40060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás márványnak teljes tömegében való megfestésére

— 2 -linikus terei kapilláris csöveket képeznek, amelyekre a festékoldatok meghatározott fizikai erők alapján hatnak. A fizikai törvények szerint a sóoldatok annál nagyobb ozmotikus nyomással és így annál erősebb behatolóképességgel bírnak, minél töményebbek. Világos, hogy a márvány, ha még festő­eljárásnak nem volt alávetve, belsejében likacsokat tartalmaz, melyek könnyen enge­dik meg valamely semleges sóoldat beha­tolását, ds elképzelhetjük azt ís, hogy ezen kezelés megismétlésénél, az előbbi keze­lésből hátramaradt részek a folyadék be­hatolását mindinkább megnehezítik és az így növekvő ellenállást azáltal győzzük le, hogy a későbbi kezelésnél az oldatok kon­centrációját növeljük és így ozmotikus nyo­másukat fokozzuk. A márvány tökéletes átfestése csupán ezen eljárással válik lehetővé. Az eljárás egy példája a következő: Tegyük föl, hogy a márványt rézvascyan­üroldattal vörösre akarjuk festeni. A kivá­lasztott márványdarabot ekkor valamely alkalmas rézsó semleges vagy bázikus olda­tába, pl. ammoniákos rézacetátoldatba márt­juk, ezután száradni hagyjuk és végül alkálikus vascyanüroldatba helyezzük. A rézsó a márvány tömegébe fog behatolni és az oldószernek elpárolgása után az ntrakrisztallinikus terekben tapadva marad és ezeket a behatolt oldat mennyiségéhez képest és koncentráció fokához mérten többé vagy kevésbbé el fogja tömni. Az alkálikus vascyanür ellenben már nem hatolhat be oly könnyen, mivel a márvány által kifejtett ellenálláson kívül még új ellenállással is találkozik és pedig a nyílá­sokat szűkítő, a likacsokban lerakodott rézsó által okozott ellenállással. Ennek következ­tében az oldatnak nagyobb ozmotikus nyo­mást kell adnunk, hogy ép oly mélyre hatoljon, mint az első oldat. Ha az első oldatnak egységnyi nyomásra volt szüksége, hogy X mélységig hatoljon, úgy a második oldatnak már kétszeres ozmotikus nyomás­sal kell bírnia, hogy ugyanezen mélységig jusson. Ez szükséges föltétel, hogy az egész rézsó átalakíttassék, és hogy a színezés mindenütt egyforma legyen. Ha a márvány átfestésénél a különböző töménységű oldatok elvét alkalmazzuk, úgy világos, hogy hatalmunkban áll a márvány­ban mindenféle szinhatást elérni. A fönt­említett példára visszatérve, az említett réz-és vasoldatokkal a márvány egyenletes rózsaszínű színezését érhetjük el, ha erősen hígított oldatokat használunk. Koncentrált oldatok alkalmazásával sötétvörös szint kapunk. Vörös és kék színeket nyerünk koncentrált oldatok fölhasználásával oly módon, ha a második oldat töménj'sége nem sokkal nagyobb, mint az elsőé. Ha pedig a két oldatot fordított sorrendben használjuk, vagyis a márványt először az alkálikus vas­cyanüroldattal, azután pedig a koncentrál­tabb ammoniákos rézoldattal itatjuk, úgy szép zöldvörös színezést nyerünk a rézsó kék színének, a vascyanür vörös sziliének és a márvány fehér színének keverődése folytán. Hogy az erezésnek és a szín erejének különböző hatását érjük el, a munkáknak ösmernie kell a kezelendő márvány vegyi és fizikai szerkezetét, mivel a márvány szerkezetének egyenetlenségeit fölhasznál­hatjuk arra, hogy a természetes márvány erezésének megfelelő hatásokat érjünk el; mert hiszen a természet is lassú festő­eljárásában ezen egyenetlenségek folytán idézte elő a márványnál található végtelen színváltozásokat. Kell továbbá, hogy az oldatok tömény­ségét tetszésszerint szabályozhassuk, amiben a fizika támogat bennünket, mely arra tanít, hogy egy sóoldat ozmotikus nyomása a keveréket alkotó egyes sók által kifejtett azon ozmotikus nyomások összegével egyenlő, melyeket az illető sók gyakorolnának, ha egyedül szerepelnének ugyanazon mennyi­ségű oldószerben. így pl. ferrocyankálium­oldata 15° C.-nál 17" Bé.-nál nagyobb sűrű­séggel nem bírhat, ha ellenben ezen oldathoz ferrocyannátriumot, vagy általában oldható vascyanüröket adunk, úgy az oldat sűrű­ségét tetszésszerint növelhetjük és ezáltal

Next

/
Oldalképek
Tartalom