39436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tuskóknak varrat nélküli csövekké való kihengerlésére

— 3 -Forgó hengerek helyett ide-oda forgó hengereket is lehet használni, melyek pa­lástfölületei a forgástengelyhez excentri­kusak vagy forgásföliiletek, mikor azok a 7—9. ábrán látható módon közelíthetők egymáshoz. Ekkor nem kell okvetlenül tel­jes hengereket alkalmazni, hanem a ma­gukban ismert körszelet alakú henger­kivágások is használhatók. Ha a hengerek sugarát nagyobbítjuk, határeset gyanánt oly hengerjáratot kapunk, mely két sík lemezből áll; — eme lemezeket pedig a 2. ábrán látható excentrikus henger ese­tében kúpos, a 7. ábrán látható forgásfölü­let esetében pedig sík fölület gyanánt lehet kiképezni. Ebben az utóbbi esetben a leme­zek nemcsak hosszanti irányukban mozog­nak ide-oda, hanem h: vántirányban is elto­lódnak, hogy a munkadarabhoz közeledjenek és attól kihengerlése után ismét távozza­nak. Eine lemezek keresztmetszetben tető­vagy más alakúak. A használt hengermű a munkadarab nyújtását minden esetben ugyanazon a módon végzi, ezért elégséges, ha csak az 1—5. ábrán látható berendezés működési módját ismertetjük. Mialatt a hengerek a kezdő állásukból (1. ábra) a végállásukba (5. ábra) jutottak, az (e) munkadarabot az (e3) kúp hosszának megfelelő úton jobbról balra tolták. Az 5. ábrán a munkadarab útját (n) jelzi mikor a hengerek az 1. és 2. ábrán látható helyze­teikbe visszatértek, a munkadarabot jobb­felé toljuk, még pedig- nemcsak az (n) úton hanem még egy (m) úton is (5. ábra) mely út hossza a tuskónak a következő munka­menetelnél kinyújtandó hosszával egyenlő. A munkadarab tehát jobbfelé, a kinyújtás irányában, hosszabb útat tesz meg, mint balfelé, vagyis zarándok járásszerúen mozog. A munkadarabnak éppen kinyújtandó része jobbfelé mozog ós az (f) magról le­csúszik. A magot tehát nem kell úgy, mint a szokásos haránthengerjáratoknál oly hosz­szúra venni, mint amily hosszú a kész mun­kadarab, elégséges ha a mag egészen rövid és csakis annyira nyúlik a hengerek közé, hogy a megmunkált üreges tuskót meg­munkálás közben alátámassza. A mag tehát igen rövid lehet ezenkívül igénybevétele is igen kedvező, minthogy a magnak arány­lag hosszú és folytonosan megújuló része van a hengerek között. Ez a hatás lép föl legalább akkor, mikor — mint azt a rajzon jeleztük — az (f) mag egy (fl) karmantyú vagy hasonló tag segélyével támasztja meg a munkadarabot és ennek előre tolását is a mag végzi. Lehetne a magról azonban a magot fix módon is ágyazni és a munka­darabot a magról valamely alkalmas mó­don letolni. Míg az ismert haránthengerjáratoknál a hengerlés útja a hengerek által a munka­darabon leírt csavarvonal hoszzával egyenlő, a leírt eljárásnál az az út lényegesen meg­hosszabbítható. Az egyes hengerfordulatok alatt végzett hengerlési út ennél az eljá­rásnál közvetlenül a munkadarab és a hen­gerek átmérőjének, vagy a működő henger­föliiletek hossszának viszonyától függ. Ha tehát az előretolás, tehát az (m) út hosszabb vagy rövidebb, az egész munkadarab hen­gerlési útja kisebb vagy nagyobb fog lenni, minthogy az egész út egyenlő az egyes (m) szakaszoknál végzett hengerlési utak összegével. Az anyagnak közönséges haránthenger­lésénél föllépő nagymérvű föllazulása, mely a munkadarab teljes elpusztulását idézheti elő, ennél az eljárásnál teljesen elkerülhető. Amint oly hengereket alkalmazunk, melyek az 1. ábrán látható módon egy (w3) él segélyével az anyagba behatolnak, melyek tehát egy-egy kettős kúpból állanak, a (w3) él két oldalán az anyag elcsavará­sára volna igénybe véve, mert a munka­darab és a hengerek egymással érintkező pontjaihoz tartozó sugarak különbözők, te­hát itt is föllépnének az ebből származó ismert hátrányok, de mert itt a (wl) fölü­let ellen a (w2) fölület hat, ezek az igény­bevételek föl nem léphetnek és a munka­darab és a hengerek között legföljebb bizonyos mérvű, nem oly káros csúszás lép föl. Az (e3) kúp hossza — mint a mondot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom