40561. lajstromszámú szabadalom • Mentőberendezés síneken járó motoros járművek számára
6. és 7. ábrák részletrajzok. Az (1) kocsi (1. ábra) alvázának azon részében, mely a pályatestnek a sinek között lévő része fölött fekszik, az előzőkben említett (2) átbújtató tér (2. ábra) van kiképezve, mely a kocsi egész hoszszán végig terjed és melynek (x) szélessége és (y) magassága akként van megszabva, hogy azon a sinek között bármily helyzetben fekvő, |iH. részben fekvő emberi alak kényelmesen átfér. Ezen átbújtató tér, mely föltétlen biztonsággal megakadályozza a sinek között fekvő egyénnek elgázolását, jill. súlyos megsértését a föltüntetett foganatosítási alaknál azáltal van kiképezve, hogy egyrészt a (3) motornak (1. ábr a) a (4) keréktengelyre szerelt csapágya nem a mótorszekrény közepén, hanem ennek alsó részén van elrendezve, és így az egész mótor a (4) tengely fölötti térbe jut, másrészt pedig az alváznak mindazon részei, melyek az eddigi kocsiknál a (2) átbújtató téren belül fekszenek, a 2. ábrában látható módon ezen téren kívül vannak elrendezve. A (2) átbújtató tér az előzőkben említett rendeltetésnek különösen akkor felel meg, ha az a kívüle fekvő részektől el van különítve. Ezen célból a (2) átbújtató teret az (5 6 7) védő lemezek határolják, melyek közül az (5) és (7) lemezek a kerekek előtt az 1. ábrában föltüntetett módon a kocsi külső oldala felé vannak kihajlítva és itt a külső (8) és (9) védő lemezekbe (2. ábra) mennek át úgy, hogy a kocsinak mozgó részei sem a (2) téren belül, sem pedig a kocsi külső oldalai mellett fekvő egyént nem sérthetik meg. A (6) védő lemez a kocsi mindkét végén az 1. és 4. ábrában látható módon ívelten fölfelé van hajlítva úgy, hogy az átbújtató térhez tölcsérszerű bemenetek képződnek, melyek az elérendő hatást jelentékenyen elősegítik. Az összes (5 6 7 8 9) védő lemezek, melyek előnyösen egy egységes vázzá vannak egyesítve, megfelelő csapágyak segélyével a (4) keréktengelyeken (4. ábra) vannak fölfüggesztve, minek következtében azok a kocsiszekrénynek függélyes irányú mozgásában nem vesznek részt és így lefelé közvetlenül a pályatestig nyúlhatnak. A találmány szerint továbbá az (5 6 7, 8 9) védő lemezek (3. ábra) által alkotott váznak mindegyik sarkán egy-egy (10) mentő sarú (1. ábra) van elrendezve, mely ékalakú, üreges szekrény alakjában van foganatosítva és a (11) görgő ' segélyével a vágánynak megfelelő sínjén vezetődik. Ezen saruk mindegyike az említett vázzal a (12) és (13) csuklók segélyével (4. ábra) van összekötve, melyek közül az utóbbinak pofái csap és hasíték segélyével kapcsolódnak egymással úgy, hogy a sarú a (12) csukló körül függélyes síkban szabadon beállhat és így a pályának esetleges egyenetlenségeit követheti. A (14) rúgó az ekként létesített sarút (11) görgőjével állandóan az illető sínhez szorítja. Hogy továbbá a (10) sarú a síneknek görbületeit is követhesse, a (12 13) csuklóknak (15 16 17) pofái (6. ábra) egymásfelé fordított oldalaikon domborúan vannak kiképezve, miáltal lehetővé van téve, hogy a (10a) saruk bizonyos mértékben függélyes tengely körül is beállhassanak. Az ekként szerkesztett (10) saruknak rendeltetése abban áll, hogy azok a kocsi előtt fekvő és az egyik vagy másik sínt keresztező testet a sinek közötti, ill. a síneken kívüli veszélytelen területbe térítsék vagy pedig a kocsi megállásáig maguk előtt előretolják, ha az illető test véletlenül épen súlypontjával feküdne a sínen. Hogy eközben a veszélyeztetett egyén kemény ütést ne szenvedhessen, a saruk külső élein (18) rugók (4. ábra) közbeiktatásával a (19) lökéshárító lemezek (5. ábra) vannak elrendezve. A leírt mentő berendezést a már említett célból a (20) mentő kosár (1. ábra) egészíti ki, mely egyrészt (21) szíjak segélyével a homlokmellen, másrészt (22) sodronyok segélyével a lecsappantható (23) konzolokon le vehetően és oly magasságban van fölfüggesztve, hogy annak feneke az átbújtató tér fölső határlemezével egy magasságban fekszik. Maga ezen mentő kosár, mely oldalas kilengés ellenében (24)
