39575. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ívberakó gyorssajtók, hajtogatógépek és hasonlók számára

beállni. Az ívberakó ezen törekvését azonban a csúszódarabokon elrendezett (61) ütközők megakadályozzák, melyekhez az (59) csapokon megerősített (62) kar az ívberakó függélyes helyzetében hozzáfekszik. Minthogy az ívberakó a nyomtatóhengernek nem legfölső részéhez fekszik hozzá, ennélfogva az ívberakó, mihelyt az ívet a marasztókhoz vitte, akképen lengettetik el, hogy megfelelően a henger fölületéhez áll. E célra a (11) vezetékek belső oldalán egy ferde (63) vezetődarab (3. és 4. ábra) van elrendezve, melyre az ívberakó lefelé való mozgásánál egy, az ívberakó tengelyére erősített (64) csap fölfut és ezáltal az ívberakót kényszermozgásúan elforgatja. A fölfelé való mozgásnál ezen csap a (63) vezetődarab mentén csúszik és ezáltal az ívberakót fokozatosan a függélyes helyzetbe hagyja visszalengeni. Ha az ívberakó a papirrakásra feküdt, hogy a legfölső ívet tapadó hengere segélyével fölemelje, akkor az ívberakó hátrafelé menő mozgást kap, hogy a legfölső berakandó papírívet a papirrakás mellső végére fölfekvő vonalzó alól kihúzza. Ezen mozgás célja az, hogy mindenkor csak egy ívet vigyen magával az ívberakó, amennyiben a kihúzandó ív, — melyet az ívberakó mellső széle mögött fog meg, — emellett mellső szélével lefelé mozgattatik úgy, hogy ezen mellső szél az alatta levő ívet a fölemelendő ívtől ellöki és így egyidejűleg két ív nem emelhető föl. Az ívberakó az e célra szükséges mozgást a berakótengelyen elrendezett (62) kar és a (11) vezetékeken elrendezett kampószerű (65) rúgó által kapja. Ha az ívberakó a papirrakásra fekszik, akkor a (62) kar a rúgót hátra nyomja, míg a rúgó kampószerű része a kar fölé visszacsappan, ami akkor következik be, ha az ívberakó a papirrakásra fölfeküdt. Ha azután az ívberakó fölfelé mozog, akkor a (62) kart a rugalmas kampó visszatartja, miáltal az ívberakó befelé leng úgy, hogy a hozzája tapadó ívet a mellső vonalzó alól kihúzta és az alatta levő ívet ellöki. Ha emellett a (62) kar a kampó csúcsához kerül, akkor a kar a rúgókampó végének mentén csúszik úgy, hogy az ívet tartó berakó függélyes helyzetébe lassan visszatér. Hogy a berakó lökete állandóan és lehető kis mértéken tartassák, habár az asztal a papírfogyasztáshoz képest fokozatosan emelkedik is, az asztalon levő találkoztató szögvas (mellső (66) ütközőléc) az asztal magasságirányban való mozgásától független, míg az asztal előre és hátrafelé való mozgásában résztvesz. E célra a találkoztató szögvas a mellső (3) ívfogók vezetékeiben mozgathatók és az asztal alatt oldalt elrendezett (67) csapokkal bír, melyek a gépállvány (68) hornyaiban vannak vezetve. Ezen csapok megakadályozzák, hogy a találkoztató szögvas az asztal függélyes irányú mozgásában részt vegyen és ezáltal a találkoztató szögvas függélyesen álló részének egységes helyzetét biztosítják, mely az ívberakó maximális löketét határozza meg. Éppen úgy, amint a berakón levő ív lengetés által a mellső vonalzó alól kihúzatik, hogy az alatta levő ívet, amennyiben magával vinné, ellökje, épúgy az emelőszerkezet is egy vonalzó alól húzza ki a papír hátsó végét. E célra a papirív hátsó végét fölemelő (45) henger befelé forgattatik úgy, hogy a papirív hátsó szélével lefelé hajlíttátik, hogy az alatta levő ívet ellökje. Ennek elérésére a (45) henger tengelyén egy szabadon futó kapcsolás van elrendezve, melynek szabadon forgó részén egy (69) vezetőrúd (5. és 6. ábra) van elrendezve. A (69) rúd egy, az asztalon levő forgatható (70) fülben van vezetve úgy, hogy a hátsó emelőszerkezet fölfelé való mozgásánál a szabadon .futó kapcsolás egy része el forgattatik. Ezáltal az emelőszerkezet alsó hengere a most említett célra elforgattatik. Az emelőszerkezet lefelé való mozgásánál a szabadon futó kapcsolás lazán jár úgy, hogy az emelőszerkezet forgás nélkül fekszik föl a papirrakásra. A föntebbiekből kitűnik, hogy az asztalhoz harántirányban a papirrakás mellső és hátsó oldalára vonalzók fekszenek föl, melyek az íveket leszorítják. Ezen vonalzók, miután a legfölső ív alóluk kihúzatott,