40007. lajstromszámú szabadalom • Számológép

(J3) pecek útjában fekszik. Ez utóbbi pecek a (J) tárcsára van erősítve és oly távolságban van (K9) nyúlványtól elhelyezve, hogy a pecek akkor érinti a nyúlványt, midőn a (KI) csiga a (Jl) fogról leesik és addig, míg a (K) kar legmélyebb helyzetébe nem esett, hogy ez alatt a (B) dob raozgathatóságát gátolja. Ezen szerkezet tehát a (K) kar számára a teljes leesési időt biztosítja, mielőtt a (J2) pecek tovahaladhatna. Amint a (K) kar teljesen leesett a (J2) pecek ismét tovább mozoghat, miyel a (K9) nyúlvány most oly mélyen fekszik, hogy a (J3) peceknek továbbmozgását nem akadályozza és így a (B) dob is továbbforoghat. Látható tehát, hogy a tizes-dob (G) kereke a működtetés pillanatától eltekintve az egységdobbal nem áll kapcsolatban, miáltal a tizes-dob minden más időpontban függetlenül az egységdobtól, valamint a többi doboktól, a hozzája tartozó billentyűk segélyével működhető. A rajzból látható, hogy a (J) tárcsa két (Jl) és (J4) foggal van ellátva és hogy ezeknek megfelelőleg két (J2, J2 ill. J3, J3) pecket hord. Ez azonban csupán arra szolgál, hogy a (B) dobon a számokat kétszer megismételhessük úgy, hogy a dob már fél fordulata alatt O-tól 9-ig futja be a számjegyeket. A számolásnak az egyik dobról a másikra való átvitelére szolgáló szerkezet egy má'sik foganatosítási alakban az (5. ábrában) van föltüntetve, melynél szintén függetlenül működhető a tizes dob az egyes-dobtól. Ezen foganatosítási alaknál a tizes-dob működtetésére szolgáló szerkezet az előbbihez hasonlóan a rúgóhatás alatt álló (L) fogasszektorból és az előbbi (G) fogaskeréknek megfelelő (Ll) fogaskerékből áll, mely a (Gl) kiliucskarhoz hasonló kilincskart hord és a már fönt leírt további részekkel is el van látva. Az egység-doh a (J) tárcsának megfelelő (M) tárcsát hordja, mely (Ml) fogakkal van ellátva, azonban a (J2) peckek helyett szegmensszerű (M2) rúgó hatása alatt álló és az (N2) csigát hordó (N) kar van alkalmazva. A (K3) kapcsolókar helyett az ékalakú (N3) kar van az (N) karhoz csuklósan erősítve, mely (N3) kar az (L) fogasszektor (L3) nyúlványának (L2) pecke és a mindenkori (M2) ütköző között fekszik. Addig, míg az (M2) ütközők egyike sincs a (L2) pecek és az (Al) tengely között, az (N3) kar szabadon csúszik az (L2) pecken, ha az (N) kar emelkedik. Éppen mielőtt az (N2) csiga az (Ml) fogak egyikéről leesik, az (M2) ütközők egyike az (N3) ék mögé jut úgy, hogy ha az (N) kar sülyed, az (N3) ék az (L2) pecek felé szorul és ezt az (Al) tengelytől eltávolítani igyekszik. Az (N3) ék oly vastagsággal bír, hogy a (L2) pecket ill. az (L) szektort annyira elmozgatja, hogy az (Ll) keréken alkalmazott kilincskart egy foggal hátramozgatja. Ha azonban az (N) kar legmélyebb helyzetébe jutott, az (N3) ék legszélesebb része az (L2) pecek alá jut, miáltal az (L) fogasszektor ismét fölszabadul és rugója által az (Ll) fogaskereket visszaforgatja ill. a tizes-dobot a kívánt mértékben elfordítja, mimellett az (L2) pecek most az (N3) ék (N4) lerézselésén fekszik. Magától értetődik, hogy az (M2) szegmensalakú ütköző helyett peckeket is alkalmazhatunk, azonban ezen ívalakú ütközők által a működtetés biztosabb, mivel a szegmensek oly méretűek lehetnek, hogy az ék egész mozgása kényszermozgásúlag szabályoztatik. Amint már említettük, az (A) tengelyen tetszőleges számú dobot rendezhetünk el, melyek a leírt berendezéssel bírhatnak. Mindezen gépeknél azonban kivánatos, hogy oly berendezéssel bírjanak, mely megengedi, hogy az összes dobokat egyidejűleg és csekély erőkifejtéssel vezessük vissza kezdeti állásukba. Ezen célból az (A) tengely hosszirányban eltolhatóan van ágyazva és (A2) peckekkel van ellátva, melyek az illető dobok (A3) peckeivel kapcsolódhatnak olyké-I pen, hogy mindegyik dob (A3) peckeinek a i tengelyen egy-egy (A2) pecek felel meg. A tengely hosszirányú eltolása által az összes (A2) peckeket egyidejűleg lehet a megfelelő (A3) útjába hozni úgy, hogy a tengelynek ezután következő elforgatása által az összes (A3) peckek egy irányba