40577. lajstromszámú szabadalom • Berendezés keretfűrészgépeknél a rönkhőmenesztő szerkezet önműködő szabályozása és a teljesítmény és munkaidő önműködő jelzésére

alapján fogjuk behatóan ismertetni, melynek 1. ábrája a gép előlnézetét, 2. ábrája annak részleges fölülnézetét, 3. ábrája pedig oldalnézetét, részben metszve tünteti föl, míg a 4. ábra a centrifugális szabályozóval fölszerelt hajtókorong előlnézetét és az 5. ábra az ellenőrző hengerre alkalmazott papirszalagot kifejtve mutatja; a 6. ábra a munkaidőt ellenőrző készülék oldal- és fölülnéaete. Megjegyzendő, hogy a csatolt rajz egy példaképeni vázlatos szerkezeti megoldást ábrázol, mely csupán a találmány megvilágítására szolgál, és amelytől a gyakorlatban célszerűségi szempontból, de minden föltaláló! tevékenység nélkül elég tág határok között el lehet térni. Az (1) szíjkorong belsejében (3. és 4. ábra) sugárirányú (2) vezetékeken eltolhatóan ágyazott (3) súlyok vannak elrendezve, melyek csuklós megerősítésű (4) rudak segélyével egy, az (5) tengelyen lazán ágyazott (6) gyűrűhöz vannak foglalva. A (3) súlyok továbbá (7) rugók által a (8) kerékagyhoz is hozzá vannak foglalva, mely rugók a súlyok kilengésekor húzásra vétetnek igénybe és a kilengést szabályozzák. A (6) gyűrűvel egy (9) könyökemelő villaalakú vége ismert módon kapcsolódik (1. és 2. ábra) és ezen emelőnek másik, ugyancsak villaalakú vége egy (10) szán (11) csapjával áll kapcsolatban úgy, hogy a (6) gyűrűnek tengelyirányú mozgásai a (9) könyökemelő által a (10) szánra vitetnek át, miáltal ez (12) vezetékében az (5) tengelyre merőleges irányban eltolódik. A fürészkeretet mozgató (13) hajtórúd (14) csapjára egy (15) ellenforgattyú van szerelve, ós az ehhez kapcsolódó (16) hajtórúd egy (17) fixpontban ágyazott (18) rúddal függ össze úgy, hogy ez a rúd a tengely minden körülfordulása alkalmával föl- és lefelé kileng. A (18) rúd egy kulisszaszerű (19) kivágással van ellátva, melybe a (10) szánnal csuklósan összekapcsolt (20) rúdnak (21) csapja benyúl úgy, hogy ez a (20) rúd a (18) rúd kilengéseit követi, azaz ezzel egyidejűleg fölemelkedik vagy lesülyed. A (10) szánnak, jill. a (22) csuklópontnak egy bizonyos helyzeténél a (20) rúd ezen mozgása minden egyes fordulatnál állandó lesz. Ha azonban a (22) csukliópont a (10) szánnal együtt befelé (a tengely felé) mozog, akkor a (20) rúd (21) csapja is elmozog a (19) kulisszában, azaz távolabb kerül a (18) rúd (17) forgáspontjától, és ennek következtében nagyobb kilengéseket fog végezni, míg ellenesetben, tudniillik, ha a (10) szán kifelé mozog, ezek a kilengések kisebbek lesznek. A (20) rúd fölső végén vannak a (22) rönkőmenesztő korong mozgatására szolgáló ismeretes szerkezetű (24) fogópofák elrendezve, melyek a korongot a (20) rúd mozgásának mértéke szerint kisebb vagy nagyobb szöggel fordítják el. Ha már most például a terhelés csökken, akkor az (1) szíjkorong fordulatszáma nagyobbodik, a (3) súlyok a centrifugális erő következtében a (7) rugók hatása ellenében a kerület felé mozognak, a (4) rudak a (6) gyűrűt visszahúzzák és a (9) könyökemelő a (10) szánt és annak (22) csuklópontját a tengely felé tereli. Ennek következtében, mint fönt említettük, a (18) rúddal a kulissza révén kapcsolódó (21) csap nagyobb sugáron végezvén kilengéseit, a (20) rudat nagyobb mértékben fogja emelni és sülyeezteni, ami egyúttal a (23) korong nagyobb mérvű elforgatását vonja maga után. A terhelés növekedtével a fordulatszám a főtengelyen csökken úgy, hogy a (3) súlyok a rugók hatása alatt a tengelyhez közelednek, és ezáltal a (10) szán kifelé való haladását, és végeredményben a (23) korong kisebb mérvű elfordulását, azaz ciz előretolás kisebbedését vonja maga után. Világos, hogy az emelőkarok kellő méretezésével tetszőleges érzékenységet lehet elérni, és így a rönkő előretolása a főtengely fordulatszáma, vagyis a megterhelés nagysága szerint 0 és egy máximális érték között fog önműködően változni.