40378. lajstromszámú szabadalom • Független irányvonallal és az oldaleltérés önműködő kiegyenlítésével bíró irányzék nagy elevációjú lövegek számára

képest a töltés által megadott hajlással kell bírnia. A. (48) sínnek beállítása akként történik, hogy az egész összekötőrúd saját tengelye körül a (38) fülben és a (45) vezetékrészben elforgattatik, miközben az a vezető sínt természetesen magával viszi. A (43) irányzékhüvelyben (2. ábra) egy, a kis (52) kézikerékkel bíró végtelen csavar van ágyazva. Ezen csavarra a (45) vezetékrésznek egy megfelelően fogazott és az összekötőrúd harántmetszetének középpontja, mint középpont körül görbített segment kapcsolódik úgy, hogy a kis (52) kézikeréknek mozgatásakor a (43) irányzékhüvely az öszszekötő rúdnak tengelye körül elforogni kénytelen és ilyképpen a (48) vezetősín hajlásáuak is meg kell változnia. Ezen hajlás az (53) libellán leolvasható, melynek a vezetősín különböző helyzeteinek megfelelő beosztással kell bírnia. De még jobb, ha a libella maga egy körsegmensen a töltésnek megfelelően beállítható, miközben a libella a kis (52) kézikeréknek forgatásával a vízszintesbe hozható. Az irányzásnál már most következőképpen járunk el: Az irányzást foganatosító tüzér az (53) libellát a töltésnek megfelelően beállítja, hogy a csavarzat okozta oldaleltérést kiegyenlítse és a libellát a kis (52) kerékkel a vízszintesbe hozza. Közvetlen lövés alkalmával ezután az irányzékot a (28) kézikeréknek forgatásával a kívánt magasságra beállítja, az oldalirányt, amint ez ismeretes, az oldalirányzó géppel adja meg. Ettől függetlenül a závárzati tüzér a csövet a (14) kézikeréknek forgatásával megemeli mindaddig, míg a (16) jelzőtárcsa a helyes távolságot nem mutatja. Közvetett lövés alkalmával az irányzást foganatosító tüzér a (48) vezetősínnek a kis (55) kézíkerékkel eszközölt beállítása után az (54) libellát az ismert terepszög szerint beállítja és ezután azt a (28) kézikeréknek forgatásával a vízszintesbe hozza. Az oldalirányt az oldalirányzógéppel adja meg, míg a távolság beállítását, mint előbb, a závárzati tüzér eszközli. SZABADALMI IGÉNYEIÉ. 1. Független irányzék nagy elevációval bíró lövegek számára, melyeknél a esőnek a távolságnak megfelelő megemelése függetlenül állítható be egy, az irányzószerkezettel ellenkező oldalon elrendezett hajtómű segélyével, jellemezve azáltal, hogy a távolságnak beállítására szolgáló tető-iránygép, az ezt mozgató hajtóművel, a csőcsaptengely körül lazán lengő karokon (vagy vezetékdarabokon) van elrendezve, melyek közül az egyik az irányzékot hordja és egy, a fölső ágyútalpon elrendezett hajtómű segélyével mozgatható úgy, hogy a karoknak (vagy vezetékdaraboknak) mozgatása alkalmával a tető-iránygépnek és a csőnek ezen mozgását követniök kell. 2. Az 1. alatt igényelt irányzéknak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a karoknak egyikén egy orsó (vagy csavaranya) csuklósan, a fölső ágyútalpon pedig a hozzátartozó csavaranya (vagy orsó) egy függélyes síkban lengően és tengelyirányú eltolódás ellenében biztosítottan van elrendezve úgy, hogy a csavaranyának elforgatásakor a karoknak a csőcsapközép körül el kell forogniok. 3. Az 1—2. alatt igényelt irányzéknak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a lengőkarok fogkoszorúkkal vannak ellátva, melyekkel egy, a fölső ágyútalpon ágyazott összekötő tengelynek két kis fogaskereke kapcsolódik úgy, hogy a karoknak kényszermozgása biztosítva van. 4. Az 1. alatt igényelt irányzéknak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a karoknak mozgása egy, a fölső ágyútalpban ágyazott összekötő tengely segélyével eszközöltetik, mely kis fogaskerekek által a lengőkaroknak megfelelő fogkoszorúival kapcsolódik és mely vagy csavarkerék vagy más hasonló hajtómű segélyével hajtatik. 5. Az 1. alatt igényelt irányzéknak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az irányzékot hordó kar egy nyúl-