39436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tuskóknak varrat nélküli csövekké való kihengerlésére

— 6 gerek és a munkadarabtartó tekintetében kell némileg módosítani. Ez a munkadarabtartó a zarándokjárásoshengerjáratok munkadarabtartóihoz hasonló módon van kiképezve, amennyiben a magtartót egy szánra ágyazzuk, mely lassú folytonos vagy időszakos mozgást végez, még pedig a hengerjárat minden működésénél a munkadarab hosszának ama tört részével, mellyel a munkadarabot ki kell nyújtani. A szánon hosszirányban eltolható munkadarabtartó ekkor a zarándokjárásos hengerjáratoknál magában véve ismert módon egy rugóra támaszkodik, melyet a hengerlésnél mozgásnak indított munkadarab összenyom és mely a szabaddá vált munkadarabot ismét az eredeti állásába tolja előre úgy, hogy a hengerek a munkadarabot megfoghatják, még pedig — minthogy a szán időközben tovább mozgott — a munkadarab egy más pontján. Magától érthető, hogy a munkadarab időszakos ide-oda mozgását, valamely más alkalmas berendezés segélyével, pl. kényszerítve is lehet megindítani. A 17. ábra szerint egy üreges (e) tuskót kell (e2) csővé kinyújtani. Erre a sematikusan jelzett (w) hengerek szolgálnak, melyek a föntebb leírt egyik alakban lehetnek kiképezve és elrendezve. Az előző munkamenetnél keletkezett (1—2) átmeneti kúp helyett a következő munkamenetnél az (e) munkadarab megfelelő kinyújtásával a pontozva jelzett (3—4) átmeneti kúpot kell létesíteni. A hengerek a (4) pontnál támadnak, forgásuknál pedig a palástfölületeik a föntebb leírt módon távolódnak egymástól, míg távolságuk az (e) tuskó átmérőjével nem lesz egyemö. Ezenközben a munkadarabot a hengerek az (I) nyíl irányában maguk közé a (z) rúgó megfeszítése mellett behúzzák. Ez a végállás a 18. ábrán látható, hol az újonnan képződött kúp teljesen kihúzva van ábrázolva. Amint a hengerek az (e) munkadarabot eleresztik, ezt a (z) rúgó egészen a szánon alkalmazott (zl) ütközőig előre hajtj'1

. A munkadarab a szánon mindkét irányban azonos nagyságú mozgást végez, de miuthogy az (I) nyíl irányában eme mozgáshoz a szán elmozdulása is hozzáadandó, a munkadarab mozgása tényleg zarándokjárás módjára történik. Ha a hengerek — mint azt a 17. ábrán jeleztük, — a munkadarabot a (2 4) stb. pontokon megtámadják, a jelzett pontokon egy mélyedésnek és a pontok között kiemelkedésnek kellene létesülnie, tehát a kész cső palástja nem lehetne sima és a cső utólagos megmunkálást igényelne. Ezt az utólagos megmunkálást azonban könnyen fölöslegessé lehet tenni akként, hogy kerületük ama részét, hol a hengerek a kúp kezdő pontjával érintkeznek, nem akként képezzük ki, mint az a rajzon látható, hogy (wl w2) fölületek között (w3) él képződjék, hanem a hengereket a jelzett helyen akként lapítjuk el, hogy először is a kúp végén a csövet egyengessék és csak azután fogódzanak élükkel a kúp anyagába. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás üreges testeknek varratnélküli csövekké való kihengerlésére, azáltal jellemezve, hogy az üreges (e) tuskót oly (w) hengerek között, melyek tengelyei egymáshoz vagy a munkadarabhoz viszonyítva oly helyzetet foglalnak el, hogy a munkadarabra a hengerek csavarvonalban hassanak, szakaszonként akként nyújtjuk ki, hogy a munkadarab minden hengerlési folyamatnál nagyobb előre- mint hátrafelé mozgást (zarándok -járásszerű mozgást) végezzen. 2. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítására egy hengerjárat, azáltal jellemezve, hogy a (w) hengerek egy vagy több ponton (d)-nél kivágásokkal vannak ellátva úgy, hogy mikor két ily kivágás kerül egymással szembe, a munkadarab szabadon előre tolódhassék. 3. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítására egy hengerjárat, azáltal jellemezve, hogy a (vv) hengereknek tengelyeikhez excentrikus (wl, w2, w3) palástfölületei vannak úgy, hogy a munkadarab a hengerlésnél kúposán megvékonyodik. 4. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítására egy hengerjárat, azáltal jellemezve,