39415. lajstromszámú szabadalom • Lövedék fegyverekhez

— 2 -A következő pillanatban ugyanezek a jelenségek ismétlődnek és a lövedékre oly forgatónyomatékok sorozata fog hatni, melyek a (B) részt az (A) rész mögé törekszenek forgatni. Mikor az (A B) rendszer eme pillanatnyi forgató nyomatékok hatása alatt oly helyzetbe jut, hogy tengelye a (V) sebességgel újból párhuzamossá lesz, a pillanatnyi forgató nyomatékok forgásiránya ellenkezővé válik, tehát a rendszer ellenkező irányban kezd forogni. Néhány lengés után a rendszer tengelye stabilis egyensúlyi helyzetbe jut és a sebességgel párhuzamos helyzetet foglal el. Hogy az egyensúlyi helyzetet a tengely lehetőleg gyorsan foglalja el és hogy az energia veszteségek lehetőleg kicsinyek legyenek, az elemi forgató nyomatékokat maximálissá kell tenni. Ebből a célból a forgató nyomatékot létesítő összetevők különbségét rí T _R1 R — Ml M lehetőleg naggyá kell tenni. Lövedékek szerkesztésénél az (R) és (M) tényezők nigyságát a lövedék súlya, űrmérete és anyaga szabja meg, viszont (Rl) nagyobbítható bizonyos mértékben, ha a (B) részt konkáv fölületekkel képezzük ki. Viszont (Ml) igen nagy mértékben csökkenthelő és ebben a tekintetben csakis az szab határt, hogy a (B) rész szilárdsága elég nagy legyen úgy, hogy a lövőszergázok hatásának ellenállhasson. Ezenkívül ugyancsak nagyobbítjuk a forgató nyomatékot akkor is, mikor a forgató kart, vagyis azt a távolságot, melyben a két egymással párhuzamos (V) sebesség támadási pontja van egymástól, lehetőleg nagyra vesszük. Ezt a célt akként érjük el a gyakorlatban, hogy az (A) és (B) testeket lehetőleg hosszúra készítjük, minek ismét csupán az űrméret, illetve ürlövedékeknél a töltelékgolyók elhelyezésére szolgáló kamara térfogata szab határt. A lövedék megnyújtása — mi a keresztmetszet terhelését is fokozza — abból a szempontból is előnyös, hogy a lövedéktengely egyensúlyi állapotának elérése után a sebesség változását is kisebbíti. Ugyancsak a sebesség csökkenésnek kizárására az is szükséges, hogy a (B) rész mozgásánál föllépő (Rl) ellenállás, mely a lövedék tranzverzális mozgásánál lehetőleg nagy, a lövedék hosszirányú mozgásánál, mikor a lövedék tengelye a (V) sebesség irányába esik, lehetőleg kicsi legyen, ezért a (B) részen oly hornyokat kell létesíteni, melyeket a lövedék hossztengelyével párhuzamos síkok határolnak és melyek akkor, mikor a lövedék tengelye eljutott egyensúlyi helyzetébe, a levegőben csak csúsznak ; ekkor a (B) rész az (A) rész nyomában mozog és a levegőt legföljebb vékony lemezalakú részeivel hasítja, tehát a levegőben csak igen kis ellenállásra talál. Eme megfontolások oly lövedékek szerkesztésére vezetnek, melyek két jól megkülönböztethető részből állanak; ezek: 1. A tulajdonképeni lövedéket alkotó (A) fej ós 2. az (A) fej hátsó végén fölerősített (B) irányító, mely egy a lövedék tengelyét állandóan a röppálya érintőjébe állítani törekvő kormányt alkot. A jelzett cél elérésére alkalmas lövedék legegyszerűbb foganatosítási alakjában egy egyszerű henger, melynek tömör, elől kúpos (A) feje van ós mely hátul egy üreges (B) részbe megy át, mint az a 3—6. ábrán látható. Ily módon a fej (M) tömege maximális, tehát a sebesség irányával ellentétes irányú (J) gyorsulás minimális. A lövedék hegyes csúcsa a lövedék mozgását és a levegőn való áthatolását nagyon megkönnyíti. A 7 — 10. ábrán látható második foganatosítási alaknál az (A) fej hengeres, csúcsa csúcsívalakú, a kormány harántmetszete négyszárnyú kereszt. A 11—14. ábrán látható harmadik foganatosítási alaknál, az (A) fej hatszögletes hasáb, melynek csúcsa gúla alakú, hátul pedig egy háromkarú csillag keresztmetszetű részben végződik. A négy- vagy hatszög keresztmetszetű hasábok a tér rendkívül kedvező kihasz-