39964. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vulkanizált lábbeliek előállítására

fölső szélei kissé rézsútosan vannak levágva, úgy hogy a talp szélei körül (b c) hézagok maradnak. Azon gumi, mely a fölsőrész ösz­­' szenyomása alkalmával ezen hézagokba szo­­ríttatik (vagy, mint föntebb le volt írva, a cipő készítése alkalmával oda helyeztetik), a fölsőrészt a talp szélei körül megvasta­gítja, amint ezt a 3—6. ábrák föltüntetik. Ha most a mintát a vulkanizáláshoz szük­séges hőfokra hevítjük, akkor a fölsőrész vulkanizálatlan gumianyaga, mihelyt a hő hatni kezd reá, majdnem rögtonösen annyira meglágyul, hogy a nagyobb nyomásnak ki­tett helyekről a kisebb nyomást szenvedő helyek felé, vagyis a talp szélei köré és mögé törekszik úgy, hogy a minta minden üregét kitölti. Magától értetődik, hogy a 11., 12. és 13. ábrák csupán vázlatos raj­zokat mutatnak és hogy a (b c) hézagot, valamint a minta belső falai és a cipő kö­zötti terek az ábrázolás érthetőbbé tétele végett aránytalanul nagyokra vannak véve. Ahelyett, hogy a (11. ábrán) föltüntetett kezdőhelyzetből indulnánk ki, a minta vala­mennyi részét egyszerre is összetolhatjuk, ámbár az előbbi eljárás előnyösebb. Ez annyit jelent, hogy (mint a 13. ábra mu­tatja) az (A) kaptát és cipőt a végleges vulkauizálási helyzetben tartjuk, mialatt a minta (B) és (C) oldalrészeit és (D) talp­részét egyidejűleg egymáshoz szorítjuk. Ez esetben, hogy a bélésen a minta (B) és (C) oldalrészei között ránc ne képződhessék, arról kell gondoskodnunk, hogy a minta (B) és (C) oldalrészeinek végleges összeillesz­­kedése oly (d) vonal mentén menjen végbe, melytől kezdve a fölsőrész görbülete mind­két oldalon elég meredek úgy, hogy a minta részei azon időtől kezdve, midőn a fölső­rész főiül été vei érintkezésbe jönnek, azon időig, midőn egymáshoz nyomódnak, csak igen csekély dlmozdulást végezzenek s ennek folytán a bélés csak igen kis 'mér­tékben törekedjék a kapta fölületén a (d) vonal felé csúszni. Az elcsúszásra való haj­landóság akkor is csökken, ha a bélés a leírt módon előzőleg részlegesen vulkani­zál tatott. A (11. és 12. ábrán) látható minta segé­lyével előállított cipőnél a fölsőrész és an­nak a (d) és (c) hézagokban létrehozott vas­­tagításai a talp széleit átfödik úgy, hogy a fölsőrész a valóságban a földig ér, vagy más szavakkal, a fölsőrész anyaga a talp szélei köré és alá nyúl, ami igen előnyös, mivel ily módon a fölsőrész és a talp össze­­foglaJási helyén erős kapcsolat létesül, mely a cipő használata közben nem válik szét és nem enged, másfelől pedig a talp széleit tartóssakká teszi. Ha a fölsőrész anyag a talp alá terjed, akkor a cipő csúszását is megakadályozza s a talp közepét a kopás­tól megóvja. Ha ellenben azt akarjuk, hogy a fölsőrész csak a talp fölső lapjáig terjed­jen, akkor a mintát úgy szerkesztjük, hogy a minta részei végső helyzetükben a 13. ábrán vázlatosan föltüntetett alakot adják. A minta talprészébe ekkor egy (e) mélye­dés van vágva, mely a cipő talpának föl­vételére szolgál s oldalirányban a (b c) hé­zagok külső széléig terjed. Ha a lábbeli talpa vagy sarka egynél több rétegből vagy lapból van készítve, mint pl. csizmáknál szokásos (14. ábra), akkor a fölsőrész anyagával a talpnak és a sarok­nak egész alsó fölületét beborítjuk úgy, hogy a fölsőrész a sarok és talp összes toldat­darabjait elfödi. Szabadalmi igények. 1. Eljárás vulkanizált lábbelik előállítására, jellemezve azáltal, hogy a merev kaptán vulkanizálatlan gumiból elkészített láb­belit a kaptával együtt egy több darab­ból álló merev minta oldalrészei közé helyezzük és vulkanizálás közben oh­modon sajtoljuk, hogy a fölsőrész anyaga a minta oldalrészei által a talp felé, a minta fenékrésze által pedig a talp külső széleire szoríttassék. 2. Az 1. igénypontban védett eljárásnak szövettel bélelt cipőknél való foganato­sítása, jellemezve azáltal, hogy a kap­tára illesztendő szövetbélés külső olda­lát először gumival vonjuk be és rész­legesen vulkanizáljuk,' azután ezen bé­lésre a kaptán a külső gumiburkolatot helyezzük és az egészet mintába he­NYO

Next

/
Oldalképek
Tartalom