40418. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású ütve működő fúrógép

belső tere összeköttetésbe kerül a küllevegő- i vei. Az (fl és f2) hengerrészek munkatereit a (hl és h2) csatornák kötik össze az (i) henger két végével. Az (i) henger és a (h2) csatorna közé egy pontosan központi fek­vésű furattal ellátott hengerfenék van al­kalmazva. Az (i) henger másik vége nyitott úgy, hogy az (n) karimával ellátott (m) fúró­vas fölvételére szolgálhat. Az (i) hengerben egy (k) ramács van vezetve, melynek hátsó részén egy, a (h2) csatornához csatlakozó hengerfenéknek furatába pontosan beleillő kisebb átmérőjű hengeres (1) toldat van ki­képezve. A kőfúrógép továbbá a kőfúrógé­pek megerősítésére szolgáló rendes fúróáll­ványon való vezetésre szolgáló vezetékek­kel és a gép előretolását végző csavarorsó­val van ellátva. A gép működése a következő : Az (i) henger nyitott végébe illesztjük a fúróvasat ós az egész gépet úgy állítjuk be, hogy az a fúróvas (n) pereméhez szo­rulva a kőzethez támaszkodik. Ezután üzembe helyezzük a motort, minek folytán a ra­mács gyors ide-oda mozgást nyer és meg­felelő ütéseket mér a fúróvasra. A rajz külső véghelyzetében ábrázolja az (e2) dugattyút úgy, hogy ekkor az (f2) hen­ger belseje a külső levegővel áll az (o) nyí­lások útján összeköttetésben. Az (e2) du­gattyú befelé mozgása következtében az (o) nyílás elzáratik, az elzárt levegő pedig összeszoríttatik. Kellő légnyomás elérése után mozogni kezd a (k) ramács. Kezdetben az (e2) dugattyú mozgása által előidézett térfogatváltozás nagyobb lesz az ugyanek­kor a (k) ramács mozgása által az (i) hen­gerben létrehozott térfogatváltozásnál úgy, hogy a löketnek első felében a levegő sű­ríltetik. Azonban a löket közepétől kezdve már lassabban mozog tovább az (e2) du­gattyú, míg a (k) ramács sebessége fokoza­tosan nő úgy, hogy elérjük ezt a pontot, ahol a kompresszió megszűntével megkez­dődik az expanzió. Az (e2) dugattyú meg­állása pillanatában a ramács már ráül a fúró­vasra. Ekkor azonban meg bizonyos túlnyo­más uralkodik a ramács mögött, mely túl­nyomás azon alapul, hogy az (f2) henger-I ben létrehozott maximális térfogatváltozás nagyobb az (i) hengerben végbemenő maxi­mális térfogatváltozásnál. A jelzett túlnyo­más nagyságát az említett térfogatok egy­máshoz való viszonyának megállapításával szabhatjuk meg. Az (e2) dugattyúnak visz­szafelé való mozgását ezen túlnyomás elő­segíti. A löket végén a nyomás körülbelül a külső levegő nyomását éri el. Esetleges, tömítési hiányok folytán keletkező, légvesz­teségek az (o) nyílásokon keresztül kipó­toltatnak. Az (e2) dugattyú előtt bekövet­kező kompresszióvai egyidejűleg expanzió folyik az (e2) dugattyú mögött, míg ha (e2) dugattyú mögött expandál a levegő, úgy kompresszió történik az (el) dugattyú mö­gött. Ezen utóbbi kompresszió eredeti hely­zetébe állítja vissza a (k) ramácsot. Ezen visszaállító löketnek vegetáján a ramács hengeres (1) toldata belép a dugattyúfenék­ben alkalmazott nyílásba. Ezáltal légpárna keletkezik, melynek ellenállása a ramács­nak a dugattyúfenékhez való ütődését ki­zárja. A 2. ábrában bemutatott kőfúrógép ese­tében két párhuzamos nyitott (fl és f2) hen­ger van alkalmazva. A két (fl, f2) henger az esetben merőlegesen áll a ramácshen­gerre. Ezen kompresszorhengerek (el és e2) dugattyú a forgó (a) tengelynek (cl és c2) forgattyú és a (dl és d2) hajtórudak hajt­ják. Ezen utóbhi elrendezés az (a) tengely jobb ágyazását engedi meg és jobb hozzá­férhetőséget biztosít a különböző géprészek számára. A kompresszordugattyú 1000 és több for­dulatot tehet percenként, anélkül, hogy ez­zel, tekintve a kis löketet a megengedhető dugattyúsebességet túllépné. A kompresszió adiabatikusan történik és ez alatt keletkező hőmennyiséget a rögtön rá következő ex­panzió használja föl. A keletkező legmaga­sabb nyomás a percenkénti fordulatszám szerint 6 és 10 atm. között változik. A kom­presszor nagy fordulatszámát, továbbá az a körülmény is lehetővé teszi, hogy a kom­presszor szelepek nélkül működik. Jelen kőfúrógépnek előnyei a bevezetés­' ben említetteken kívül még a következők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom