39797. lajstromszámú szabadalom • Korongos eke

— 2 — eszközöltetik. A (20) hüvely előre és hátra ' tolható, minek folytán a jobbra vagy balra való elfordulásnál a (18) kart, tehát a (6') kereket is elforgatja. Ezáltal a hátsó ba­rázdakerék állandóan a barázdában tartatik meg. A (20) hüvely alkalmazásának főelő­nye, hogy a hátsó kerék munkaközben helyzetében pontosan megmarad, fordula­toknál azonban rögtönösen és önműködően elforgattatik. Hogy az eke vezérlése teljesen önműkö­dően történhessék, a mellső és hátsó ba­rázdakeréknek teljesen egyezően kell mü­ködőnie. Ezt azáltal érjük el, hogy a mellső (9') barázdakerék görbített (9) tengelyére a (16) kar erősíttetik, mely az (5) horoggal a (15) rúd által van összekötve. A (16, 18) karok egyenlő hosszúak, hogy a két kerék forgási sugara egyenlő legyen. A (15) rúd két részből áll, mely részek egyike jobb, másika pedig bal csavarmenettel van el­látva úgy, hogy a (15) rúd hossza a (23) csavaranya útján megváltoztatható. Az ekét húzó erő irányának elfordulásá­nál a hátsó kerék a (17) rúd, illetva a (18) kar útján, a mellső kerék pedig teljesen megegyező módon a (15) rúd és a (16) kar útján elforgattatik. Az ekének a földből való kiemelésére, illetve a földbe való sülyesztésére a jelen találmánynál egyetlenegy (12) emelő szol­gál, mellyel a (11) rúd mereven függ össze. A (11) rúd ellenkező vége csuklósan csat­lakozik a (24) forgattyúhoz, mely az eke szélessége irányában vezetett és a (3') ós (8') csapágyakban alátámasztott (10) rúdra van erősítve. A (3') csapágy a (3) tengely négyélű végére van fölhúzva. A (10) rúd­nak a forgattyúval ellentétes vége meg van görbítve és a (13) rúdhoz, ezen rúd pedig a (14) hüvelyhez csuklúsan csatlakozik. A (14) hüvely a mellső barázdakerék (9) tengelyinek függőleges részére két pecek között lazán van fölhúzva. A (9) tengely a (8) öntvény­ben van vezetve, mely a vízszintes (3) ten­gely egyik végének támaszáúl szolgál. Az öntvény függőleges része hüvelyszerűen ké­peztetik ki és a (9) tengely függőleges ré­szén eltolható. A (12) emelő a fogazott (4) íven ismert módon rögzíthető. Az eke működési módja a következő: Ha a vonóerő az ekét egyenes irányban húzza, a (6') és (9') kerekek a leírt rudak és karok, továbbá a (20) hüvely által pon­tosan a barázdában vezettetnek. Ha az erő iránya megváltozik, a mellső barázdakerék rögtön elfordul, a (20) hüvely pedig aszerint, amint az erő iránya jobb vagy balfelé for­dult el, a (19) vezetéktől eltávolodik, illetve ezen vezetékre nyomást fejt ki, minek foly­tán a (6') kerék is megfelelő mértékben el­fordul. A rajzon az ekét munkaközben tüntettük föl, a (7) tengelyre szerelt (7') kerék tehát a föld színén fut, míg a másik két kerék a barázdába van sülyesztve. Ha a (2) ekét, melynek tengelye a (21) csapágyban van támasztva, ki akarjuk emelni a földből, az eke (1) keretét a ke­rekekhez képest fölemeljük, ami a (12) emelő egy elmozdításával eszközöltetik. A (12) emelőt hátrafelé húzzuk, miáltal a (24) forgattyút és a (10) rúd meggörbí­tett végét elforgatjuk. Ezáltal a (13) rúd lesülyed és mivel a (14) hüvely a (9) ten­gely függőleges részén nem tolódhat el, a (9) tengely pedig a föld ellenállása folytán nem enged, az (1) keret, azaz (2) eke föl­emelkedik. A (6') és (9') kerekek a függőlegessel szöget zárnak be, amiáltal az eke ellennyo­mását fölveszik és pontosan a barázdában maradnak; a (7') kerék függőleges hely­zetű. A (22) kaparó az ekét állandóan tisztán tartja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Korongos, eke, azáltal jellemezve, hogy a mellső barázdakerék tengelye a vonó erő támadási pontját képező horoggal beállítható rúd által, a hátsó barázda­kerék tengelye pedig oly rúd által van összekötve, melynek vége a hátsó kerék tengelyére erősített vezetékben vezette­tik, továbbá eltolható és csavarok által rögzíthető hüvellyel vau ellátva, oly cél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom