39941. lajstromszámú szabadalom • Összeadógép
- 6 — tik az íróhengerre és ugyanannyi, (x) szám- j láló kerék jön az el mozgásnak megfelelő számkorongjával kapcsolatba. Tehát nem mindegyik (x) számláló kerékhez tartozik egy bizonyos számkorong; azonban ugyanazon számkorong a szükséghez képest különböző, azonban mindenkor csak egy-egy számláló kerékkel jöhet kapcsolatba. A (p) kampóval bíró (n) kengyel, mint említettük, a számkorongokat a 2. ábrán berajzolt nyíllal ellentétes irányban forgathatja el. Hogy a korongokat a rajzón ábrázolt eredeti helyzetükbe visszaforgassuk, a következő elrendezés szolgál. Az (y) eső és az (55) tengely között (4) cső van elrendezve, mely (22) kart visel. E (22) karon (23) menesztőpecek van megerősítve. A (23) menesztőpecek az összes (q) számkorong (3) nyílásán hatol át. A (4) csőnek a (v) nyíl irányában körülbelül egy negyed körrel való elforgatásánál a (23) menesztőpecek az összes számkorongokat visszaviszi a rajzon látható eredeti helyzetébe, melyet záró helyzetnek nevezhetünk. A (4) cső ezen elforgatása következőképen történik. A (22) karon forgatható (119) görgő van megerősítve, melyet (120) kar befolyásol, mely viszont a (109) forgattyút viselő (81) tengelyre van szerelve. A (120) kar a (81) tengelyhez egy kapcsolás útján van szerelve, mely azt idézi elő, hogy a (81) tengely a (120) kart abban a pillanatban viszi magával, mikor az írókészülék a megfelelő szám lenyomtatását befejezte és az (x) számláló kerekeket a számkerekekkel kapcsolatba hozta. A (81) tengely további elforgatását azáltal idézzük elő, hogy a (4) csövet és vele együtt a (23) menesztőpecket is a (v) nyíl irányában körülbelül egynegyed fordulattal elforgatjuk. Ha a (109) forgattyú ezután rúgóhatás alatt visszavitetik eredeti helyzetébe, a (81) tengely a (120) kart nem viszi magával; ez csak később, a (q) számkorongok egyikének elforgásánál vitetik vissza. Általában a súlyhatás is elégséges ahhoz, hogy a (23) menesztőpecket és vele a (120) kart eredeti helyzetébe visszavigye. A (109) forgattyúnak körülbelül egy negyeddel való előreforgatása által tehát a következőket érjük el. A (110) csap a (111) excenterhez szorul, miáltal az írókészülék a számkorongok felé lendíttetik. Mikor a (110) csaj) a (111) excenteren elhaladt, a (93, 94) keret annyira eltávolodik a számkorongoktól, hogy a (k) fal a (113) ütközőt megakasztja. Ezeu állásnál az (x) számláló kerekek tetszőleges számú avagy esetleg egyetlen egy számkoronggal sem állanak kapcsolatban. Már most a (120) kar a (81) tengellyel összekapcsoltatik és utóbbi által magával menesztetik mindaddig, míg valamennyi számkorong a (23) menesztőpecek által kezdeti állásába vissza nem vitetett. A (109) forgattyút ekkor eleresztjük. Mint föntebb említettük, a (80) szektoron megerősített (82) fogantyút (3. ábra) a (121) nyíl irányában elforgatva, a (62) anya a (83) kocsit a számláló- és írókészülékkel együtt jobbfelé mozgatja. Amennyiben tehát a (82) fogantyú előzőleg a (121) nyíl irányában elforgattatott, azt a (109) forgattyú ismét visszaviszi a megrajzolt eredeti helyzetébe. Ezáltal viszont a (62) anya és az (n) kengyelnek vele összekötött (p) kampója ugyancsak visszatérnek a rajzon ábrázolt helyzetükbe. A számláló- és irókésziiléket viselő (83) kocsit azonban a (62) anya nem viszi vissza, hanem az oly helyzethez van kötve, melyben a (109) forgattyú mozgatásának kezdetén volt. Ezen visszavitelre való szerkezet nincs a rajzon föltüntetve. A (109) forgattyú előremozgásának végén szabadíttatik föl a (83) kocsi e fogvatartás alól, hogy a (93, 94) keret a rajzon föltüntetett eredeti helyzetébe előrevitessék. Az (x) számlálókerekek kapcsolaton kívül állanak a számkorongokkal, a föntemlített zár meg van szüntetve és a (83) kocsi a (108) tekercsrúgó hatására visszatér a (62) anyához. Most a (109) forgattyút eleresztjük, mire ez egy föl nem tüntetett rúgó hatása alatt nyom
