39188. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés
— 2 -3. ábra a csőkötés előállításának egy fázisát tünteti föl. A rajzon (a, a') két cső egymás mellett fekvő végét és (b) a szurok burkolatát jelöli. A gyakorlatban a szurok megfelelő mennyiségű aszfalttal, vagy olajjal kevertetik, melynek mennyisége a csőkötés előállításakor uralkodó hőmérséklettől, vagy a helyi viszonyoktól függ; így például az alkalmazott olaj mennyisége télen nagyobb, mint nyáron és hideg vidékeken is nagyobb, mint melegebb vidékeken. A szurkot minden esetben oly halmazállapotra kell redukálni, hogy kihűlés után némileg plasztikus legyen (c) egy lapos fémszalagot jelöl, mely a csövek végét körülfogja és mely szalag végei alatt egy (d) lemez van elrendezve úgy, hogy a szalag végeinek rögzítése után a csöveket egy gyakorlatilag véve folytonos fémszalag veszi körül. A szalag végei csőalakra vannak meghajlítva, mint a 2. és 3. ábrában (e)-vel van jelölve. A csőszerűen meghajlított szalagvégek alkalmas eszközök például (f, f) kengyelek vagy kapcsok által vannak egymáshoz erősítve, melyek a csőszerű (e) részekbe illesztetnek, mint ezt az 1. ábra mutatja. A (c) szalag és a (d) lemez célszerűen lágy acélból készül. A fémszalag kezelésének a kapcsolat előállításánál való megkönnyítésére drótkampók, vagy fogantyúk alkalmaztatnak, melyek az (e)- végekbe helyeztetnek. Ezen fogantyúk a végleges rögzítő eszközök elrendelése előtt eltávolíttatnak. A csőkötés előállításánál a szalag hevített szurokkal vonatik be és pedig oly módon, hogy a szalagot egy főzőtartányba merítjük, mely a hevített szurkot tartalmazza; ily módon a szalag úgy a belső, mint a külső oldalán is bevonattal láttatik el. A szalag belső oldalára ezenkívül további szurokrétegeket vihetünk föl. Az ily módon kezelt szalagot szélességének fele részén a csővég alá helyezzük úgy, hogy a szalag szélességében, a szalag másik fele a cső végén kiáll. Erre a következő csövet helyezzük el oly módon, hogy végével az előző cső végéhez illesztjük. A csövek fölső oldalára hevített szurkot öntünk ék a szurok lágy állapotában a (d) lemezt helyezzük föl, melyet leszorítunk és melyre további szurokmennyiséget öntünk. Ezután a (c) szalagot a csövek köré hajlítjuk és a szalag végeit alkalmas, a csőszerű (e) szalag végekbe illesztett segédeszközök által egymáshoz húzzuk. Hogy a csőszerű (e) végeknek az összehúzódáshoz szükséges erő folytán való behorpadását elkerüljük, az (e) végek fémből, vagy más anyagból készült (j) csapok által merevíthetők, melyek a végek közepében helyeztetnek el. Ha a szalagok kellő szorosra meghúzattak, j hogy a szalagvégek egymáshoz tartassanak, S ezután az összehúzásra használt segédeszközöket eltávolítjuk. A szalagnak nem szabad oly erősnek lennie, hogy az összehúzás alatt a csöveket megsértse, hanem inkább a csőszerű (e) végeknek kell föltekercselés által után engednie, ami egyidejűleg azt is jelzi, hogy szalag kellő szorosra húzatott. A szalag által kifejtett nagy nyomás folytán a szurok a csövek fölületére szoríttatik úgy, hogy a szurok erősen a csövekhez tapad, miáltal erős kapcsolatot és tömítést kapunk. A nyomás folytán továbbá a szurokban nem képződhetnek légbuborékok, melyek a kapcsolat hatásosságát befolyásolnák. Nagy átmérőjű csövek összekötésénél a szalag hosszában két vagy több részből állhat, mely részek végei a fönt leírt módon húzhatók és erősíthetők egymáshoz, vagy más módon köthetők össze csuklósan. A fönt leírt szalag a csővezetéket leggyöngébb pontjain erősebbé teszi. Szükség esetén két vagy több ily szurokkal bevont szalag alkalmazható agyagból, cementből, vagy betonból készült csövek vagy vezetékek közbenső pontjain, hogy a csövek vagy vezetékek a repedés ellen még jobban megvédessenek. Ily esetekben a szurokrétegnek csak oly vastagnak kell lennie, hogy a csövek vagy vezetékek fölületének egyenlőtlenségeit kiegyenlítse. A föntebbiek értelmében esetleg a csövek érintkező végei köré vászon, vagy más szövött anyag is göngyölíthető, mely esetben a kapcsolás előállításának módja és a
