39422. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csővel bíró löveg

A lövegcső fenékdarabja a fölső lövegtalpon még akkor is túlnyúlik, mikor a lövegcső a tüzelő helyzetben vau (1. különösen az 1. ábrán). Závárzat gyanánt függélyes ékzávár szolgál, a závárzat nyitását és zárását egy a fenékdarabba ágyazott (C) tolóemelő eszközli (1. különösen a 3. ábrát), melynek (cl) szívdarabja a (D) záróék (dl) hornyába fogódzik. A (C) tolóemelőnek a fenékdarabból kinyúló (E) tengelyén egy lényegében véve Bzektorszerú (F) forgattyú van alkalmazva, melynek (FI) fogantyúja van. Az (F) forgattyú (f2) csapját a (G) hajtórúd köti össze a (H) rúddal, mely a lövegcsövön akként van vezetve, hogy a cső visszafutás irányával párhuzamos irányban eltolódhatik. A (H) rudat a lövőcsövön mereven megerősített cső alakú (J) tok vezeti. A (H) rúd szabad (megvékonyított) végén egy (K) hüvely van forgathatóan, de el nem tolhatóan fölhúzva, mely a (H) rúd szabad végét a (J) tokban vezeti és egy lefelé forduló (kl) ütközővel van ellátva. Az ütköző számára a (J) tokban egy (il) vezető hasítékot képezünk ki, mely oly csavarmenetalakú, hogy a (K) hüvely az (x) nyíl irányában forog (5. ábra), illetőleg a (kl) ütköző kifelé leng, mikor a (K) hüvely az 1., 2. és 4. ábrán látható helyzetéből a lövegcső fenékdarabja felé eltolódik. Az (il) liasítéknak a lövegcső torkolata felé eső vége az (i2) kiöblösödéssel (1., 2., 5. és 6. ábra) van. ellátva. A (H) rúd körül az (L) csavarrugó (1. különösen a 4. és 7. ábrát) van föltekercselve, melynek egyik vége a (K) hüvelybe, másik vége a (J) tok egy válldarabjába fogódzik és mely eme részek között akként van befogva, hogy nyomó és torziórúgó gyanánt szerepelhessen. Eme rúgó egyrészt a (H) rudat törekszik ama helyzetében tartani, melyen (hl) feje a (J) tokra fekszik (1., 2. és 4. ábra), másrészt pedig a (K) hüvelyt törekszik az (x) nyíl (5. ábra) irányával ellentétes irányban forgatni. A (B) felső lövegtalpnak a lövegcső fenékdarabja felé eső végén egy merev (b) ütköző van alkalmazva (1. a 10. ábrát is), melynek lejtős (b3) fölülete van. Ez az ütköző a (k1) ütközővel működik együtt. A cső fenékdarabjában az (E) tengellyel párhuzamosan ágyazott (M) tengelyen (1. különösen a 11. és 14. ábrát) egy (N) kidobó van mereven fölerősítve. Ennek (nl) orrai vannak, melyek a (D) záróék (d2) kivágásaiba fogódzanak és arra szolgálnak, hogy eme kivágás egy (d3) ütközőfölületével együtt működve a kidobót a záróék lefelé mozgásának végén kitérítsék. Az (M) tengelynek a csőfenékdarabból kinyúló végén egy kétkarú (0) emelő van mereven fölerősítve, melynek egyik (ol) karja puskabillentyű gyanánt vau kiképezve, másik karján pedig (o2) orra van. Ez az orr a már említett (F) forgattyú (f3) orrával kapcsolódhatik. Közvetlenül a lövés leadása előtt az egyes részek az 1—3., 11. és 12. ábrán látható helyzetet foglalják el. Ekkor az (A) lövegcső a (B) fölső lövegtalppal szemben a mellső helyzetében, a závárzat pedig zárva van. Az (N) kidobó az éklyuk mellső falára fekszik és a töltényhüvely fenékpereme mögé fogódzik. A (H) rúd (hl) fejével a (J) tokra támaszkodik, az (L) rúgó pedig kezdeti feszültségének megfelelő mértékben meg van feszítve. A (K) hüvely a (J) tokból annyira kinyúlik, hogy a (kl) ütköző az (il) hasíték tágasabb (i2) részével áll szemben. Lövés után a lövegcső a (B) fölső lövegtalpon visszafut. Ezenközben a (kl) ütköző, mikor a 2. ábrán pontvonalosan jelzett állásába elérkezett, a (b2) ütköző ferde (b3) fölületébe ütközik és mialatt eme ferde fölület mentén csúszik, az (L) rúgó hatása ellen elfordul, miközben az (il) hasíték tágasabb (i2) részébe lép be. A visszafutás további részén a (b2) ütköző (kl) ütközőt elereszti úgy, hogy ez az (L) rúgó hatása alatt eredeti állásába tér vissza. A lövegcső előrefutásánál a (kl) ütköző újból a (b2) ütközőbe ütközik (4. és 5. ábra). Most már azalatt, mielőtt a (kl) ütköző a (b2) ütközőnek — lövegcső fenékdarabja felé fordult — homlokfölületére fekszik, a K) hüvely és evvel együtt a (H) rúd is az