40096. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mechanikus szövőszékeknél a vetülék fonalcsövek önműködő kicserélésére

_ 4 _ szemben a csévetovábbító van fölszerelve (1., 2., 5. és 6. ábra). Ez a csévetovábbító két (28 és 28') karból áll, melyeket a (29) harántrúd köt össze, a karok végeihez egy (30) csap útján a (31 31') rúd van kapcsolva, melyeket a (32) harántrúd köt össze egymással (1. és 5. ábra) úgy, hogy ez a fölső rész a (30) csapok körül elfordulhat. A (30) csap hossza a (28 és 28') karok fölső végén kiképezett csapágyak helyzete által van megszabva, a (31, 31') rudakat a (30) csapon a (78) szorítócsavar rögzíti, a (30) csap pedig egy (38) tekercsrúgóval van fölszerelve, melynek egyik vége a (31) karhoz, másik vége pedig a (30) csap körül forgatható (72) emeltyűhöz van kapcsolva. Ez a rúgó arra törekszik, hogy az emeltyű és a továbbító fölső része által képezett csuklót nyissa, a nyitás mérvét két (34, 35) ütköző szabja meg, melyek közül az egyik a (72) emeltyűn, a másik a (31') karon van kiképezve (5. és 6. ábra). A kar szabad vége (29) harsntrúdban kiképezett (73) hosszanti hasítékban csúszhatik. A leírt szerkezet tehát egy rugalmas könyökemeltyűt alkot (5. és 6. ábra), melynek egyik karja (a fölső rósz) a másikhoz viszonyítva oldalirányban is eltolódhatik. A (28 és 28') karon két (77 és 77') rúgó vau fölerősítve, melyek a (30) csap végeire fekszenek és erre tengelyirányban ellentétes nyomást gyakorolnak. (1. és 5. ábra). Látni való, hogy a (30) csap és ennek következtében a fölső rész is rugalmasan van középállásában rögzítve, melyből mindkét irány felé kitérhet. A C3éveorsót a továbbítón két rúgós (36) rögzítő tartja fogva (1., 5. és 6. ábra). A továbbítóra jutott orsó csúcsát a (38) tengely körül forgatható és a (38) rúgó hatása alatt álló (37, 37') részt tartja fogva, mely a rúgó hatása alatt a 16. ábrán látható helyzetet foglalja el. Mikor a továbbító fölemelkedik, a jelzett rész (37) talpa egy csavaralakú kiemelkedésen csúszik, mely a (20) vezeték alsó részén van fölerősítve, minek következtében a másik (37) vége a (31) rúd fölső (40) részére fekszik és lehetővé teszi, hogy az orsó a továbbítóra essék. Mikor a továbbító lesülyed, a (37 37') rész ^(37') vége a továbbítóban levő csévét éri és ugyanakkor, mikor a (37) talp eléri az (1) bordaláda nyílásának végét, a (37') vég a vetélőben levő üres orsót kidobja és a telt orsó bevezetését teszi lehetővé. A (31') karnak, melyben az orsó feje foglal helyet, egy (41) talpa van, mely az orsó fejére fekszik, továbbá egy (42) kiugrása, mely a fej (7') hornyába fogódzik (13. ábra). Ezenkívül a (31, 31') karoknak két (40, 40') nyújtványuk vagy ujjuk is van (L, 2., 5. és 6. ábra), melyek hossza akkora, hogy a vetélő kiváltásánál végeik a vetélő hátsó fölületének síkjába jussanak abban a pillanatban, amelyben a vetélőben volt üres orsó feje a továbbítón lévő cséve orsójának fejével érintkezésbe jut, mint azt később ismertetni fogjuk. A (40, 40') nyújtványokkal a vetélő két lejtős (74 és 74') fölülete működik együtt: ezek közül a (74) nyújtvány az önműködő befüzőnek a vetélő belseje felé fordult fölületén van kiképezve (9., és 10. ábra), a másik pedig a (7) csíptető mögött van elrendezve és egy fémburkolattal van ellátva, mely a (7) csíptető mögött kiképezett (75) üreg falát képezi (7. és 9. ábra) úgy, hogy a vetélő ürege a hátsó fölülete felé vízszintes síkban kiszélesedjék. A (33) rúgó feszültsége a (77 és 77') rugókéhoz viszonyítva akként van megszabva hogy mikor, amint azt később ismertetni fogjuk, az egyik vagy másik (40, 40') ujj a (74 vagy 74') fölületet éri, a továbbító fölső része a (30) csaponfeltolódjék, anélkül, hogy a továbbító behajolnék. Az (1) bordaláda külső végén egy (44) tengely van ágyazva, mely a (4-3) hüvellyel szemben elhelyezett vízszintes (45) lemezt viseli' eme tengely másik végén egy vízszintes (46) emeltyű van fölerősítve, melynek vége alatt a (4) nyelv (6) nyújtványa foglal helyet. A (44) tengelyt eme helyzetében egyrészt egy (47) tekercsrúgó, másrészt egy a rúgó által létesített mozgást határoló ütköző rög-