39278. lajstromszámú szabadalom • Kazántelep

van látva. A fölső (24) terelőlemez alsó fölületén (25) bordák vannak kiképezve, melyek a terelőlemez kerülete felé eső végeiken egymás felé konvergálnak, a függélyessel szöget képeznek és csatornákat alkotnak. A (24) terelőlemez fölött egy gyűrűalakú (26) cső foglal helyet, melynek a gőz beáramlását megengedő furatai vannak; ebbe a csőbe torkollik a (27) csőcsonk, melyet egy cső köt össze a (28) csőcsonkkal. Ez a csőcsonk a túlhevítő (30) és (31) elemeivel kapcsolt, gyűrűalakú (29) csővel van összekötve, mely (31) elemeket több köralakban meghajlított cső alkotja, míg a (30) elemek alakja az 1., 3., 6. és 7. ábrán látható. A túlhevítőből a (29a) cső ós (32) vezeték vezeti a gőzt a fogyasztás helyére. A (21) gőzfejlesztőnek ugyancsak van vízleválasztója. A (20) csőcsonk fölső végén egy (33) süveg van alkalmazva, mely fölött egy áttört (34) lemez foglal helyet. A (33) süveg alsó széle és a (20) csőcsonk között annyi hely marad szabadon, hogy a kettő között a gőz és az esetleg elragadott víz áthatolhat. A gőz a (34) lemez furatain fölemelkedik, míg a víz a (35) csöveken, melyek egészen a kazán vízteréig esnek, távozik. A (11) kazán alsó (36) csőcsonkjában van (37) táplálóberendezés alkalmazva, mely fölött a (39) lemez foglal helyett úgy, hogy a víz kellően elosztva jut a kazánba. Ezen kazántelep működési módja a következő : Az égéstermények az (1) kazán (5) tűzszekrényében először is a forralócsöveket érik és a (9) csatornán a (10) tokba mennek, hol a túlhevítő (30) elemeit érik és a (31) csövek külső fölületén fölemelkednek, azután a legfölső csöveket megkerülve, a (12) füstcsövekbe jutnak, ezekben a (11) kazán egész hosszán végig húzódnak és végül a (13) elvezető csatornába mennek. A gázok tehát a kazántelepet a leghidegebb részén hagyják el. A (12a) laposvasak alkalmazása következtében a fütőgázok hosszabb utat kénytelenek megtenni, mint egyébként, ezen kívül a gázáram közömbös rétege is megszakad és annak két része több hőt kénytelen leadni, mint egyébként. Ha a (12a) laposvasakat alkalmas emelőberendezés segélyével megemeljük és sülyesztjuk, a (12) csöveket üzemközben is tisztíthatjuk, mi a hő kihasználását igen kedvezővé teszi. A (6) forralócsövekben képződött gőz közvetlenül a gőztérbe jut, a (14) palást pedig a vízteret, úgyszólván, két részre osztja, a palást belső oldalán a meleg víz emelkedik föl, annak külső oldalán pedig a hideg víz esik le. A (16) edények a fölület növelésére szolgálnak, a (17) csövek ezekben a (16) edényekben akként vannak megerősítve, hogy a cső torkolata és az edény födele között oly nagy köz maradjon, hogy a levegő el ne szállhasson. Ennek következtében mindegyik edényben szabad vízfölület és a keletkezett gőz befogadására szolgáló tér keletkezik. Amint a gőz a (17) csövek torkolatát eléri, eme csövekbe bejut és ezeken át a gőztérbe emelkedik. A (16) edények tehát a vízfölületet növelik, míg a (17) csövek a gőz elvezetését teszik lehetővé, anélkül, hogy a vizén utat kellene magának törnie. Minthogy a gőz vizet is ragadhat el, a két (23, 24) terelőlemezből álló vízelválasztó van az (1) kazán gőzterében alkalmazva. A gőz és az ezáltal elragadott víz először a (23) terelőlemezt éri és a (7) cső mellett fölemelkedik, azután a (24) terelőlemezbe ütközik, az elragadott víz a (25) bordák mentén a kazán falához megy és a fal és a (23) terelőlemez között lévő hézagon a víztérbe esik vissza, a gőz pedik a (24) terelőlemez és a kazán fala között lévő hézagon fölemelkedik. Hasonló hatást gyakorolnak a (18) edények a (11) kazánban, mint a most leírt (16) edények, ezekből a (18) edényekből a gőz a (19) csöveken a (20) csőbe és innen a (21) gőzgyűjtőbe megy, hol a (33) süveg a gőzt és az ez által esetleg elragadott vizet lefelé áramolni kényszeríti, a víz a (21) gőzgyűjtő fenekén gyűlik össze és a (35) csöveken a kazánba folyik vissza, míg a gőz a (34) lemez furatain a gőzgyűjtő fölső részébe és innen a (23) csövön az (1) kazán gőzterébe megy. Ebben egy gyűrűalakú (26) cső van elrendezve, melynek fölső oldalát számos furat