40050. lajstromszámú szabadalom • Öltésképző szerkezet varrógépek számára

tatja, úgyszintén a hajtóemelők egyikét és főleg annak szerkezetét, a 7—11. ábrák sématikusan ábrázolják az öitésképző szerkezet működését és főleg a hurokfogó és a tű együttműködő összefüggését mutatják az öltésképzés több fázisában, a 12. ábra a hurokképzőt hátulról nézve ábrázolja. Az (1) hajtótengely szabad vége meg van vékonyítva és a vékonyított (2) részre (4) ék, esetleg sasszeg útján a (3) agy van fölerősítve. A (3) agy a sugárirányú (5) nyúlványokkal vagy fülekkel van elllátva, melyek mindegyikében egy-egy (7) hajtóemelő (6)-nál lengően van ágyazva, ezen emelők előrenyúló végének meghajlítása által a hurokképzőt hajtó (8) ujjak képeztetnek. Mindegyik hajtóemelő főrésze a (9) bütykös gyűrű vagy korong homlokfölületére támaszkodik, mely korong az (1) hajtótengely körül van elrendezve, ahol a (10) tartó által helyzetében mozdulatlanul megtartatik. A (10) tartó bármely módon lehet kiképezve és a 2. ábra szerint két (11) karból áll, melyek mindegyike a görbített (10) nyúlvánnyal van ellátva. A (11) karokon és (12) nyúlványaikon a (9) bütykös tárcsába csavarolt (13) csavarok nyúlnak keresztül, azon célból, hogy a korongot helyzetében szilárdan megtartsák. A (10) tartó bármely módon lehet a gép alaplemezéhez vagy egy azon elrendezett tartóhoz erősítve. Mindezekből látható, hogy a bütykös korong szilárd, míg a hajtószerkezet előtte forog. A korong komloklapja valamely alkalmas módon úgy képeztetik ki, hogy megfelelő időpontokban a hajtóemelőket a a hurokképző mélyedéseibe fölváltva betolja és azok visszahúzódását megengedi, miáltal a hurokképző megfelelő hajtása eszközöltetik és az újból fölszabadíttatik, hogy a tűtől jövő fonal hurkai a hurokfogó körül útjukat megtehessék. A (7) hajtóemelők normális helyzetükben a (14) rúgók által a bütykös korong homloklapjához szoríttatnak, ezen (14) rúgók a (15) központi korongtól sugárirányú karok alakjában nyúlnak ki és a (9) korong homloklapjára támaszkodnak. A (15) korong a laposfejű (16) csavar utján az (1) tengely (2) nyúlványára van erősítve azáltal, hogy a (16) csavar orsója a (2) nyúlvány végébe be van csavarolva. A (17) hurokképző úgy van alakítva, hogy (18) rekeszében a fonalcséve vagy orsó közvetlenül helyezhető el, a fonal megvédése céljából pedig a (19) födő van elrendezve (6. ábra). Lehet azonben a hurokképző mélyedésében bármily használatos módon egy csévetartót is elhelyezni. A hurokképző jelen alakjánál a tűtől jővő fonalból a hurkot kampók állítják elő, jelen esetben négy ily kampó van föltüntetve, melyek a hurokképző kerületének oly kivágása által képeztetnek, mely által a (21) bemélyedéseket és a (20) kampókat nyerjük, ezen kampók a hurokképző kerületének síkjában, annak forgásirányában nyúlnak ki, azonban, amint a 6. ábrából látható, a (20) kampók mindegyike oldalt a hurokképző síkja mögé van hajlítva, hogy a hurkot a tűről levehessiik. A hurokfogó hátsó része több (22) mélyedéssel van ellátva a hajtóemelők (8) ujjai számára; mindegyik (22) mélyedés egy-egy (21) kivágás fenekében van elrendezve és félkör alakkal bír, míg fölső része az említett (21) kivágásba nyúlik (5. és 6. ábra). A (8) hajtó ujjak vége a (21) mélyedé3 külső vonalának ós a (22) mélyedésnek megfelelően félköralakkal bír (6. ábra) és fölső fölületén a (23) görbített bemélyedéssel van ellátva, melynek alakja a (21) kivágásnak a (22) bemélyedésnél levő külső vonalával teljesen egybevág. Ezáltal a hajtó ujjak végei a (22) mélyedésekben a (21) kivágások fölületének, illetve fenekének pontos folytatását képezik, miáltal a (21) kampós bemélyedések feneke folytonossá válik és a fonalnak a kivágások sarkaiba vagy falainak éleibe való beakadása lehetetlenné van téve, ha a hurok a hajtó ujjak és a bemélyedések együttműködése alkalmával a hurokképzőn áthalad. Ez a jelen találmány fontos jellemzőjét képezi, mert lehetetlenné teszi a hurok megakadását és visszatartását a hurokképző körül való haladása és visszahúzódása alkalmával, ily módon a