39483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savesztereknek cellulozából vagy a hozzá közelálló átalakítási termékekből való előállítására

általánosan használhatók, mint a cellulóza acidilezésónek gyorsítói, még oly hőfoknál is, amelyek jóval az ecetsavanhidrid forráspontja alatt feküsznek és hogy emellett viszkózus oldatokat kapunk. Franchiment [Rec. trav. chim. Pays-Bas II. (1883) 241.] ugyan már korábban is használt klórcinket a cellulózának ecetsavanhidrid által való acetilezéshez, de egyáltalában nem kapta meg az acetilcellulóza viszkózus oldatait, mert az általa használt magas hőfokoknál (az ecetsavanhidrid forráspontja 138° C.) és az alkalmazott nagy mennyiségű klórcink folytán (1. r. klórcink 1. r. oxicellulozára) az acetilcellulozának messzebb menő változásai állottak be. A viszkózusán oldható acidrlcellulóza előállítására alkalmazott illó egybázisos savaknál ezen savakat 40 és 80° C hőmérsékletek között célszerűen olyan mennyiségekben alkalmazzuk, melyek általában 0-1—0 3 súlyrészét teszik az alkalmazott cellulózának. Ha az acidilezést lén3r

egesen kevesebb mennyiséggel kíséreljük meg, mint 0-1 r. sav 1 rész cellulózára, (hasonlóképen mint a 319848. sz. francia szabadalmi leírás példáinál, pl. kénsav helyett sósavval), úgy szobahőmérsékleteknél acidilezés még hosszabb idő után sem jön létre. Ha egyébként azonos föltételek mellett a reakcióhőmérsékletet pl. 70° C-ra emeljük, még akkor is, csak meglehetős hosszú idő után jön létre tökéletlen acidilezés. A sósavnak az acidilezésre való alkalmazása más alakban is ismeretessé vált Zd. H. Skraup és munkatársainak (Wiener Monatshefte f. Chemie XXVI/1905/1450) egy munkája által. Míg azonban ezek sósavgázzal telített ecetsavanhidrid hatására szobahőmérsékletnél a cellulózának klóracetilderivatjait, sőt hosszabb behatásnál annak bomlási termékeit nyerték, addig mi ezzel szemben a lényegesen csekélyebb mennyiségű sav alkalmazása folytán tiszta acidilszármazékokat kapunk. A következő példák az eljárás megvilágítására szolgálnak: I. példa: 5 rész ecetsavanhidridből és 4 rész jégecetből álló keverékhez 01—0-2 rész finoman porított vasvitriolt és t rész cellulózát (pl. gyapotot) adunk. Az egészet jól összekeverjük és kb. 70° C.-nyi fürdőbe tesszük. A cellulózának acetát alakban való föloldása 15—24 óra alatt megy végbe, mi mellett sűrűn folyós terméket kapunk. II. példa: 5 rész ecetsavanhidridből és 4 rész jégecetből álló keverékhez O'l—02 rész finoman porított kristály víztartalmú vaskloridot és 1 rész cellulózát adunk. Kb. 50° C.-nyi fürdőben 6—12 óra alatt bekövetkezik a cellulózaacetátok oldása. III. példa : 5 rósz ecetsavanhidridből és 4 rész jégecetből álló keverékhez 0'2 rész cinkloridot ós 1 rész cellulózát pl. vattát, amelynek nedvességtartalma jóval több lehet a normálisnál (6%), adunk, Kb. 70° C.-nyi fürdőben 12—24 óra alatt bekövetkezik az oldás, mi mellett a cellulózaacetatnak igen világos és igen viszkózus .oldatait kapjuk. IV. példa: 1 rész gyapotot 0-25 rész sósavas dimetilaminnak 5 rész ecetsavanliidridban és 4 rész jégecetben való oldatába teszünk és az egészet kb. 70° C.-ra melegítjük. 80—100 óra múlva a cellulózaacetatnak egyenletes viszkózus oldatát kapjuk. V. példa: 0-2 rész kénsavas dietilamint, melyhez az esetleg jelenlevő szabad sav neutrálizása végett kevés szabad bázist adtunk, 5 rész ecetsavanhidridben és 4 rész jégecetben oldunk és 1 rész gyapotot adunk hozzá. Kb. 70° C.-nál 10—20 óra alatt a cellulózaacetátoknak igen egyenletes, sűrű oldatát kapjuk. VI. példa: 5 rész ecetsavanhidrid és 4 rész jégecet elegyébe 0-l—0'2 rész sósavgázt vezetünk be és azután 1 rész cellulózát, pl. vattát, adunk hozzá. Kb. 70° C.-nál 20—40 óra alatt végbemegy az oldás acetilcellulóza alakjában. VII. példa: 4 rész ecetsavanhidridhez és 4—5 rész jégecethez annyi koncentrált vizes sósavat adunk, amennyi O'l rész klorhidrogénnek megfelel. 1 rész cellulóza hozzáadása után kb. 70° C.-nál az oldás 12—24 óra alatt végbemegy. VIII. példa: 5 rész ecetsavanhidridhez és 4—5 rész jégecethez hűtés közben 01—0'2