39314. lajstromszámú szabadalom • Választó készülék távbeszélő összeköttetések önműködő létesítésére

i — Ha a (c) tengely forgatása és ezután következő fölfelé való mozgása útján a kívánt összeköttetést létesítettük, akkor a beszélgetés befejezése után a kapcsolótagot nyugalmi helyzetébe visszavezetjük, és pedig egyszerűen azáltal, hogy az eddig az áramkörbe bekapcsolt (p) elektromágnest kiiktatjuk. Az (n) emeltyű ekkor az (n2) rúgó behatása alatt nyugalmi helyzetébe visszatér és az (n4) zárókilincset az (o) kerékből kiemeli. Az (i) keret ennek folytán saját súlya alatt lefelé csúszik. Ezen mozgásnál az (ml) zárókilincs az (n) emeltyűnek nyugalmi helyzetébe visszatért (nl) nyúlványába ütközik és (m) zárókerekéből kiemeltetik, mire a (c) tengely a (w) rúgó befolyása alatt, amely a (k) kilincskerék tovább iktatásánál feszítve volt, kezdeti helyzetébe visszatér. A kapcsoló most már új összeköttetés létesítésére ismét alkalmas. Természetes, hogy az ismertetett elrendezés olyan kapcsolónál is használható, amelynél a kiválasztandó vezetékek kontaktusai nem sík, hanem hengeres fölületen vannak elrendezve. Ez esetben csak arról kell gondoskodnunk, hogy az (i) keret és a vele forgatás útján beállított kapcsolótag a kontaktusfölületalakzatnak megfelelő mozgást végezzen. A kapcsoló ilyen foganatosítási alakja a 4—7. ábrákban van föltüntetve. A kapcsolótag (c) tengelye, melyet az (r) elektromágnes (rl) horgonya a (kl) kilincs és (k) kerék segélyével lépésenként forgat, ezen kapcsolónál az (x) tengely körül forgatható (i) keretben van ágyazva. Az (x) tengely egyúttal a hengerfölület tengelyét alkotja, amelyen a kiválasztandó vezetékek (a al) kontaktuscsoportjai vannak elrendezve úgy, hogy a keretnek forgási tengelye körül való mozgásánál a kapcsolási helyzetben fekvő (d dl) kontaktusrúgósorozat mindig a hozzátartozó sor kontaktusain csúszik. Hogy már most az (i) keretet a szükségnek megfelelően forgathassuk, a keret ívalakú oldalát az (o) fogazott szegmenssel látjuk el, amelybe a (v) elektromágnes (vl) horgonyához erősített (v2) kilincs kapaszkodik. Könnyen belátható, hogy a (v) elektromágnes váltakozó ki- és bekapcsolásánál az (i) keret egy-egy foggal emelkedik. Hogy a keret ezen mozgásnál eredeti helyzetébe ismét vissza ne térjen, az (n4) zárókilincs van elrendezve, amely a hüvelyen forgathatóan megerősített (n) emeltyűvel van összekötve. A (p) elektromágnesnek nyugalmi helyzetben lévő és az (y) rúgó behatása alatt álló (pl) horgonya az (n) emeltyűt az (n6) ütköző révén rendesen olyan helyzetben tartja, hogy az (n4) zárókilincs az(o) fogasszegmenssel nem kapcsolódik és az (n) emeltyű (nl) nyúlványa az (ml) zárókilincset rúgójának hatása ellenében kilincskelekéből kiemeli (7. ábra). Ha azonban a (p) elektromágnes gerjesztetik és ennélfogva a (pl) horgonyt az (y) rúgó hatása ellenében vonzza, akkor az (n) emeltyű az (n2) rúgó hatása alatt balra mozog, mimellett az (n4) zárókilincs az (o) fogasszegmenssel és az (ml) zárókilincs az (nl) nyúlvány oldalmozgása folytán az (m) kilincskerékkel kapcsolatba jut. Ha azután a beszélgetés befejeztével a (p) elektromágnest kiiktatjuk, akkor az (n) emeltyű a 7. ábrában föltüntetett helyzetbe megy viszsza úgy, hogy az (i) keret a továbbiktatásnál megfeszített (z) rúgó behatása alatt nyugalmi helyzetébe tér vissza. Röviddel ezen helyzet elérése előtt az (ml) zárókilincs az (n) emeltyű (nl) nyúlványába ütközik és kerekéből kiemeltetik, mire azután a (w) rúgó a kapcsolótagot is nyugalmi helyzetébe forgatja vissza. Természetes, hogy a kapcsoló egyes részei az üzem és előállítás követelményei szerint más alakban és elrendezésben is készülhetnek, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege módosulna. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Választókapcsoló távbeszélő-összeköttetések önműködő létesítésére, amelynél a kiválasztandó vezetékek kontaktusai csoportonként sorokban vannak elrendezve és a választóvezetékkel összekötött kapcsolótag ezen sorok egyikének egy kontaktuscsoportjára állíttatik be,