39436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tuskóknak varrat nélküli csövekké való kihengerlésére

— 3 -Forgó hengerek helyett ide-oda forgó hengereket is lehet használni, melyek palástfölületei a forgástengelyhez excentrikusak vagy forgásföliiletek, mikor azok a 7—9. ábrán látható módon közelíthetők egymáshoz. Ekkor nem kell okvetlenül teljes hengereket alkalmazni, hanem a magukban ismert körszelet alakú hengerkivágások is használhatók. Ha a hengerek sugarát nagyobbítjuk, határeset gyanánt oly hengerjáratot kapunk, mely két sík lemezből áll; — eme lemezeket pedig a 2. ábrán látható excentrikus henger esetében kúpos, a 7. ábrán látható forgásfölület esetében pedig sík fölület gyanánt lehet kiképezni. Ebben az utóbbi esetben a lemezek nemcsak hosszanti irányukban mozognak ide-oda, hanem h: vántirányban is eltolódnak, hogy a munkadarabhoz közeledjenek és attól kihengerlése után ismét távozzanak. Eine lemezek keresztmetszetben tetővagy más alakúak. A használt hengermű a munkadarab nyújtását minden esetben ugyanazon a módon végzi, ezért elégséges, ha csak az 1—5. ábrán látható berendezés működési módját ismertetjük. Mialatt a hengerek a kezdő állásukból (1. ábra) a végállásukba (5. ábra) jutottak, az (e) munkadarabot az (e3) kúp hosszának megfelelő úton jobbról balra tolták. Az 5. ábrán a munkadarab útját (n) jelzi mikor a hengerek az 1. és 2. ábrán látható helyzeteikbe visszatértek, a munkadarabot jobbfelé toljuk, még pedig- nemcsak az (n) úton hanem még egy (m) úton is (5. ábra) mely út hossza a tuskónak a következő munkamenetelnél kinyújtandó hosszával egyenlő. A munkadarab tehát jobbfelé, a kinyújtás irányában, hosszabb útat tesz meg, mint balfelé, vagyis zarándok járásszerúen mozog. A munkadarabnak éppen kinyújtandó része jobbfelé mozog ós az (f) magról lecsúszik. A magot tehát nem kell úgy, mint a szokásos haránthengerjáratoknál oly hoszszúra venni, mint amily hosszú a kész munkadarab, elégséges ha a mag egészen rövid és csakis annyira nyúlik a hengerek közé, hogy a megmunkált üreges tuskót megmunkálás közben alátámassza. A mag tehát igen rövid lehet ezenkívül igénybevétele is igen kedvező, minthogy a magnak aránylag hosszú és folytonosan megújuló része van a hengerek között. Ez a hatás lép föl legalább akkor, mikor — mint azt a rajzon jeleztük — az (f) mag egy (fl) karmantyú vagy hasonló tag segélyével támasztja meg a munkadarabot és ennek előre tolását is a mag végzi. Lehetne a magról azonban a magot fix módon is ágyazni és a munkadarabot a magról valamely alkalmas módon letolni. Míg az ismert haránthengerjáratoknál a hengerlés útja a hengerek által a munkadarabon leírt csavarvonal hoszzával egyenlő, a leírt eljárásnál az az út lényegesen meghosszabbítható. Az egyes hengerfordulatok alatt végzett hengerlési út ennél az eljárásnál közvetlenül a munkadarab és a hengerek átmérőjének, vagy a működő hengerföliiletek hossszának viszonyától függ. Ha tehát az előretolás, tehát az (m) út hosszabb vagy rövidebb, az egész munkadarab hengerlési útja kisebb vagy nagyobb fog lenni, minthogy az egész út egyenlő az egyes (m) szakaszoknál végzett hengerlési utak összegével. Az anyagnak közönséges haránthengerlésénél föllépő nagymérvű föllazulása, mely a munkadarab teljes elpusztulását idézheti elő, ennél az eljárásnál teljesen elkerülhető. Amint oly hengereket alkalmazunk, melyek az 1. ábrán látható módon egy (w3) él segélyével az anyagba behatolnak, melyek tehát egy-egy kettős kúpból állanak, a (w3) él két oldalán az anyag elcsavarására volna igénybe véve, mert a munkadarab és a hengerek egymással érintkező pontjaihoz tartozó sugarak különbözők, tehát itt is föllépnének az ebből származó ismert hátrányok, de mert itt a (wl) fölület ellen a (w2) fölület hat, ezek az igénybevételek föl nem léphetnek és a munkadarab és a hengerek között legföljebb bizonyos mérvű, nem oly káros csúszás lép föl. Az (e3) kúp hossza — mint a mondot-