40124. lajstromszámú szabadalom • Folyadék emelésére és kondenzátor gyanánt használható centrifugál szivattyú

ben telt tok bizonyos tekintetben szélkazán gyanánt szerepel. Hasonló módon a forgástest fölött levő levegő is a szívás egyenetlenségeit kiküszöbölő párnát képez. A (k) bordák (1. a 4. ábrát) nemcsak a gyűrűslemeznek az üreges testtel szemben való merevítésére szolgál, hanem a centrifugál erő hatását is fokozza. Ez főleg a szivattyú megindításánál fontos. Az 1. ábrán a szivattyú oly foganatosítási alakja látható, melynél a szívóhatásra súlyt nem helyezünk. A folyadék itt szabadon folyik be az (u) csövön, a tokot ezért fölül a légkörrel szemben elzárni nem kell, az üreges tengely fölösleges és a tömítőszeleneék is elmaradnak. A víz az (n) csészéből a csésze kerülete és a tok fölső zárófala között levő (p) hézagon a tokba folyik, az (i) csőben levő ellennyomást legyőzi és a csőben fölemelkedik. A 2. ábrán módosított foganatosítási alak látható, hol az üreges forgástest ugyancsak fölül nyitott (n) csésze, mely az (a) tokban forog. A centrifugál erő hatása itt is ugyanaz, a folyadék a csésze (q) széle és az (a) tok fölső (r) zárófala között levő (p) hézagon áramlik át. Az (r) zárófal akként van kiképezve, pogy a (q) szélt lefödje és azután gyönge görbülettel megy át a hengeres tok függélyes falába. A hézag keresztmetszetét előnyösen a tengely (g) kiömlési nyílásai keresztmetszetének összegével vesszük egyenlőre, ugyancsak evvel lesz egyenlő a 4. ábra szerint az (i) kiömlő nyílások keresztmetszetének összege. A (g) nyílások közvetlenül a csésze feneke fölött vannak alkalmazva, a folyadék bevezetése azonban a később leírandó 4. ábrán látható foganatosítási alaktól eltérően nem fölülről lefelé, hanem alulról fölfelé történik, ép így a ten • gelyt is — mely a (g) nyílások fölött tömör lehet — a tok alatt fölékelt szíjdob segélyével hajtjuk. Ebből a tengely ágyazására vonatkozólag bizonyos szerkezeti eltérések követkei -nek. Egyébként a 2. ábrán pontozva a folyadékbevezétés más foganatosítási alakja látható, amennyiben ez a tok födélen át történik; ebben az esetben, melyben a pontos központosítás elmarad, a 4. ábrán látható foganatosítási alaknál a tengelyt nem képezzük ki üregesen, miért is a szívócső tömítő szelencés kapcsolata is elmarad. A csészében a víz fölött levő légtér szívó szélüst gyanánt szerepel és a tok födelére szerelt (s) süveg által van kiegészítve. Az (n) csésze oly forgás paraboloid alakjában van kiképezve, mely a víz fölszíne által normális fordulatszámánál képezett forgás paraboloiddal egyezik meg, minek az előnye, hogy a víz fölemelkedésénél a súrlódás minimálissá válik. A folyadéksűgarak jobb vezetése céljából a tengelyen a csészével körülbelül párhuzamos (t) bádog van alkalmazva. Ez az elrendezés a 4. ábrán látható szivattyútól még más tekintetben is lényegesen eltér. Ennél a most jelzett foganatosítási alaknál ugyanis a forgástest és a tokfenék között a távolság meglehetősen csekély, ezért a víz — ha a nyomócső csak valamennyire hosszabb — az (a) tokban megtorlódik úgy, hogy a forgástestet nagy magasságban víz veszi körül, mi a forgástest és a tokban levő mozdulatlan víz között nagy mérvű súrlódást okoz. A 2. ábrán látható foganatosítási alaknál a viszonyok mások. A tok alsó részén itt a folyadék gyűjtésére szolgáló tér van kiképezve, melyet elég bőségesen akként méreteztünk, hogy a víz a forgástestet csakis a fenekén érje és az oldalfala szabadon, anélkül foroghasson, hogy az súrlódást okozó vízzel érintkeznék. A gyűjtő tér természetesen annál magasabb fog lenni, minél magasabbra nyúlik föl a nyomócső és minél nagyobb a legyőzendő ellennyomás. A szivattyúnak a 3. ábrán látható foganatosítási alakjánál az üreges tengely és ennek a szívócsővel szemben való tömítése ugyancsak el van kerülve. A folyadékot itt a (v) tengelyt körülvevő és a tok födelén tömítve átvezetett (w) üreges henger szívja be, melybe a tulajdonképeni (e) szívócső a tokon kívül torkollik be és mely az (n) forgástest feneke fölött a folyadék átvezetésére csak szűk (x) gyűrűhézagot hagy szabadon. A nyomócső ismert módon csatlakozik az (a) tokhoz, mely az előbb leírt alakoktól csakis annyiban tér el, hogy a forgástest alatt