40207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levegő vagy gázok kezelésére alkalmas erős áramú elektromos lángívek előállítására

kellően eltérítjük, vagy pedig azon nagy sebességű lég- vagy gázáramot, mely a kisüléseket keletkezésük helyéről elfújni van hivatva, az egész reakciókeverékből külön rész gyanánt ágaztatjuk el. Az eltérítés, illetve ezen külön levegővagy gázáram a kisüléseket képződésük helyéről a reakciókeverék főárama felé fújja, mely megfelelően kisebb sebességgel bír s a lángívet kiterjeszti. Ha nagy sebességű külön áramot használunk, akkor az eljárás gyakorlati alkalmazásánál a szereplő gázkeveréknek pl. Vio részét kb. 300 m/sec. sebességgel, a többi */io i'észt pedig csak 40 m/sec. sebességgel mozgatjuk. Ennélfogva csak kevéssel több munkát végzünk, mint ha csupán kis sebességű légárammal dolgoznánk. Ha úgy járunk el, hogy divergáló elektródák, pl. szarvas villámhárító és magas feszültségű, pl. 15—20000 Voltos elektromos forrás alkalmazása mellett a gyújtást a szarvas villámhárító közelfekvő végei között végezzük és a nagy sebességű légáramot ezen a helyen a szarvak irányában vezetjük a lángívhez, akkor ezen légáram kettős célnak tesz eleget. Ugyanis egyfelől a képződő fényívet oly gyorsan meghosszabbítja, hogy ez kevesebb mint 1/10000 mp. alatt lángívbe megy át, másfelől pedig a fényívet, illetve az ebből közvetlenül keletkező lángívet olyan erősen lehűti, hogy az ív ellenállása az elektromos forrás feszültségéhez képest elég nagy lesz, hogy hirteleni rövidzárlat ne léphessen föl. Minél messzebb távozik a lángív az első légáram hatása alatt a gyújtás helyétől, annál csekélyebb lesz ezen első légáram sebessége. A második, kis sebességű, azonban nagy tömegű légáram ott kezd hatni, hol a lángív már olyan hosszú, hogy rövidzárlatot többé nem képezhet. Ezen eljárás lehetővé teszi, hogy egyetlen gyújtási helyen s egyetlen elektródapárral rendkívül nagy energiamennyiségek legyenek kisiithetők anélkül, hogy az eddigi eljárásoknak f'öntemlített nagy hátrányai föllépnének. Hogy a lángívet a maximális határig kinyújthassuk, a reakciókeveréket úgy vezetjük a lángívhez, hogy a keverék két vag}' több, egymással átellenes fúvókán lépjen ki. A fúvókákat azonban úgy kell beállítanunk, hogy a reakciókeverék egyes áramai az elektródák között vagy fölött, azok síkjában ütközzenek egymáshoz. Ennek következtében a reakciókeverék az egyes részáramok egyesülése alkalmával tárcsaalakban szétterjed s ily módon a lángív megfelelő szétterülését idézi elő. A mellékelt rajzon az eljárás végrehajtására alkalmas berendezéseknek két kiviteli alakja van föltüntetve. Az 1. ábra függélyes metszetben oly berendezést mutat, melynél két különböző erősségű, illetve sebességű levegő vagy gázáram van alkalmazva, a 2. ábra az 1. ábra vízszintes metszete a 2—2 vonal szerint, a 3. ábra oly berendezés oldalnézete, melynél a lángív a maximális határig szétterjeszthető, a 4. ábra ugyanezen berendezés elülnézete, az 5. ábra pedig fölülnézete. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett berendezésnél az (1) csövön levegőt vagy más reakciókeveréket fúvatunk magas nyomással a (2) elektródák egymáshoz közel álló végei közé. Az (1) csőben uralkodó nyomás az elektródák között igen nagy sebességgé alak ul át s az elektródacsúcsok között föllépő kisüléseket, melyek tetszőleges eszközök segélyével indíthatók meg, a (3) csatornában nagy sebességgel a bővebb (4) csatornába fúvja. Ez utóbbin az I nyil irányában a reakciókeverék nagyobb mennyisége áramlik aránylag csekély sebességgel s a (3) csatornából kilépő kisüléseket a ("2) elektródák mellett fölfelé viszi magával, illetve egyúttal szétteríti és végiil kioltja, mivel a (2) elektródák vízszintes irányban is erősen divergálnak. A reakciógázok a II nyil irányában hagyják el a berendezést. A (3) csatorna az (1) cső be'.épési helyén nyílásokkal is birhat s úgy lehet kiképezve, hogy az (1) csőből kiáramló levegő nagy