40261. lajstromszámú szabadalom • Újítás kőfejlesztő készítmények meggyújtásánál

Megjelent 1

907. évi november hó 7-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 40261. szám. II/a OSZTÁLY. Újítás hőfejlesztő készítmények meggyújtásánál. JAUBERT GEORGE FRANCOIS VEGYÉSZ PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 szeptember hó 26-ika. A hevítés bizonyos eseteiben el kell kerülni oly készítmények használatát, melyek égésénél még éghető gázok is keletkeznek, s melyek aztán lángba borulhatnak. Ilyenkor bizonyos vegyi készítményekhez folyamodunk, melyek izzó alakban égnek, 'áz fejlődése mellett, vagy anélkül, zárt .érben vagy pedig nyitott levegőn. Általában veszélyes gyors égésű, vagy esetleg önmaguktól égésnek induló készíti menyek használata, minek folytán lassú égésű porok vagy készítmények használata követeltetik meg. Ezen poroknak azonban mégis az a hátrányuk, hogy akkor, ha egyetlen egy pontban gyújtjuk meg őket, az égés csak fokozatosan indul ki ezen pontból és csak lassú és fokozatos hőfejlesztést eredményez. Ezen találmány tárgya újítás hőfejlesztő elegyek vagy készítmények gyújtásánál, mely hirtelen és úgyszólván azonnal engedi meg az égési anyagnak magas hőfokra val'ó emelkedését, annak teljes kiterjedésében. Az újítás abból áll, hogy az égési töltést képező anyagot egymástól elszigetelt vagy el nem szigetelt részekre osztjuk és ezen részek mindegyikét gyújtjuk meg egyidejűleg úgy, hogy az egész töltés azon idő alatt kerül izzásba, amely a résztöltés egyikének izzásba hozatalára szükséges. Égési anyagként, pl. vagy csak meleget, vagy gázt és meleget szolgáltató oly szilárd vegyi készítmény használható, mely jelentékeny alakváltozás vagy fölfúvódás nélkül ég. Oxidálandó anyagként lángképződés nélkül égő anyagokat választunk, (pl. kőszénport), melyek bár magas hőmérsékletet adnak, mégsem képesek azon fémből készült tartók megolvasztására, amelyekben elégettetnek. Ha forró gáz fejlődése kívántatik, akkor az oxidálandó anyag szénpor, vagy egyéb organikus anyag lehet, ellenben fémport, pl. vasreszeléket használunk, ha egyszerűen hevítési hatásra van szükség, és forró gázok fejlődése elkerülendő. Oxidálandó anyagként oxigéndús sókat, mint pl. káliumchlorátokat, vagy perchlorátokat, permanganátokat, chromátokat, nitrátokat stb. használhatunk. Ezen két alkotó rész, az oxidálandó és az oxidáló anyag keverékéhez bizonyos esetekben célszerű közömbös anyagot adagolni, mely az egész tömeg megolvadását, vagy alakváltozását megakadályozza. Ezen készítményeket vagy poralakban,