39108. lajstromszámú szabadalom • Újítások fonó- és cérnázógépeken

8 -jon s így a fonandó anyag 'egyenletes sodrást szenvedjen. A tapasztalás azt mutatta, hogy a légágy által hordott s turbina vagy elektromotor segélyével hajtott fonó és cérnázó elemek erre különösen alkalmasak, mivel ezeknél a hajtó és visszatartó erők oly módon változnak, hogy az ilyen elemek sebességének egyenletes voltát kedvezően befolyásolják, ha az elemek máskülönben egyenlő méretekkel és elrendezéssel bírnak. A fönt leírt turbináknál, a hajtott rész forgató nyomatéka csökken, ha a sebesség növekedik. Azonban a légágy ellenállása s ennek következtében a hajtására szükséges erő is a sebességnek megfelelően fog növekedni. Mint a 24. ábra mutatja, az egyes sebességekhez tartozó forgató nyomatékok és ellenállások (al) és (cl) görbéi hegyes szög alatt metszik egymást. Ha a sebességet megközelítőleg úgy állítjuk be, hogy a görbék metszéspontjának feleljen meg, akkor a fonó és cérnázó elemek önmagukat fogják szabályozni. Ha a légágyon futó fonó és cérnázó elemet többfázisú indukciós mlótor hajtja, akkor hasonló módon a forgató nyomaték megindítás alkalmával a legnagyobb lesz és zérusra csökken, ha a mótor sebessége a forgó mező sebességével egyenlő lesz. Az ellenállás és forgató nyomaték (bl cl) görbéi ez esetben is hegyes szög alatt metszik egymást, s ha a mótor sebességét megközelítőleg a görbék metszéspontjának megfelelően választjuk, akkor a motorok sebessége az egész berendezésben megközelítőleg egyenlő lesz s normális munkaföltételek mellett egyenlő is marad. Mivel a légágyon futó és cérnázó elemet mótor hajtja, mely az egész kerületre kiterjedő hatást fejt ki, a forgó részre gyakorolt oldalirányú hatás nem elegendő arra, hogy az ágyfölületek közötti légréteget megszakítsa. Míg ezen föltételek fönnállanak, addig a légágyon futó fonó és cérnázó elem, mely a jelzett módon hajtatik, maga fogja önmagát szabályozni. Tokos fonó és cérnázó gépeknél, melyekben a fonó és cérnázó munkát egyetlen egy nagy sebességgel forgó s saját motorja által hajtott elem végzi, ez utóbbi sebessége többféleképen szabályozható. Ha a fonóköpeny vagy henger légágyon fut s csak csekély mechanikai súrlódást okozó forgáscsap vagy egy léggyűrű által tartatik, melynél az elem légpárnán fut, akkor teljesen meghatározott nagyságú s légsúrlódás alakjában föllépő visszatartó erővel van dolgunk, mely a forgás sebességével gyorsan növekedik. A tokokat vagy efféléket célszerű légturbinával hajtani, melynek legnagyobb hatásfokát akkor érjük el, ha a turbinalapátok sebessége' a hajtóközeg sebességének körülbelül felével egyenlő. Megindítás alkalmával a haj tóközeg sugarának forgató nyomatéka megközelítőleg kétszer akkora, mint a legnagyobb sebesség elérésekor s ha a kerék sebessége a légsugár sebességével lesz egyenlő, akkor a forgató nyomaték zérus lesz. Ezen hajtógépnél tehát a forgatiónyomaték a sebesség növekedésével csökken. Ha ezen két körülményt egyesítjük, vagyis azon hajtóelemet, melynek forgató nyomatéka a sebesség növekedésével csökken, oly hajtóelemmel kombináljuk, melynél a légsúrlódás a sebességnövekedésével emelkedik, akkor oly föltételeket létesítünk, melyek megközelítőleg állandó sebességet b'iztosítnak, mivel a forgató nyomatéknak és az ellenállásnak a sebességre vonatkoztatott görbéi ismét hegyes szög alatt metszik egymást. Ha most a sebességet a görbék metszéspontjának megfelelően választjuk, akkor az elemek önmagukat fogják szabályozni. Ugyanez történik oly fonó és cérnázó elemeknél is, melyeknél a turbinák hajtására rugalmatlan közeg, pl. víz szolgál s az ellenállás fokozására folyadék- vagy légsúrlódás van alkalmazva. Az egyes elemek sebességét úgy is szabályozhatjuk, hogy a hajtott rész ellenállását a forgó részen alkalmazott szárnyak segélyével hatásosabbá tesszük. Mivel a szárnyak által előidézett ellenállás kb. a sebesség négyzetével növekedik, a hajtóerőnek és ellenállásnak a sebességre vo-