39383. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vízerőműveknél a víz összegyűjtésére

- á -ugyanakkor kiürülő másik medencéből kifolyó vízmennyiséggel. Ezen összeműködő berendezések olyan üzemet tesznek lehetővé, mely csak az ellenmedence első megtöltése alkalmával kívánja meg a víz visszatartását, a későbben (elméletileg korlátlan ideig), a fölső medencében való földuzzasztást csak a két medence méreteiből függő tetszőleges mértékben engedi meg, anélkül, hogy a vízfolyás folytonossága a szóban forgó vízerőmű alatt bármiképen hátrányosan befolyásolva volna. A rajz 1—5. ábrái a berendezés különböző kiviteli alakjait mutatják: az 1. ábra szerinti berendezésnél a (T) vízerőmű (turbinák vagy vízi kerekek) fölötti vízfolyásban az ismeretes (Co) duzzasztó medence van elrendezve, mely csekély erőszükséglet esetén a vizet összegyűjti s tetszőleges alakban (nyitott vagy födött medence, kiszélesített fölső csatorna, kibővített táró vagy efféle gyanánt) lehet kiképezni. A vízerőmű alatti vízfolyásban fekvő (Cu) medence a (Co) medencével általában egyenlő térfogatú a szintén tetszőleges alakú nyitott vagy födött medence, kiszélesített alsó csatorna, kibővített táró vagy pedig gát (völgyzár) segélyével létesített medence az alsó vízfolyásban. A fölső és alsó (Co) és (Cu) vízmedence be- és kivezető csatornái szabályozható (al, b2), illetve (bl, a2) be- és kibocsátó nyílásokkal bírnak, melyek zsilipekkel, tolókákkal, csapokkal, szelepekkel vagy effélékkel lehetnek fölszerelve. Ha az (al) teljesen vagy részben meg van nyitva s a (bl) nyílás teljesen vagy részben el van zárva, akkor a fölső (Co) medencében a víz összegyűl. Ugyanilyen módon tölthetjük meg az alsó (Cu) medencét, ha a (b2) nyílást teljesen vagy részben megnyitjuk s az (a2) nyílást teljesen vagy részben elzárjuk. Csak azon föltételnek kell eleget tennünk, hogy az (a2) nyíláson másodpercenként kifolyó vízmenyiség az al) nyíláson másodpercenként kifolyó vízmennyiséggel egyenlő legyen s ugyanígy a (b2) nyíláson másodpercenként befolyó vízmennyiségnek a (bl) nyíláson másodpercenként kifolyó vízmennyiséggel kell egyenlőnek lennie. Ha a be- és kibocsátó nyílások szabályozása ily módon történik, akkor a víz a fölső (Co) vízmedencében tetszőleges mennyiségekben és tetszőleges időpontokban gyűjthető össze s ezen medencéből a fölső (o) csatornán másodpercenként átfolyó vízmennyiségtől teljesen eltérő menynyiségekben bármikor lebocsátható, anélkül, hogy a vízfolyás folytonossága az (F) folyó mentén mélyebben fekvő vízjogtulajdonosoknál a legkevésbbé is zavartatnék. Az (al, b2 és bl, a2) be- és kibocsátó nyílásoknak ezen kölcsönös szabályozása és működtetése kézzel, vagy pedig az (al és a2) • illetve (bl és b2) nyílások között távhatásokat létesítő elektromos, hydraulikus, pneumatikus vagy egyesített elektro-hydraulikus, illetve elektro-pneumatikus berendezések segélyével történhet és pedig oly módon, hogy az (a2) kibocsátó nyílás mindég ugyanabban az időben nyíljék meg, mint az (al) bebocsátó nyílás és amellett olyan mértékben, hogy (a2) nyíláson kifolyó vízmennyiség mindig egyenlő legyen az (al) nyíláson befolyó vízmennyiséggel. Ugyanilyen módon van a (b2) nyíláson befolyó vízmennyiség a (bl) nyíláson kifolyó vízmennyiségtől függővé téve. Ennélfogva a vízmedencékben való összegyűjtéstől teljesen függetlenül, az alsó (u) csatornán a (Cu) medence mögött [pl. az (M) helyen] mindig ugyanannyi víz fog lefolyni, mint amennyi a fölső (o) csatornában a (Co) medence előtt [pl. az (N) helyen] befolyik. A 2., 3. és 4. ábra egyszerűbb kiviteleket mutat, melyeknél a fölső (Co) medence a fölső (o) csatornával közvetlenül össze van építve, vagyis mintegy a fölső csatorna részét alkotja s ugyanezen eset áll fönn az alsó (Cu) medencénél és (u) csatornánál is. Itt az egész szabályozás arra szorítkozik hogy a másodpercenként lefolyó (ql) vízmennyiség az alsó (Cu) medence mögött, pl. az alsó csatorna (d2) helyén elrendezett szabályozható zsilip vagy tolóka segélyével mindig függővé tétetik a fölső csatornába a fölső (Co) medence fölött beáramló (q2) vízmennyiségtől és pedig úgy, hogy minden