40558. lajstromszámú szabadalom • Tető és menyezetszerkezet

ábrázolásban tüntettük föl; ezen ábra továbbá megmutatja, hogy a merevítő falkötő vas, mely a főfalegyenen fekszik, a falazathoz hogyan köttetik; a 3. ábrán a szaruzatot pótoló vasaknak a tetőgerincnél lévő összeköttetését, továbbá a szelemen szerepét helyettesítő vasnak az egyes kémények mellé falazott pilléreken való fölfekvését mutatjuk be; a 4. ábrán az egyes vasalkatrészeknek egymással való összeköttetését metszetben tüntettük föl, az 5. és 6. ábrán végül a gerincszelemienrdi beakasztott vékonyabb fagerendákat, melyekre a cserepezésre alkalmas lécek rászögeltetnek, metszetben és fölülnézetben tüntettük föl. A jelen találmány értelmében az épület falaiba az (1) merevítő vasakat falazzuk be. Ilyen merevítő vasakat eddig is alkalmaztak, a jelen találmány tárgyánál azonban ezek célja még a tetőszerkezet tartása is. Az (1) vasaknak a falegyenből kiálló részén a (2) fülek kovácsoltatnak ki (2. ábra), melyekbe az egész épület hoszszában végigmenő (3) vasrudak tolatnak be. Ezen vasrudak tartják tulajdonképen a tetőszerkezetet. A szarufákat a (4) vasrudak pótolják, melyek végére a kovácsolt (5) fül csavarok által vagy más módon erősíttetik. Ezen fülnek kihajlított (6) szárnyára a (7) vasrudak erősíttetnek, melyek a (4) vasrudak összeköttetését képezik és a középső falban lévő (1) vasrúdon lévő (2) fülön vezettetnek át. A (4) vasrudak az épület fölső részén a következő módon támasztatnak meg: Az épület minden kéménye mellett kétoldalt egy-eigy (8) pillért emelünk föl (1. és 3. ábra), melyekre a (9) vasgerendákat fektetjük. Ezen vasgerendákra a (4) rudakat összekötő (10) szögvasak támasztatnak. Ha a (7) és a (4) rudakat, melyek az épületeknél eddig szokásos fagerendákat pótolják, egy darabból készítenők, a rudak megterhelésük alkalmával nagy mértékben kihajolnának. Ennek elkerülésére a rudakat két (11 12) részből készítjük, melyeket egymáshoz a következő módon rögzítünk: A cél az, hogy a vasrudakban bizonyos feszültséget létesítsünk, mely kihajlító erővel szemben ellenállást képez. Ezen célból a (11 12) rudakat végükön 90 fokkal elcsavarjuk, ami által a (13 14) vállak képződnek. Ezen vállakra egy segédszerkezetet helyezünk, melynek segélyével a rudak szabad vége a rudak megnyújtása által egymáshoz közelíthetők és a rudakban feszültség létesíttetik. Ilyen szerkezetek már ismeretesek és pl. két kampó által képezhetők, melyek mindegyikének egyik vége egyegy vállra helyeztetik; a rudak másik vége egymással ellenkező irányú csavarmenettel van ellátva úgy, hogy egy megfelelő csavaranya elforgatásával a kampók, tehát a rudak végei is egymáshoz közelíttetnek. Ha a rúdvégek egymáshoz már eléggé közelíttettek, a rudak végén lévő füleikbe az U-alakúan meghajlított (15) alakvasakat akasztjuk, a fönmaradó ürt pedig a (16) vasdarabokkal kitöltjük (4. ábra). Ilyen vasdarabokat mindenféle nagyságban készíthetünk és az épen megfelelőt a nyílásba illesztjük. A teljes rögzítés céljából a (15) alakvasakba még a (17) alakvásákat toljuk be és a (15) és (17) alakvasakat csavarok segélyével egymáshoz erősítjük. A csavarok orsóján kellő rögzítés céljából csapszögeket tolunk át. Természetes, hogy a rudak feszültségét nem szabad anynyira növelnünk, hogy azokban túlsága® •nagy igénybevételek lépjenek föl. Hogy a tetőszerkezetnek még nagyobb merevséget adjunk, a (18) vasrudakat (1. ábra) alkalmazhatjuk, melyek a (4) és (7) rudakhoz hasonló módon két részből állíttatnak elő és a végükön alkalmjazott fülek segélyével a (4) és (7) rudakba akasztatnak. A háztetőt födő cserepek elhelyezése céljából a (4) rudak mellett a (19) léceket helyeztük el (5. és 6. ábra) és ezeken keresztben a cserepek beakasztására szolgáló (20) léceket vezetjük. Hogy a (20) lécek helyzete biztosíttassák, a (4) vas-