39903. lajstromszámú szabadalom • Akkumulátor telep
kesztett falai elég merevek ahhoz, hogy az elektrolyt, melyekbe a (12) elektródák bemerülnek, még akkor sem hajlítsa be azokat, mikor a falakat kitöltő anyag két szomszédos (12) elektróda rövidzáródása, vagy más ok által előidézett hőmérsékletemelkedés következtében meglágyulna, mert az alkalmazott (3) és (7) köztartók a hőmérséklet mérsékelt emelkedésénél nem olvadnak meg és így nem adnak okot árra, hogy a folyadék esetleg kifolyhasson a tartályból. Minthogy az (1) és (6) külső, illetve belső tartály egymástól szigetelve van, az elektromos áram a szomszédos cellák érintkezése esetében sem kaphat levezetést. A tartályok között lévő köz kitöltésére használt aszfalt legelőnyösebben aszfalt, horzsakő és nehéz olaj keveréke lehet, az alkotó részek, melyek viszonyát előnyösen akként választjuk meg, hogy az anyag a víz forráspontjánál alacsonyabb hőmérsékletnél kemény maradjon, de könynyen megolvadjon valamivel magasabb hőmérsékletnél. Hogy az elektrolyt akkor, mikor a telep elhelyezésére szolgáló tartály rázásnak van kitéve, ki ne loccsanhasson, a belső tartályt a (14) gyűjtősinek fölött egy (18) födéllel elzárjuk. A belső és külső tartály között lévő közt közel a (6) tartály fölső éléig a (9) réteg anyagával töltjük ki, a hátramaradt teret pedig valamely könnyebben olvadó anyaggal, pl. a (19) paraffinréteggel. A (18) födél és a belső tartály között a kapcsolatot légmentesen elzárjuk, ha a (legelőnyösebben fémből készült) (18) födelet vagy ennek lefelé nyúló (20) karimáját a födél elhelyezése előtt fölmelegítjük; ekkor a karima könnyen hatol be a paraffinba és lehűlése után a paraffin jól hozzátapad úgy, hogy a födél és a tartály között lég- és vízmentes kapcsolat létesül, melyen az elektrolyt gőzei át nem hatolhatnak. A (18) födélnek egy pár (21) ellenőrző nyílása van, melyet rendszerint a (22) dugók zárnak el, továbbá a (15) kapcsolókarok átvezetésére két (23) nyílása, melyet a (24) karima vesz körül, míg a (23) nyílásokba a legelőnyösebben lyukacsos (25) tömítőgyűrűk és a megfelelő kapcsoló kart szorosan körülvevő (27) szigetelő dugók vannak bedugva. Ezek a (27) szigetelő dugók meggátolják, hogy a (15) kapcsolókarok a fémből készült (18) födéllel érintkezzenek, a (25) tömítőgyűrűk pedig a töltés utolsó szakában szabaddá váló gázokat választják el az elektrolyt amaz utolsó nyomaitól, melyek a (18) födélnek lefiiggő, koncentrikus (28) bordái előtt való elhaladásuk után még a ] gázokkal leverődve maradtak. Eme (28) bordáknak az a föladatuk, hogy az elragadott elektrolytet összegyüjtsék és csöppekben a (6) tartályba vezessék vissza. Ha idő múltával a legelőnyösebben gumiszivacsból készült (25) tömítések elektrolyttel megteltek, az a (24) karimák által határolt térben össze fog gyűlni és lassanként a telep nyugalmi időszakában a lyukacsos (25) tömítéseken át a (6) tartályba fog visszafolyni, tehát folyadékveszteségek föllépni nem fognak, annyival kevésbbé, mert a folyadék visszavezetésére a (29) furatokat is alkalmazhatjuk. A telep elemeit a (22) dugók időszakos eltávolításával tökéletesen ellenőrizhetjük. Hogy a telep egyes celláit, melyek abban az esetben, melyben azokat a szemünk előtt lebegő célra alkalmazzuk, sokkal nehezebbek, semhogy kézzel emelhessük, könnyen kezelhessük, a külső (1) tartály fölső élén egy (30) acél- vagy vaspántot alkalmazunk, melyet előnyösen a tartály falának egy lehajlításába zárunk és a jelzett saválló anyaggal burkolunk. A külső tartály ezenkívül valamivel magasabb is, mint a belső tartály, a pánton és burkolatán pedig közvetlenül a (18) födél fölött több (31) kivágást alkalmazunk, melyekbe a tartály megemelésére szolgáló lánc vagy más tag kapcsoló horgát akasztjuk be. A (31) kivágások ezenkívül arra is szolgálnak, hogy a telep elhelyezésére szolgáló edénybe esetleg bejutott vizet elvezessék és így meggátolják, hogy a víz a cella tartalmát megrongálja. Mint az az 1. ábra baloldalán látható, az NYOt_
