39488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkövek előállítására

a fölmelegített kötőszerekkel keverni, mikor is a kén olajos és zsíros kötöszerekhez való nagyobb kémiai rokonsága folytán a hozzákevert vegyületből leválik és előidézi a kötőszer kénezését, mire azután ezekkel megnedvesítjük a töltőanyagot. Mindezen esetekben a nedves pornak későbbi folytatólagos megmelegítésénél a megmerevedési processzus folyamán a kénnek a kötőszerrel erős kémiai reakciója áll elő, ami azáltal is fölismerhető, hogy a por sötétbarna, egészen fekete szinű lesz, mely processzust a levegő oxigénjének a kötőszerekre való ezután következő behatása kiegészít és részben pótol és ezáltal a megmerevedési processzus lényeges gyorsítását idézi elő. Oly kötószerek alkalmazásánál, melyek kénnel erősen reagálnak, mint pl. lenolaj, halzsír és repceolaj, a túlságosan rohamos reakciónak elejét vehetjük azáltal is, hogy először a kénnek valamely erősen reagáló kötőszerrel, mint pl. gyantaolajjal és pamutmagolajjal való vegyületét állítjuk elő ós csak azután adjuk hozzá az erősebben reagáló kötőszert. Kénklorid alkalmazásánál az erŐ3en reagáló kötőszerekre gyakorolt túlságosan erős reakciót azáltal kerülhetjük el, hogy a kénkloridot szénkénekben vagy tisztított petróleumban föloldva adjuk hozzá. Például 100 súlyrész infuzóriaföldet (Kieselguhr) 15—20 súlyrész kénvirággal és 75 súlyrész olajos kötőszerrel összekeverünk, ezen keveréket 140 — 160® C-nál megmerevítjük és az ezen masszából kapott sajtolt darabokat melegített kamrákban 160—180° C-nál hagyjuk keményedni. A kész darabok szine, külseje, törése valamint megközelítőleg a fajsúlye is megegyezik a keménygumiéval és kiválóan alkalmasak szigetelők gyanánt elektrotechnikai célokra. Végül utalnunk kell még arra, hogy ismeretes ebonithoz hasonló masszának előállítása oly módon, hogy aszbesztrostot gyantaszerű anyagoknak ásványi alkotórészekkel való Összeolvasztása útján kapott masszával kén hozzáadása mellett száraz állapotban keverünk és a terméket vulkanizáljuk. Ezen eljárás azonban lényegesen különbözik a jelen eljárástól, melynél kénnel és utána következő levegővel való kezelés által egy nedves, ragadós port átalakítunk száraz, de közönséges hőfoknál még plasztikus állapotú é3 ennek folytán olyan anyaggá, mely mint sajtolandó anyag hideg úton való tömeggyártásra kiválóan alkalmas. Amannál első sorban hiányzik a sajtolandó anyagnak a formálás előtt kénnel és levegővel való kezelése, mely a jelen eljárásnál az előnyös munkamenetet lehetővé teszi. A ként az ismert eljárásnál a keverék többi alkotórészével szárazon és hideg állapotban keverik, miáltal a sajtolandó anyagra való kémiai hatás a formálás előtt ki van zárva és csak a kész formadorabok keményedési folyamata közben megy végbe, miért is komplikált és körülményes melegítés és rákövetkező nyomás alatti zárt formákban való kihűlés volt szükséges, míg a jelen eljárás alakdarabjai keményítőkamarákban tetszés szerinti számban szabadon állva melegíttetnek és keményíttetnek, mimellett azok a fokozott hőmérséklet folytán keményednek meg és kihűlés után való ismételt hevítésnél is kemények maradnak. Ha az ismert eljárásnál ennek részét nem tevő levegőkezelést, mint nemszándékoltat a keverési folyamat alatt végbemenőnek tételeznők föl, akkor, még ha a keverési folyamatot a gyakorlatilag megengedhető leghosszabb időtartamra terjesztenők is ki, a jelen eljárás értelmében való levegőbehatás nem menne végbe, mert a szárazon porított gyantáknak oxigén fölvétele a levegőből tudvalevőleg igen csekély és 6—8 napig tartó levegőn fekvésnél sem több 0'85%-nál. Kitűnt már most továbbá, hogy bizonyos gyantaszerű anyagoknak a törzsszabadalom szerinti anyagkeverékhez való hozzáadása által ezen eljárásnak lényeges javítását érjük el és pedig úgy az ezen eljárásnál közbeeső termék gyanánt tekintetbe jövő poralakú sajtolandó anyag merevedési idő-