40050. lajstromszámú szabadalom • Öltésképző szerkezet varrógépek számára

_ 4 — elfoglalják a 8. és 11. ábrákon föltüntetett helyzetet, mely szerint az (a) kampón volt hurok teljesen fölhúzatott és ezen öltés el­készült. A fonalhurok ugyanily kezelése folytatódik és a (c, d) kampók hurkaikat egymásután leveszik ós fölszabadítják, majd lehúzzák az előző kampók által levett és alakított hurkokat és öltést készítenek be­lőlük. A fonal ugyanily kezelése következik be, ha a 3. ábrán föltüntetett szerkezet van alkalmazásban, azaz az (a) hurokképző kampó például leveszi és kihúzza a hurkot, egy a szomszédos hajtó ujjon elrendezett (25) visszatartó ujj vagy kar visszatartja és a kellő időpontban ugyanoly mádon, amint az a (24) visszatartó ujjra vonatkozólag le­íratott, újból fölszabadítja. Természetes, hogy azon esetben, ha a hurokképző mélyedésében fonalcséve vagy orsó helyeztetett el 03 ezen szál a hajócska homloklapjáról kivezettetik, mint az a 11. ábrán föl van tüntetve, ezen szál a lánc­' öltésekbe fog kapaszkodni, miáltal kettős tűző öltés keletkezik. Ez általánosan ismert módon történik és nem szorul további ma­gyarázatra. A leírásból világosan kitűuik, hogy a visszatartó alkatrész vagy a hurokfogón magán vagy a hurokfogót hajtóemelőkön alkalmazható és hogy mindenesetre a hu­rokképző főrészétől elágazik, annak kerü­letével párhúzamos és a hurokképző főré­szének alakjához, annak hátrészén alkal­mazkodik, elhelyezése pedig olyan, hogy csúcsa a szomszédos hurokképző kampó felé irányul és valamivel előtte végződik. A visszatartó ujjak ezen alakja és helyzete lehetővé teszi a fonalhuroknak a vissza­tartó alá való csúszását, ha a kampó a hurkot a 8. ábrán föltüntetett helyzetből a 9. ábrán látható helyzetbe viszi magával, ezen utóbbi helyzetben a visszatartó addig fogja megtartani a hurkot, míg a 10, áb­rán föltüntetett helyzet foglaltatott el, mi­által a hurok fogva tartatik és lehetet­lenné van téve, hogy a tű útjába kerüljön vagy a hurokképzőről lecsúszhasson és összekuszálódhasson, ami az öltés helyes képzését akadályozná; érthető továbbá, hogy a visszatartó ujj úgy a hurokképző testén, mint a hajtóemelőkön alkalmazható, anélkül, hogy működését lényegileg meg­változtatnák, továbbá, hogy például az (a) kampó által képezett hurok, mely a leírt módon fogva tartatott, nyitva fog tartatni oly helyzetben, hogy a tű, ha újabb hurok képzése céljából lefelé halad, rajta áthalad, miáltal a láncszem képződése lehetővé van téve; érthető továbbá, hogy a visszatartó ujjnak a hajócskára vagy annak hajtóeme­lőjére való megerősítési módja nem képezi a találmány lényeges jellemzőjét, minthogy könnyen megérthető, hogy ezen visszatartó ujjak különböző módon erősíthetők meg úgy a hajtóemelőkön, mint a hurokképzőu; az említett visszatartó uijak helyzetükben levehetően lehetnek megerősítve és beállít­hatóságuk céljából eszközöket lehet alkal­mazni, hogy a hurokképzőhöz való biztos helyzetüket érjük el. Tekintetbe veendő még azon körülmény, hogy kölönbség áll fönn az eddig ismert tűrúd működése között, mely a fonalat mint előzőleg képzett hurkot egy rajta levő szem vagy fül segédével visszafelé mozgása al­kalmával fölemeli és a jelen találmány tárgyát képező hurokvisszatartó működése között, amely teljesen biztos és oly öltés­képező műveletnek mondható, mely a hu­rokképző vagy azt hajtó emelő forgása által a hurok először a hurokképző kampó által kihúzatik, azután a visszatartóhoz vezette­tik és általa visszatartatik és végül a meg­felelő időpontban elbocsáttatik és a vissza­tartótól fölszabadíttatik, miáltal a tű műkö­dése és a hurokképződés megfelelően be­folyásoltatik és az öltés lépésenkint, de tökéletesen létesíttetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Forgó vetélős varrógép, jellemezve oly hurokképző által, mely az öltést léte­síti, jellemezve továbbá az öltésképző szerkezettől független berendezés által, mely a hurokfogó által képezett hurkot annak kerületén egy teljes körforgás idejére visszatartja és a tű útjából el­vonja, ha egy öltés már létesíttetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom