39528. lajstromszámú szabadalom • Berendezés leszerelhető koszorúval bíró kerekekhez

- g belül megfeleljen a kiiliővégek által meghatározott körívnek, Ha ebben a helyzetben a küllővégeket a gyűrű (x) kivágásai fölé hozzuk, és a gyűrűt elbocsátjuk, akkor az magától összeugrik, és a küllők behatolnak a megfelelő kivágásokba. Ezek után elhelyezhetjük a fatalpat, és erre melegen ráhúzhatjuk a vasabroncsot. Minthogy az (f) gyűrű nyitott és ívhoszsza kisebb a fatalp kerületénél, világos, hogy ha két végét szétfeszítjük, átmérője növekedni fog mindaddig, míg hengeres fölülete a fatalp belső fölületéhez nem illeszkedik. Ha ily körülmények között a szétfeszítő erő elég nagy, akkor a profilos gyűrű a fatalp egész fölületéhez annyira hozzászorul, hogy azzal merev egészet fog képezni. A gyűrű átmérőjének növelését tetszőleges módon érhetjük el. A rajzbeli példa szerint ez pillanatszerűen, önműködően, é3 rendkívül hatályosan történik a következő módon: Tegyük föl, hogy a gyűrű jól hozzáilleszkedik a fatalp belső fölületéhez, és hogy ebben a helyzetben a két vége közötti rés pl. 100 mm. A gyűrű két vége között — melyek a küllők között foglalnak helyett,— két ugyanolyan profillal bíró (g) és (h) darab van elrendezve, melyek mindegyike 50 mm. hosszú, és melyek egymással egy (i) csuklóval vannak összekötve, míg a szabad végeik " oly alakúak, hogy a profilos gyűrű végeivel csuklósan összekapcsolhatók. Ha ez utóbbit nyugalmi állapotban képzeljük, és végeik közé helyezzük a csuklós részeket, könnyen belátható, hogy ha a csuklóra sugárirányban kifelé nyomást gyakorolunk, akkor a két rész által bezárt szög nagyobbodni fog, mig egyidejűleg a profilos gyűrű végei eltávolodnak egymástól. Ezalatt a nyomás növekedvén, eléri maximumát abban a pillanatban, amikor a három csukló egy egyenesbe kerül, és ezen a holtponton túl a rugalmasságánál fogva záródni törekvő gyűrű feszültsége az összes részeket ezen helyzetben a fatalp belső fölületéhez szorítva, fogvatartja. Világos, hogy a részeket ezen helyzetből csakis olymódon lehet elmozdítani, ha a csuklóra fölülről oly nyomást gyakorolunk, mely azt a holtponton átvinni képes ; ennek megtörténtével a gyűrű azonnal fölveszi újból eredeti alakját, míg ellenben minden kerületirányú erőbehatás a szerkezet záródását csak elősegíti. A gyűrűt úgy helyeztük a küllőkre, hogy a fatalpban a szelep fölvételére elrendezett bevágás a profilos gyűrű szabad végei közé kerüljön. Ennek következtében a gyűrű átmérőjének növelése vagy csökkentése alkalmával a kerületirányú eltolódások a fatalp és a profilos gyűrű között a bevágás alatt lesznek a legnagyobbak, és a szemben lévő oldalon a legkisebbek; ennélfogva a profilos gyűrűben a küllők fölvételére szolgáló (x) kivágások a szelep két oldalán lévő két küllőnél lesznek a leghosszabbak, ellenben a szemközti küllőknél a legrövidebbek. Az (f) gyűrű profilja olyan, hogy hengeres fölülete teljesen hozzásimul a fatalp belső fölületéhez, és két oldalkarimája is a fatalp alakjához illeszkedik úgj^, hogy ez utóbbi nemcsak alul és fölül van abroncscsal ellátva, hanem egy teljesen zárt foglalattal van körülvéve, mely annak rendkívüli szilárdságot kölcsönöz, és ellensúlyozza a föntemlített bevágások által okozott keresztmetszetgyengítéseket. A csuklóra járó (g) és (h) részek a gyűrűhöz hasonló keresztmetszetűek, és ennélfogva ennek kiegészítését képezik, mimellett csuklós szerkezetüknél fogva a gyűrűátmérő megváltoztatására alkalmasak. Mindezekből az következik, hogy midőn a gyűrű és az összes részek záróhelyzetben vannak, akkor a fatalp tökéletesen be van eresztve az (U) vasba, mely utóbbi ebben a helyzetben semmi folytonossági hiányt nem mutat. Az (U) vas szárai néhány mm.-rel magasabbak, mint a fatalp és az abroncs együttes vastagsága, továbbá az (x) kivágások méretei olyanok, hogy ha a szabad végeket elbocsátjuk, és a gyűrű fölveszi eredeti átmérőjét, akkor a szárak külső kerülete is kisebb lesz, mint az abroncs külső kerülete, úgy hogy nemcsak a koszorú válik szabaddá, hanem a fatalpnak a biztosító csavarok fölvételére szolgáló bevágásai is; azonfölül