39607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fűzfavesszőkéregnek és más háncstartalmú növényrészeknek hosszú fonóképes fonalakká való földolgozására
— 2 — nem rakjuk el nyalábokban, minta 146122. sz. szabadalmi leírás szerint. Az így préselt háncsot aztán a lúgot tartalmazó készülékbe visszük és ezen utóbbit elzárjuk. Mindenek előtt a készülékbe közvetlenül gőzt bocsátunk, mely a száraz háncsot átnedvesíti, miáltal rostjai a forró lúg számára jobb fölszívó képességet nyernek. Ha a háncs kellően átnedvesedett, akkor aztammoniákszódaoldattal kilúgozzuk. A fűzfaháncs természete szerint a lúg összetétele bizonyos határokon belül ingadozik. Ha ugyanis tavasszal metszett fűzfavesszőkből származó háncsot alkalmazunk, akkor 3—4 Bés ammoniákszódalúg elegendő a tökéletes föltárásra. Ha azonban a fűzfavesszők csak ősszel lettek metszve, vagy különösen nehezen föltárandó háncsról van szó, akkor a szódának föltáró hatása elégtelen, ilyenkor gyöngén kausztikussá teendő, mely célból 10 : 0-5 arányban oldatlanmeszet vagymészhydrátot kell adagolnunk. Emellett elegendő 2—3 Bé° erősségű lúgot alkalmaznunk. A föntebb ismertetett összetétellel bíró lúgokat előmelegítőben 100—120° C-ra melegítjük, ennekutána azokat a főzőkosárban elhelyezett háncson leperegtetjük. Mihelyt a készülék, a zárt üst, űrtartalmának 1 /í -áig lúggal megtöltetett, a további lúgbevezetést megszakítjuk és a kazánban levő lúgot gőzzel újból fölhevítjük, míg forrásba nem jő. Ezalatt a gőzhevítő csöveknek alkalmas elrendezésén kiáramlik. Most a háncsot 1—2 órán át főzzük, még pedig míg a háncs meghatározott magasságra össze nem esik, ill. lesülyed, mely magasság a leolvasó készüléken, mint szabványmagasság, a lúgozandó nyers anyagnál találtatott. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a főzőkosárban lévő háncs sülyedésének mértéke egyúttal mértékét adja annak, hogy a háncs föltárása mennyire haladt előre és a rost mennyire van megtámadva. A főzést tehát abban a pillanatban abba kell hagynunk, amikor a háncs elegendően föl van tárva és mielőtt még a rostot a szénsavas alkáli tényleg megtámadta. Ha ugyanis a főzés túlságosan hosszú ideig tart akkor csak a papírgyártásra alkalmas háncsot kapunk. A lúggal való kezelés befejezte után a lúgot az uralkodó 2—3 légköri túlnyomás következtében kiszorítjuk. Ha célszerűen akarunk eljárni, akkor mintegy négy készüléket egyesítünk egy battériává és a lúgot minden egyes használat után a legközelebbi készülékbe nyomjuk, miközben egyidejűleg mindig kevés friss lúgot adagolunk hozzá. A lúggal kezelt rostot magában a készülékben hideg vagy meleg vízzel kimossuk és aztán folytonosan bevezetett vízzel mindaddig főzzük, míg csak a vízállásmutatóüvegben tiszta vizet nem látunk. Az így nyert rostokat aztán a szokásos módon tovább földolgozzuk. Az eddigi eljárással szemben a jelen találmány szerinti eljárás a már említett előnyön kívül, hogy egymaga szolgáltat használható rostot, még több előnnyel is rendelkezik. így pl. azáltal, hogy a fűzfaháncsot nem kell előbb nyalábokba kötni, hanem nyomban főzőkosarakba préselni, vagy gyömöszölni, mintegy 10—15% háncsot takarítunk meg. Azonkívül a kezelés is jelentékenyen egyszerüsbíttetik, minthogy eddig a kezelt háncsot a készülékből kivenni, mosókészülékbe hozni és aztán kézzel mosni kellett, mihez az illető munkásnak gumikesztyűt kellett fölhúznia. Csak többszöri mosás után moshatott puszta kézzel, ami a mosási költségeknek újabbi 8—10°/0 -nyi megtakarítását jelenti. Azonkívül több készüléknek egy battériában való elrendezése a szénsavas kálinak újabbi megtakarítását teszi lehetővé, mely az összköltségnek mintegy 10—15°/0 -át teszi ki. Hogy már most az ammoniákszódának alkalmazása mily jelentékeny mértékben növeli a nyert rost mennyiséget, kitűnik abból, hogy az eddigi eljárásnál a háncs mennyiségének csak 22 — 24%-át, most 25—27%-át lehet nyerni. Azonkívül még a rost minősége jóval
