39293. lajstromszámú szabadalom • Újítások fonóberendezéseken

borda van kiképezve, mely meggátolja, hogy a fonálfeszültség a lefogó gyűrűt a (d) asztalból kihúzza. A (d) asztal ágyazó üregébe és a fonógyűrűbe az (a) gyűrűt nyilvánvalólag akként húzhatjuk be, hogy azt összenyomjuk és így kerületét kisebbítjük. A lefogó gyűrű anyaga rugalmas lévén, a nyomás megszűnte után kiterjed és az asztalnak ágyazó furatára ráfekszik úgy, hogy mikor a gyűrű kiterjedt, általános csukló gyanánt szerepel, mely a fonógyűrűt az asztallal rugalmasan köti össze. Az (a) lefogógyűrü és a (d) asztal között föllépő súrlódás oly gyenge lehet, hogy a lefogó gyűrű maga is elfordulhat az asztal ágyazó kivágásában és így a fonálra ható egyenlőtlen feszültséget kiegyenlítheti. Ha a lefogógyűrűt különböző átmérőjű ágyazó kivágásokban akarjuk alkalmazni, a leírt berendezést egy (g) szorító csavarral egészítjük ki, a lefogógyűrűt pedig ferde irányú (a2) hasíték segélyével hasítjuk föl, (5. ábra) úgy, hogy a fölhasított gyűrű két vége egymásra feküdjék és a csavar a hasítékban semmi esetre se fogódbassék meg. A lefogógyűrü fölső karimája egy horony vagy csatorna alakjában képezhető ki, melybe grafitpépet vagy más kenőanyagot tölthetünk, a horony fenekén vagy más pontján pedig megfelelő furatokat képezhetünk ki, melyeken a kenőanyag az egymáson súrlódó fölületekhez juthat. A 7—10. ábrán a leírt újítás javított foganatosítási alakja látható. Ennél a foganatosítási alaknál úgy- mint az előbb leírtnál — a fonógyűrűnek a működő helyzetben való rögzítésére ugyancsak szétfeszíthető és összehúzható lefogógyűrűt alkalmazunk, azonban a szóban levő részeket akként alakítjuk, hogy a lefogógyűrü a fonógyűrűn föl legyen függesztve, tehát a fonógyűrűvel együtt forogjon és ne legyen az asztalban rögzítve. Ez az elrendezés a fonógyűrű hatását egyenletesebbé teszi és meggátolja, hogy a fonó és lefogógyűrű közé rostok és por jussanak be. Ez a berendezés a csatolt rajzon forgó fonógyűrűnél alkalmazva függélyes középmetszetben látható. A 8. ábra a leszerelhető persely, a 9. ábra a lefogógyűrű fölülnézete, míg a 10. ábra nagyobb léptékben rajzolt metszet, melyen a fonógyűrű és lefogóberendezése közvetlenül az asztallapba van szerelve, mikor külön persely alkalmazása fölösleges. A (h) fonógyűrű a szokásos módon van kiképezve és oly módon van az (i) perselybe szerelve, hogy ebben szabadon foroghat. A lefogó berendezést egy rugalmas anyagból pl. bádogból készült gyűrű alkotja, mely oly célból, hogy összenyomható és szétfeszíthető legyen, föl van hasítva és fölső szélén egy kiálló (k) karimával van ellátva. Ez a karima és a (j) hengeres része akként van alakítva, hogy a fonógyűrű külső fölületére és ennek alsó karimájára jól ráfeküdjék, tehát a részek rendszerint minden köz hagyása nélkül érintkezzenek egymással és így meggátolják szálaknak és pornak a részek közé való bejutását. A leírt berendezés ágyazására szolgáló (i) persely üregének átmérője rendszerint nagyobb, mint a lefogógyűrű külső átmérője úgy, hogy a jelzett két rész között bizonyos köz marad, ezenkívül a persely nyílása lefelé kúposán kissé kiszélesedik, mint a rajzokon látható. A leírt berendezés szerelésére vagy egy külön kiemelhető perselyt alkalmazhatunk (7. és 8. ábra), vagy pedig az asztalon magán képezhetjük ki a perselyt (10. ábra.) Mindkét esetben előnyös, ha a súrlódás csökkentése céljából a fonó alatt, az ágyazó nyílás szélének közelében egy keskeny (1) bordát képezünk ki. Eme most leírt foganatosítási alak működési módja a következő: A forgó (h) gyűrű a fonálfeszültség hatása alatt forgásnak indul és a súrlódás következtében a (j) lefogógyűrűt is forgatja, ennek alsó része a centrifugálerő hatása alatt szétnyílik és az asztalban kiképezett ágyazó nyílás falára fekszik, minek következtében a megfeszült fonál a fonógyűrűt föl nem emelheti és ez szabálytalan ugrásokat nem végezhet, a fonógyűrű tehát igen egyenletesen forog és forgását szálak