39725. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet virágcsokroknak és hasonló tárgyaknak a ruhához való erősítésére

— 2 — megfeszülnek s a csokor még erősebben a biztosító tűk felé húzatik. A fönti kivitelnél alkalmazott két biztosító tű helyett, különösen kisebb méretű szerkezeteknél, egyetlen biztosító tűt is alkalmazhatunk, melyre a csokrot tartó tűpár van erősítve. A 4—7. ábrákon látható második kiviteli alak a leírttól főként abban különbözik, hogy a szétfeszíthető tűk itt nem a biztosító tű síkjában, hanem arra merőleges síkban feszíthetők szót. A (12) biztosító tűnek a (11) zárókupakot tartó végére a tű hátsó oldalán két (13) szárny vagy eíféle van forgathatóan ágyazva, melyekhez a virágcsokrot tartó (14) tűk vannak erősítve. A szárnyakat a biztosító tűnek ugyancsak hátsó oldalára erősített (15) csavarrúgó ugy befolyásolja, hogy ezen rúgó a (14) tűknek egymás fölé hajlított végeit egymáshoz közelíteni, illetve a 4. ábrán látható helyzetben tartani törekszik. A (14) tűket úgy feszítjük szét, hogy a (13) szárnyakat összenyomjuk, vagyis az 5. ábrán látható helyzetbe hozzuk. A működési mód lényegileg itt is ugyanaz, mint az első kiviteli alaknál. A szokott módon összekötött csokrot a szétfeszített (14) tűk közé helyezzük úgy, hogy a tűk, mihelyt fölszabadúlnak, a csokor szárába fognak nyomódni (7. ábra). A kabátra vagy más ruhadarabra való erősítésre itt is a (12) biztosító tű szolgál. Magától értetődik, hogy az egyes részek alakja ezen kiviteli alaknál is másféle lehet, mint amilyen a rajzon föl van tüntetve, ha a szerkezetet egyúttal dísztárgy vagy ékszer gyanánt is akarjuk használni. így pl. a szerkezet pillangóalakban is kiképezhető, mely esetben a biztosító tű a pillangó testét, a rajzon levélalakban föltüntetett (13) részek pedig a pillangó szárnyait alkotják. Azonban a találmány lényegére nézve ez mellékes. A 8. és 9. ábrán látható harmadik kivitelnél a biztosító tű a szokásos alaktól abban tér el, hogy (16) hátsó szára előbb fölfelé és azután lefelé és ismét fölfelé van hajlítva úgy, hogy (17 és 18) tűágak keletkeznek, melyekből (19 és 20) spirálisok vannak kihajlítva. Ily módon a példa gyanánt föltüntetett alakzatot kapjuk, melynél a biztosító tű síkjára egy rövidebb vagy hoszszabb harántrész áll merőlegesen, mely két végén a (19, 20) spirálisok által alkotott zárt szemekkel van ellátva. Ezen szemeken (21) kötődrót végei húzhatók át (8. ábra) úgy, hogy a drót középső darabja a (17, 18) harántrészen nyugszik. Használat alkalmával a fönti szerkezetet úgy rendezzük el a virágcsokron, hogy a (17, 18) ágak által alkotott harántrészt a csokor szárának hosszirányába fektetjük és a (21) drótnak a (19, 20) szemedből kinyúló végeit a csokor szára köré göngyöljük, mint a 9. ábra mutatja. A tű (17, 18) ágai ugyanekkor szintén körülgöngyöltetnek, hogy a tű jobban tartson. Hogy a csokrot erősen a tűbe lehessen húzni, a tű hátsó (16) ága közepén behajlással látható el, mely a csokor szárának fölvételére szolgál. Azonban erre a berendezésre nincs okvetlenül szükség. A 10. ábrán föltüntetett kivitel az előbbitől csak abban különbözik, hogy a (21) kötődrótot tartó (22) harántrész itt nem a biztosító tűből magából van kiképezve, hanem külön darabot alkot, mely a biztosító tű hátához van forrasztva, vagy egyszerűen szorító hatás által tartatik helyén. Ezen szerkezet alkalmazási és működési módja ugyanolyan, mint az utoljára ismertetett kivitelé. Magától értetődik, hogy a két utolsó kiviteli alak szintén kiképezhető úgy, hogy dísztárgy gyanánt legyen használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szerkezet virágcsokroknak és hasonló tárgyaknak a ruhához stb. való erősítésére, jellemezve azáltal, hogy a ruhadarabhoz való tűzésre szolgáló biztosító tűn egy forgószerkezet van elrendezve, mely a fölfűzendő tárgynak a tűvel való összekötésére szolgál. 2. Az 1. igénypontban védett szerkezetnek egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a biztosító tűn egy vagy több pár tartótű van elrendezve és mind-