39501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-aminodifenylamin monoszulfolsav előállítására
anhydrid hozzáadása útján pontosan 100% Ha S04 -tartalomra hoztunk. A finoman porított bázist kavarás és hideg vízzel való hűtés közben adjuk a savhoz úgy, hogy a hőmérséklet 30 C° fölé nem emelkedik. A hozzáadás befejezése után az ömlesztéket olajfürdőben 125 C°-ra hevítjük, míg egy kivett próbaszódaoldatban tisztán föl nem oldódik. Ez kb. 2—3 órát igényel. Az ömlesztéket négyszeres súlymennyiségű hideg vízbe kavarjuk bele, mikor is a szulfosav legnagyobb része rögtön kiválik, míg kisebb része állásnál még kikristályosodik. Másnap a nyers szulfosavat leszivatjuk, vízzel mossuk és alkáliban való föloldás, melyhez egyegy súlyrész szulfurált bázisra nyolc térfogatrész 7%-os szénsavas nátriumoldatot veszünk és sósavval való újbóli kicsapás útján megtisztítjuk. A termelési hányad 1*2 súlyrész tiszta szulfosav. 2. Példa. 1 súlyrész p-aminodifenylamint hűtés közben beviszünk 25 súlyrész 8% SOs -at tartalmazó füstölgő kénsavba és az ömlesztéket 2 órán át 120 C°-ra hevítjük. Az ömleszték földolgozása az 1. példa szerint megy végbe. 3. Példa. 1 súlyrósz finoman porított p-aminodifenylamint hűtés közben bekavarunk 1-5 súlyrész 15% S03 -at tartalmazó füstölgő kénsavba, míg sűrű egyenletes massza nem képződik, melyet ezután egy óra hosszant 110—120 C°-ra hevítünk. Végül az ömleszték megdermed a kiváló szulfosav folytán, melyet az 1. példa szerint tovább tisztítunk. Az előállított szulfosav súlya azonos a fölhasznált bázis súlyával. Az így előállított szulfosav forró vízben nehezen oldható és ebből kihűlésnél finom koncentrikusan összecsomósodott tűkben kristályosodik ki. Az elemzés szerint a szabad sav összetétele: C1 2 H1 2 Na S08 , a vízben igen könnyen oldható nátriumsó összetétele pedig: C1 2 Hu N2 SOs Na. A káliumsó vízben valamivel nehezebben oldható és így könnyen tisztán előállítható. Exszikkátorban megszárítva összetétele: C1 2 Hu Na S03 K. Az új szulfosav a már ismert két p-aminodifenyl-aminmonoszulfosavtól és pedig a Fischer P.-félétől (Ber. d. d. chem. Ges. XXXIV., 3800) és a Frankéi és Spiro-félétől (77536. számú német szabadalmi leírás) egyrészt oldhatósága tekintetében különbözik. Ugyanis még vízben nehezebben oldható, mint Frankéi és Spiro szulfosava. Az új szulfosav 1 g.-jának föloldására 130-9 cm3 forró víz szükséges, míg Frankéi és Spiro szulfosavjának 1 g.-ja az oldáshoz 103-6 cm3 forró vizet igényel. Fischer P. savja vízben sokkal könnyebben oldható. Egy másik igen jellemző külömbség a két ismert izomer szulfosavval szemben az egészen eltérő színreakciót, melyet az új szulfosav oxydálószerekkel mutat. A színreakciók, melyeket vaskloridoldat vagy káliumbichromat ecetsav a külömböző szulfosavak hideg vizes oldatában előidéznek, a következő táblázatban vannak összeállítva Szulfosav. Kémszer Fischer P-féle Eriinkéi és Spiro-féle Erdmann E.-féle Vasklorid vöröses ibolya, bizonyos idő múlva zöldbe csap át élénk ibolyavörös, zöldbe csap át vöröses sárga Kaliumbichromat ecetsav bordóvörös bordóvörös, azután sötét szennyes színű vöröses sárga
