40553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyárkémények, oszlopok, tornyok, csőépítmények és efféléknek cementtartalmú keverékből héjazat nélkül való előállítására

10—12. ábrák a 9. ábrához tartozó részletrajzok; a 13. és 14. ábra egy más foganatosítási alak vízszintes, 111. függélyes metszetben, míg a 15. ábra az utóbbi eljárásnál alkalmazandó célszerű formaszekrény fölülnézete. Az eljárás részletes menetét az alábbiakban a mellékelt rajzokra való vonatkozással fogjuk ismertetni. Mint említettük, a külső vázat, amelyet az összes ábrákon (l)-gyel jelöltünk, már a gyárban vagy a helyszínén több darabban állítjuk elő, azaz tagoljuk. Ez a tagolás az építmény terjedelme és rendeltetése szerint akár vízszintes, akár függélyes irányú lehet, más szóval a vázat egymás felé vagy egymás mellé helyezendő darabokból készítjük. E célból az egyes darabok érintkezési fölületeit megfelelő hornyolással vagy másféle kapcsolkozással képezzük ki. Az 1. ábra egy kör keresztmetszetű oszlopot ábrázol, melynél az (1) váz által bezárt teret teljesen kitöltjük a fönt említett cementanyag,gal; ezt az összes ábrákon végig (2)-vel, a vasbetéteket pedig (4)-gyel jelöltük. A 2. ábrábeli építményt úgy készítjük, hogy a (2) anyag döngölése közben egy középen elhelyezett magot húzunk fölfelé. A 3. és 4. ábrábeli kiviteli alakoknál két koncentrikus (1) vázat alkalmazunk, és a kettő között helyezzük el a (2) anyagot, mim el lett —minthogy ez az alak különösen kéményekhez alkalmas — hőszigetelés céljából (3) üregeket hagyhatunk. Az 5—7. ábráknál az (1) váz egyihásra helyezett darabjai alkotják az építmény tuliajdonképeni testét, és az ezeknek üregeibe töltött (2) anyag és (4) vasbetét csak ezen darabok összefoglalására szolgálnak. Természetes* hogy a váznak egymásra helyezendő darabjai minden esetben még függőlegesen is tagolt részekből, szegmensekből is állhatnak, amit a rajzokon külön nem ábrázoltunk. A 8. ábrából kitűnik, hogy a váznak párhuzaanos falu darabjai egymáshoz képest eltolva, kötésben vannak elrendezve; természetes, hogy a függélyes irányú tagolásnál szintén szükséges az egyes darabok kötéséről gondoskodni. Ilyen függélyesen is tagolt építményt mutat a 9. ábra, amely főképen nagyméretű építményeknél, így például víztornyoknál találhat alkalmazást. A10. ábra a 9. ábrábeli építmény x—y vonal szerinti metszetét tünteti föl^ amelynél az egyes egymás fölé helyezett darabok (5) hornyok révén kapcsolkoznak egymással, míg az egymás mellé helyezett darabok kapcsolkozása a 9. ábrában van föltüntetve, és pedig két különféle (A) és (B) kivitelben. (A)-nál egy tompa és (B)-nél egy hornyolt illesztést látunk, mindkettőnél a két rés közötti (6) hézagot kitöltjük cementanyaggal. A 9. ábrábeli elrendezésnél az egyes darabokat építés közben vagy U-alakú (7) kampókkal tartjuk össze, amelyek az egyes darabok illesztésénél lévő (8) bordákat egymáshoz szorítva tartják, vagy pedig a (9) vasbetétek segélyével, amelyek az egyes darabokat gyűrű módjára összefoglalják. A (9) vasbetéteknek a (8) bordákon való átvezetése céljából ez utóbbiakat, pl. a 12. ábra szerint (10) furatokkal, vagy pedig a 11. ábrán látható módon megfelelő (11) kivágásokkal láthatd juk el. Itt tehát lényegükben a vázrészek párhuzamos falú és bordákkal összetartott (a rajzbeli példa szerint szegmensalakú) darabokból állanak, melyek egymás mellé és egymás fölé kötésben helyeztetnek el, és melyek a kész építménynél részint a vasbetétek, részint a betöltött anyag által tartatnak össze és egyesíttetnek egy öszszefüggő egésszé. Az építmény egyes darabjait vagy állandó keresztszelvénnyel készítjük, és ekkor oly építményeknél is, amelyeknél célszerű, hogy fölül kisebb átmérőjűek legyenek, az építményt állandó keresztszelvényű szakaszokra oszthatjuk, és az egyes különböző keresztszelvényű szakaszokat egyegy átmeneti, pl. kúpos darabbal kötjük össze, vagy pedig egyenletesen szűkülő keresztszelvénnyel készítjük.