39295. lajstromszámú szabadalom • Újítások szövőszékek vetélőváltó berendezésein

- 2 — ben a (2) tolórúd mozgása következtében a (3) dobról legöngyölődött és megfeszült (10) rúgó a legközelebbi alsó vetélőt tartja és a (2) tolóriidnak eredeti helyzetébe való visszatérését biztosítja. A 3. és 4. ábrán látható biztosító szerkezet föladata abban áll, hogy a vetélőváltó berendezés excentertárcsáinak mozgását pontosan egy teljes fordulatra korlátozza s ezen tárcsákat a szövőszék járása közben rögzítse és mozgásukat csak akkor engedje meg, ha a tárcsákat a vetélőváltást előidéző részek hajtják. A 3. ábra ezen szerkezetet és az emelő két véghelyzetét oldalról nézve, a 4. ábra pedig alaprajzban mutatja. Ha a szövőszék működésben van, akkor a be- és kiiktatást végző (12) emelő (11) orra a fölső helyzetben van, amennyiben a (12) emelő a szövőszék bekapcsolása esetén a 3. ábrán teljes vonallal rajzolt helyzetet foglalja el. Ennélfogva a vetélőváltó berendezés excentertárcsáit tartó (15) tengely (14) tárcsájának (13) kiugrását a (11) orr megakasztja, míg ha a szövőszék vetélőváltó berendezése működésben van, akkor a (12) emelő a 3. ábrán pontozva rajzolt helyzetbe lendül s egyúttal a (11) orr is lefelé mozog úgy, hogy a (14) tárcsa és az excenterek (15) tengelye kioldódik és a nyíl irányában foroghat. A tárcsa és tengely, pontosan egy teljes fordulat befejeztével, a (11) orr által a szövőszék megindításakor megakasztatik, amennyiben a (13) ütköző forgás közben a (12) emelő meggörbített végével találkozik és az emelőt fölemeli, minek következtében a (11) orr ismét az ütköző pályájába jut és annak mozgását megakadályozza. Az 5—7. ábrákon föltüntetett s az új vetélő bevezetését megakadályozó biztosító szerkezet célja abban áll, hogy a szövőszékbe ne legyen új vetélő bevezethető, ha az addig működésben volt vetélő valamely okból nem jutott vissza a vetélőváltó fiókba. Ez esetben a (16) horog, mely a vetélőt lenyomó és azt a kívánt helyzetben tartó rugalmas (17) részre van erősítve, a helytálló (18) foggal vagy ellenhoroggal kapcsolódik (6. ábra), minek következtében a vetélőfiók nem mozoghat fölfelé s ennek folytán az új vetélő bevezetése meg van akadályozva. Ha azonban a vetélő a fiókba visszatért, akkor a (16) horog a (18) fogból kikapcsolódik, mivel a (17) rész kifelé nyomatik s ennek folytán a fiók fölemelkedhet és a vetélő kicserélése végbemehet. Hogy a vetélőváltó berendezés ostoros szövőszékeknél is alkalmazható legyen, a 8—10. ábrák szerint a vetélőfiók kengyelének a fiók végét szabaddá kell tennie, hogy a helyettesítendő vetélő kiléphessen. Hogy a vetélőfiók vége a vetélő kilépése céljából ostoros szövőszékeknél szabaddá tehető legyen, a (19) vezető rúdon lévő (20) kengyel elforgattatik. Ezen célból a forgathatóan ágyazott második (23) rúdra erősített (22) emelő vége a vetélőfiók fölemelkedése alkalmával egy (24) ütközővel vagy sarkantyúval találkozik, mely a vetélőszekrényen van elrendezve. Ennélfogva a (22) emelő a vetélőfiók emelkedő mozgása alkalmával lefelé lendül s ennek folytán a (23) rúd is elfordul, mely viszont a (25) emelőt mozdítja el. Ez utóbbi a mozgékony (21) vezetéket befolyásolja, mely hasítéka segélyével a (20) kengyelt a szövőszák járása közb:n függélyes helyzetben tartja és mcst oldalt forgatja úgy, hogy a vetélőfiók vége a vetélő kibocsátása céljából fölszabadul. A 8. és 10. ábra még egy berendezést is mutat, melynek segélyével megakadályozható, hogy a vetélőfiók a szövőszék járása közben a vetés hatása alatt fölemelkedjék. A szövőszék járása közben ugyanis a (26) kilincs egy helytálló (27) csappal kapcsolódik és ily módon a vetélőfiók fölemelkedését megakadályozz?. Hogy a vetélőfiók fölemelkedhessék, s a vetélő kicserélhető legyen, a vetélőfiókot fölemelő (28) kar először a (26) kilincs (261) karja alá nyúl és azt fölemeli, minek következtében a kilincs a (27) csaptól elfordul. Ha a vetélő már ki van cserélve, akkor a vetélőfiók lesülyed és a (26) ki-