39910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinknek érceiből vagy vegyületeiből való elkülönítésére

natosítási módjánál a cink oldhatatlan szulíifc alakjában csapatik ki és pedig valószínűleg vízzel egyesült monoszulfit gyanánt. A cink különválása ekkor többé-kevésbé tökéletes. Légáram alkalmazásánál a leve­gőnek az a törekvése, hogy a cinkazulfit apró részecskéit oldható cinkszulfittá oyx­­dálja. A kicsapatás a cink 90—95%-áig rövid idő alatt megy végbe és ameddig kettős kénessavas cink észlelhető mennyiségekben van jelen, nem képződik einkszulfát. Mi­után az oldhatatlan szulfitot levegő vagy gáz segélyével a kívánt mértékig kicsapat­tuk, az esetleg még mindig jelenlévő old­ható kettős kénessavas cinket cinkoxyd hozzáadása által eltávolíthatjuk. Bizonyos esetekben a kicsapatás kén­­hydrogén segélyével végezhető vagy elő- , segíthető, amennyiben a kénhydrogént a kettős kénessavas cinkoldatba bevezetjük, ami czinkszulfidot és kevés szulfitof, vala­mint szabad ként eredményez, mel}' utóbbi a cinkcsapadékból ismét szublimálás segé­lyével különíthető el. Az így kicsapatott kénessavas cinket a folyadékból leszűrjük és összegyűjtjük, megszárítjuk és kalcináljuk, miáltal cink­­oxydot nyerünk, melyet azután a szokásos módon kereskedelmi cikké földolgozhatunk , vagy bármely oly célra használhatunk, ahol cinkoxydra van szükség. A kalcinálásból nyert kénessavat kon­denzációs toronyba összegyüjfjük a pörkölt ércek cinkoxydjának vagy más cinkfajták oldására használhatjuk. Ha a monoszulfit kalcinálása által nyert cinkoxyd nem volna eléggé sűrű, hogy re­­tortákban való lepárlásra alkalmas legyen, a cinkoxydot megnedvesíthetjük és alkal­mas berendezésekben sűrűsíthetjiik. Az eljárás a különféle elválasztó műve­leteknél nyert ólom és cinkkoncentrációk kezelésire is alkalmas, mely eljárással a cink az ólomtól és ezüsttől igen alaposan elválasztható. Az eljárás folyamán nem kell a kettős kénessavas cinket a cinkoxyd segélyével teljes kimerüléséig kicsapatni, sőt az old­ható biszulfit utolsó százalékait — ha kí­vánatos — mész segélyével csapatjuk ki, minthogy a nyert kalciumszulfát mennyi­sége túlságosan csekély ahhoz, hogy a nyert cinkoxydtermék tömegét hátrányosan befolyásolja, mikor ezt az anyagot végleges kereskedelmi cinkké desztilláljuk. Lehet azonkívül a cinkszulfit nyomait cinkoxyddal való keverés helyett alkalmas oldható al­káli segélyével is kicsapatni. Ezen vég­leges kicsapatási módot akkor alkalmazzuk, mikor csekély mennyiségű cinkszulfát van az oldatban jelen. A leírt eljárásnál az ércet oly célból pörköljük, hogy a cinket oxyddá alakítsuk át; ha azonban pörkölés közben több-keve­sebb cinkszulfát képződnék, ez a szulfát az eljárás egész folyamata alatt oldott álla­potban maradna. A találmány szerinti el­járás jellemző sajátsága, hogy a nyert szűrleteket, melyek oldott cinkszulfátot tartalmaznak, mésszel kezeljük, hogy cink­oxyd és kalciumszulfát csapassék ki, mely keveréket a leírt módon kénessavval keze­lünk. Ugyanoly módon lehet a valamely kohászati műveletnél keletkező cinkszul­fátot vízben oldani, hogy a cinket kalcium­szulfát hozzáadásával oxyd alakjában ki­csapassuk, mire a keveréket a jelen eljárás szerint továbbkezeljük. Szabadalmi igények. 1. Eljárás cinknek érceiből vagy vegyüle­teiből való elkülönítésére kénessav se­gélyével, azáltal jellemezve, hogy a cinknek cinkoxyddá való átalakítása céljából esetleg pörkölt ércet kénes­­savval és vízzel kezelünk, hogy ily mó­don kettős kénessavas cink oldatát állít­suk elő, melyből a kénessavat részben eltávolítjuk, oly célból, hogy a cinket monoszulfit alakjában kicsapassuk, me­lyet azután cinkoxyd nyerése céljából kalcinálunk. 2. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy az old­ható kettős kénessavas cinket cinkoxyd

Next

/
Oldalképek
Tartalom