39758. lajstromszámú szabadalom • Újítások automobil-torpedók kormányművein

— 4 — l)en huzatik el a középállásból és ezáltal a korraánylapátot nagyobb szögben forgatja el. Az így beállított emeltyűt a 6. ábra mutatja. Az (L) forgási pont beállításának iránya attól az iránytól függ, melybe a (H) kormánygép az emeltyűt búzza. Más szóval ha a kormánygép az emeltyűt azért mozdította el, hogy jobbra kormányozzon, úgy az (L) forgási pont ellenkező irányban (L2)-be helyeztetik át, hogy a (K) emelt} ű kitérése növeltessék és a kormánylapát nagyobb mértékben a torpedó jobb oldala felé húzassák. A forgási pontnak ezen helyváltoztatása különféleképen foganatosítható. Célszerűen összeköttetést létesítünk az (F) gyűrűvel illetve fordító koronggal úgy, hogy ezen gyűrűnek, illetve fordítókorongnak kezdeti elforgatása egyúttal automatikusan az (L) forgási pontnak kellő helyváltozását is megszabja. Ezt legjobban egy az (F) gyűrűn kiképezett, megerősített vagy ezzel öszszeköttetésben álló bütyök segítségével érjük el, mely kellő mechanikai (vagy más hasonló hatású) kapcsolatban áll az (L) forgási ponttal. így pl. a rajz szerint az (F) gyűrű az (i) bütyökfölülettel van ellátva, mely (k) karon illetve emeltyűn elrendezett (j) antifrikciós görgőbe kapaszkodik. A (k) emeltyű az (1) kar útján az (m) szánnal áll összeköttetésben, melyen az (L) forgáspont van kiképezve. A (k) emeltyűt a (kl) rúgó szoríthatja a bütyökhöz. Ha az (F) gyűrű normális helyzetben van, az (i) bütyökfölület egy közbenső (6) pontja érintkezik a (j) görgővel és az egész szerkezet a 4. ábrán látható helyzetben van, mikor is az (L) forgási pont normális, illetőleg középhelyzetét foglalja el. Az (F) gyűrűnek bal vagy jobb oldalra való forgatásánál a biityökfölületnek magasabb vagy alacsonyabb (7) vagy (8) része jut érintkezésbe a (j) görgővel, minek folytán a (k) emeltyű vagy befelé vagy kifelé szorul és az (1, m) részek közvetítésével az (L) forgási pontot megfelelő mértékben az egyik vagy másik irányban (Ll) vagy (L2) helyzetbe tolja el. A 6. ábra szerint a forgási pont (L2)-be van áthelyezve. Ez az áthelyezés az (n) rúgó feszültsége ellenében megy végbe, mely az (m) szánt középhelyzetébe törekszik húzni. Ez a rúgó az egymással szemben fekvő (nl, nl) fölületekre gyakorol hatást, melyek egyrészt a szán kisebb keresztmetszetű részeivel, másrészt pedig az (o, ol) szánvezető tartók, illetve kengyelek föliileteivel állanak érintkezésben. A fokozott kormányzó hatásnak a kezdeti (a) ív befutása után való megszüntetésére megfelelő közegeket kell elrendeznünk, melyek az (L) forgási pontot normális helyzetébe húzzák vissza. így pl. a 4. ábra szerint gondoskodva van arról, hogy az (m) szán és az (i) bütyök közötti kapcsolat megbontassék. Ha ugyanis a torpedó végső egyenes (b) pályájára érkezett (úgy hogy a (h) zéruspont egybeesik a (g) lúgóval), a (13) rúgó a (12) kontaktussal jut érintkezésbe, mire a (3, 9, 10, 11, 12, 13) áramkör létesül, mely a (p) mágnest gerjeszti és ez (pl) horgonyát vonzza, az (1) kart fölemeli és ennek (11) fogát az (m) szánban levő mélyedésből kihúzza; erre az (n) rúgó a szánt középhelyzetébe szorítja vissza (7. ábra). Ha ilyen elektromágnes szerkezetet alkalmazunk a forgási pontnak normális helyzetbe való visszavitelére, kívánatos, hogy fölösleges elektromos energiafogyasztás elkerülése végett olyan szerkezetről gondoskodjunk, mely a (p) mágnes áramkörét megszakítja, mihelyt ez munkáját elvégezte. Ezt pl. a (14) árammegszakító rugóval érhetjük el, melynek (15) kiugrása aa (m) szánon levő (16) kiugrással érintkezik úgy, hogy a (14) rúgó (17) kontaktuspontjától távoltartatik (7. ábra). Ha az (m) szán helyzetét változtatja, úgy a (14) rúgó a (17) kontaktussal érintkezésbe jut (6. ábra). Ha a torpedó útját bevégezte, (F) gyűrűjét ismét normális helyzetébe kell visszavinni, hogy a bütyökfölület (6) része a (j) görgővel szembe kerüljön és az (1) kar ismét középhelyzetbe jusson, ennek (el) foga pedig az (m) szán bevágásába kapaszkodhassék. Ezután az (E) gyűrűt megint egyik vagy másik irányban forgathatjuk, hogy a szögkormányt a kivánt kezdeti ívre való