonnali besűrűsödése által válik észlelhetővé ; a turfának szövete kitágul s lehetővé teszi, hogy a forró oldat az enyves alkatrészekhez hozzájusson úgy, hogy utóbbi már rövid idő alatt az oldatba átmegy. Föltaláló azt találta, hogy ezen kezelés­nél a kötőanyag mindig folyékony állapot­ban marad, kötőképessége azonban leg­kevésbé sem csökken. Az eljárásnak most következő szaka ab­ban áll, hogy a melegítést megszüntetjük és az anyagot kevés hideg víznek a hozzá­vezetése által (körülbelül annyi mint fentebb) s folytonos kavarás mellett lehütjük s e mellett a keverékbe valamely savanyú ol­datot is bevezetünk, melynek célja, hogy a nátriumcarbonátot közömbösítse, de egyúttal az anyagben levő fás részekre is hasson olyképen, hogy azok vízfelvevő képességü­ket elveszítsék, minek következtében ezen fás részek összezsugorodnak s egymáshoz tömörülni iparkodnak. Amint könnyen belát­ható, sok olyan anyag van, melyek a kívánt célt különböző mértékben szolgáltatják. Föl­téve, hogy az eljárás előbbi szakában szó­dát alkalmaztunk, akkor a föntnevezeti cé­lok elérésére a legcélszerűbb közönséges timsónak (kálium-aluminium-sulfátnak) az al­kalmazása. A hideg víz hozzávetésének, illetőleg hő­fokváltozásának célja, hogy a vegyihatást megkönnyítsük, mely sokkal gyorsabban megy véghez ilyképen, mintha a timsót, vagy más savanyú oldatot a hőfok változ­tatás nélkül adnók hozzá. Célszerű, ha valamivel több timsót alkal­mazunk, mint szódát és pedig körülbelül 5V2 kg.-ot 1000 kg. turfára oly célból, hogy necsak a szódát közömbösítsük és kiválasz­szuk az oldatból, hanem egyúttal a turfát is megtámadjuk, minek következtében a víz a keverékből tisztán kiválik úgy, hogy az anyagban visszamaradó nedvesség nyomás segélyével könnyen és teljesen eltávolítható. Az ilyképen kezelt turfa teljesen kész állapotban és szilárd alakban jut ki a sajtó­ból s azonnal tovább fölhasználható. Tulaj­donságai tényleg sokkal jobbak, mintha a hosszantartó természetes szárításnak volt kitéve, mivel egyik alkotórésze sincs a vissza­maradt nedvességben föloldva, minek követ­keztében pl. nagy nyomással briketté saj­tolható, melyei? függetlenül a brikett alak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom