40212. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence cinknek érceiből folytonos üzemben való előállítására

— 2 -bői a salakot és a tökéletlenül megolvadt anyagokat, melyek a kemence falaihoz hozzásülhetnek, továbbá a cinket és cinkoxydot, mely a kemence-üzem helytelen vezetésénél esetleg magában a kemencében, ennek egyes pontjain leválhatnék és a hűtőbe vezető csatornákat eltömhetné, anélkül távolíthassuk el, hogy a kemencébe levegő juthatna be, vagy hogy abből gőzök szállhatnának el. Végül igen fontos a cinkgőzök lecsapása szempontjából az, hogy a cinkgőzöket csöppfolyós alakban csak igen szűk hőmérsékleti határokon belül lehet lecsapni, így 560°-nál a cinkgőzök egyáltalában nem, 430°-nál pedig már szilárd alakban csapódnak le, tehát ama köz, melyen belül a lecsapás gyakorlati szempontokból végezhető, mintegy 100°. Elektromos kemencénél nem számíthatunk arra, hogy a kemence — úgy, mint a közönséges szénnel fűtött metallurgikus kemencék — hőt sugározna ki, vagy pedig füstgázokat szolgáltatna, melyhőmenynyiségét a hűtő hőmérsékletének szabályozására és a föntebb jelzett határok között való tartására lehetne hasznosítani. A hűtőt még akkor sem sikerül a fejlődött szénoxyd segélyével a kellő hőmérsékleten tartani, mikor szénnel redukálható, oxydos érceket dolgozunk föl, annál kevésbbé elégségesek a nyers fakóérceknak vas alkalmazásával történő redukálásánál fejlődött cinkgőzök ahhoz, hogy a hűtőnek a hűtés eszközölhetése céljából meglehetősen nagyra méretezett hűtőfölületét a kellő hőmérsékletre fölhevítsék. Gondoskodni kell tehát oly berendezésről, melynek segélyével a hűtőt a kemence falain a hűtőhöz vezetett és a hűtőbe beáramló fémgőzök által a hűtőbe szállított hőmennyiségtől függetlenül a kellő hőmérsékleten lehet tartani. Ugyanis a vezetés által közvetített hőmennyiséget nehéz szabályozni, a gőzökben rejlő hőmennyiség pedig elégtelen, a két hőmennyiség együttes alkalmazásával viszont igen könnyen épen az ellenkező hatást érjük el, mint amit elérni akarunk, ezenkívül pedig a hatás minden esetben igen szabálytalan. Hogy ezt a hátrányt elkerüljük, találmányunk szerint a hűtőt külön elektromos fűtéssel szereljük föl, melynek hatását a földolgozandó ércek természetének megfelelően, a viszonyok által megkövetelt módon lehet szabályozni. Dús ércek földolgozásánál a fejlődő szénoxyd és a nagyobb mennyiségben képződő cinkgőz a hűtő hőmérsékletét nagyobb mértékben emeli, mint szegény ércek földolgozásánál, tehát az elektromos fűtés hatását csökkentjük és azt akként szabályozzuk, hogy a leghathatósabb fűtés a hűtő bevezető, a leggyöngébb fűtés annak elvezető végén történjék. Nyers, igen szegény fakóércek földolgozásánál szénoxyd egyáltalában nem fejlődik, ekkor a cinkgőzök mennyisége is csekély és ezért az elektromos fűtés hatásának megfelelően nagyobbnak kell lenni, különösen ott, hol a gőzök a hűtőbe beáramolnak. A fűtés végzésére és szabályozására egy megfelelően alakított, retortaszénporból vagy más rossz vezetőből álló ellenállás szolgál, mely az erős áram hatása alatt fölhevül és mely a tűzálló anyagból készült, hengeres cső alakjában kiképezett hűtő középvonalában van elrendezve. A csatolt rajzon a föntebb kifejtett elvek alapulvételével szerkesztett kemenca látható, nevezetesen az 1. ábra a kemence hűtős végének nézete, a 2. ábra a kemence fölülnézste és a hűtő vízszintes metszete, a 3. ábra a kemence metszete a 2. ábra A—A vonala szerinti; a 4. ábra metszete a 2. és 3. ábra B—B vonala szerint; az 5. ábra a hűtő módosított foganatosítási alakjának nézete; a 6. ábra pedig metszete. A tulajdonképeni kemence egy hengeres, tűzálló anyagból készült (a) kamra, melyet két végén és oldalfalain erős bádoglemezek burkolnak. A két hengeres (b bl) elektróda függélyes helyzetben van elrendezve, az elektródák vége a kemence fölső födelén, az elektródák átmérőjével