39960. lajstromszámú szabadalom • Gép megtöltött tokocskák elzárására
_ 4 -A hengerek mindaddig forognak, míg a (27) rúd összes fogai a (25) fogaskeréken el nem haladtak, mire e két rész kapcsolata természetszerűleg megszűnik. Minthogy a (¿35) rúgóhatása az (5) henger súlyával együtt tetemesen nagyobb, mint a (11) rúgó ereje, a hengerek még akkor is érintkezésben fognak maradni, mikor a (27) fogazott rúd és a (25) fogaskerék kapcsolata már megszűnt, a hengerlés azonban a kapcsolat megszűnésével szintén megszűnik, vagyis akkor, mikor a hengerek bizonyos ívhosszal elforogtak és ezáltal a tokot bizonyos darabbal előre húzták, mire a tok megáll. A Iá-bitó további lenyomása által az (52) nyeregrészek a (9) csapágyakhoz erősített (55) rúdhoz ütközve mozgásukban föltartatnak, aminek az lesz a következménye, hogy a (44) könyökemelők nyugalmi helyzetükből kitéríttetnek és az (51) rugók által hirtelen másik végállásukba hajtatnak, miáltal a (26) és (27) fogazott rudak a hengerek fogaskerekeivel kapcsolaton kívül jutnak. Ha most a lábítót eleresztjük, a (39) rúgó a (31) rudat és így a (26) és (27) rudakat is fölfelé mozgatja, utóbbiak fogazata azonban szabadon elhalad a (24) és (25) fogaskerekek előtt, a hengerek tehát nem forgattatuak vissza. E fölfelé mozgás közben az (52) egyszerű részek az (54) ütközőhöz érve mozgásukban akadályoztatnak, a (26) és (27) fogazott rudak azonban tovább folytatják útjukat. Ennek az a következménye, hogy a könyökemelők hirtelen visszafordulnak a 6. ábrán látható határhelyzetükbe, miáltal a (26) és (27) fogazott rudak újból összehuzatnak és ezáltal a fogaskerekekkel kapcsolatba jutnak. Egyidejűleg a (32) rudak fölfelé mozgásuk közben az (5) és (4) hengerek érintkezését megszüntették, amennyiben a rudak alsó (34) csavaranyái a (9) csapágyakból kiálló (33) fülekbe ütközve ezeket megemelték. A mozgás akkor szűnik meg teljesen, mikor a (41) csavaranya a (40) vezetékkarhoz ütközik. Ez a helyzet a 6. ábrán van föltüntetve. A munkás tehát, ha egy tokot bizonyos hosszúságban laposra akar hengerelni, a tok végét kézzel kissé összenyomja, hogy a hengerek könnyebben befoghassák, azután a tok végét a hengerek köze dugja, mikor is a tok másik csavardugóval elzárt vége esetleg beállítható csapágyban nyugszik, végül a lábítót egészen lenyomja. Ha azután a lábítót ismét elereszti, a tok kívánt lelapítással fog bírni és a készülékből kivehető. A (27) rúd fogainak száma úgy van megszabva, hogy az (5) henger oly ívhosszal fordulhat el, mely a géppel elzárandó legnagyobb toknak felel meg. A gép azonban bármely, ennél kisebb tokok elzárására is fölhasználható; e célból csak az szükséges, hogy az (54) ütköző magassági irányban beállítható legyen. Leghelyesebb, ha az asztal alatt beállítható ütköző van elrendezve, mely a lábító és a (31) rúd fölfelé mozgását határolja és pedig azon állásnak megfelelően, melyben az (54) ütköző beállítjuk. A gépet ekkor könnyen úgy állíthatjuk be, hogy a mozgatható rendszer legfölső állásánál a (27) rúd fogaiból kevesebb áll a (25) fogaskerék tengelye fölött, mint amennyi a 6. ábrán föl van tüntetve úgy, hogy a fogaskerék a lábító lenyomásánál kisebb ívhoszszal fog elforogni, mint 6. ábrán rajzolt rúdállás esetében. Ennek az lesz a következménye, hogy a tokból rövidebb rész hengerelteik a laposra, amint az vékonyabb tokoknál kívánatos is. Végül még megjegyezzük, hogy a hengerek lekaparókkal vagy bármely más, ismert tisztító szerkezetekkel lehetnek ellátva, melyek azt az anyagot távolítják el, mely a tokokból a hengerlés közben esetleg kinyomatik úgy, hogy a hengerek a következő lelapítandó toknak már tiszta fölületet nyújtanak. A hengerek kilincsek és zárókerekek útján megvannak gátolva a visszafelé forgásban. A rajzon például rugalmas fémbádogból készült két ily lekaparó kés van elrendezve. Az (5) henger (59) lekaparó kése itt az (55) ütközőn van megerősítve s így a hengert föl- és alá mozgásában követi. A (4) henger (60) lekaparó kése a (10) bak oldalához van erősítve, tehát oly rugalmasnak kell lennie, hogy a hengerhez fekszik és pedig úgy ennek mélyebb, mint maga-NYOMD
