39910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinknek érceiből vagy vegyületeiből való elkülönítésére
natosítási módjánál a cink oldhatatlan szulíifc alakjában csapatik ki és pedig valószínűleg vízzel egyesült monoszulfit gyanánt. A cink különválása ekkor többé-kevésbé tökéletes. Légáram alkalmazásánál a levegőnek az a törekvése, hogy a cinkazulfit apró részecskéit oldható cinkszulfittá oyxdálja. A kicsapatás a cink 90—95%-áig rövid idő alatt megy végbe és ameddig kettős kénessavas cink észlelhető mennyiségekben van jelen, nem képződik einkszulfát. Miután az oldhatatlan szulfitot levegő vagy gáz segélyével a kívánt mértékig kicsapattuk, az esetleg még mindig jelenlévő oldható kettős kénessavas cinket cinkoxyd hozzáadása által eltávolíthatjuk. Bizonyos esetekben a kicsapatás kénhydrogén segélyével végezhető vagy elő- , segíthető, amennyiben a kénhydrogént a kettős kénessavas cinkoldatba bevezetjük, ami czinkszulfidot és kevés szulfitof, valamint szabad ként eredményez, mel}' utóbbi a cinkcsapadékból ismét szublimálás segélyével különíthető el. Az így kicsapatott kénessavas cinket a folyadékból leszűrjük és összegyűjtjük, megszárítjuk és kalcináljuk, miáltal cinkoxydot nyerünk, melyet azután a szokásos módon kereskedelmi cikké földolgozhatunk , vagy bármely oly célra használhatunk, ahol cinkoxydra van szükség. A kalcinálásból nyert kénessavat kondenzációs toronyba összegyüjfjük a pörkölt ércek cinkoxydjának vagy más cinkfajták oldására használhatjuk. Ha a monoszulfit kalcinálása által nyert cinkoxyd nem volna eléggé sűrű, hogy retortákban való lepárlásra alkalmas legyen, a cinkoxydot megnedvesíthetjük és alkalmas berendezésekben sűrűsíthetjiik. Az eljárás a különféle elválasztó műveleteknél nyert ólom és cinkkoncentrációk kezelésire is alkalmas, mely eljárással a cink az ólomtól és ezüsttől igen alaposan elválasztható. Az eljárás folyamán nem kell a kettős kénessavas cinket a cinkoxyd segélyével teljes kimerüléséig kicsapatni, sőt az oldható biszulfit utolsó százalékait — ha kívánatos — mész segélyével csapatjuk ki, minthogy a nyert kalciumszulfát mennyisége túlságosan csekély ahhoz, hogy a nyert cinkoxydtermék tömegét hátrányosan befolyásolja, mikor ezt az anyagot végleges kereskedelmi cinkké desztilláljuk. Lehet azonkívül a cinkszulfit nyomait cinkoxyddal való keverés helyett alkalmas oldható alkáli segélyével is kicsapatni. Ezen végleges kicsapatási módot akkor alkalmazzuk, mikor csekély mennyiségű cinkszulfát van az oldatban jelen. A leírt eljárásnál az ércet oly célból pörköljük, hogy a cinket oxyddá alakítsuk át; ha azonban pörkölés közben több-kevesebb cinkszulfát képződnék, ez a szulfát az eljárás egész folyamata alatt oldott állapotban maradna. A találmány szerinti eljárás jellemző sajátsága, hogy a nyert szűrleteket, melyek oldott cinkszulfátot tartalmaznak, mésszel kezeljük, hogy cinkoxyd és kalciumszulfát csapassék ki, mely keveréket a leírt módon kénessavval kezelünk. Ugyanoly módon lehet a valamely kohászati műveletnél keletkező cinkszulfátot vízben oldani, hogy a cinket kalciumszulfát hozzáadásával oxyd alakjában kicsapassuk, mire a keveréket a jelen eljárás szerint továbbkezeljük. Szabadalmi igények. 1. Eljárás cinknek érceiből vagy vegyületeiből való elkülönítésére kénessav segélyével, azáltal jellemezve, hogy a cinknek cinkoxyddá való átalakítása céljából esetleg pörkölt ércet kénessavval és vízzel kezelünk, hogy ily módon kettős kénessavas cink oldatát állítsuk elő, melyből a kénessavat részben eltávolítjuk, oly célból, hogy a cinket monoszulfit alakjában kicsapassuk, melyet azután cinkoxyd nyerése céljából kalcinálunk. 2. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy az oldható kettős kénessavas cinket cinkoxyd
