39089. lajstromszámú szabadalom • Haskötő

(o) kapocsba illesztjük és pedig oly szoro­san, amint a helyi érzékenység, esetleg sérvjelenlét, vagy műtétvarrat szükségessé teszi, és így tovább, míg minden (e) he­vedert az annjak megfelelő (o) kapocsba beleillesztettük. Az (e) hevederek fölösle­ges része a (h) bújtatószjalag rései alá búj­tatandó. Az (1 1) combszalag (k k) szíja az (i i) gombokra gombolandó, láb között hátravéve, az (n n) szíjak az (m m) kap­csokba illesztetnek. A haskötő a meglazult, sérült vagy ope­rált has támasztására, a sérv visszatartá­sára, az operált varrat esetleges tágulásá­nak meggátlására szolgál. A haskötővel a has helyi érzékenyebb részeinek a kelle­metlen nyomás alól való fölmentése úgy érhető el, ha az érzékenyebb helyre eső (e) hevederek kevésbbé szoríttatnak meg, míg sérves helyeken igényelt nagyobb nyo­más a hevederek erősebb meghúzása által érhető el, miáltal az eddig alkalmazott sérvnyom- és támlapok fölöslegessé vál­nak. Kellemetlen volt ezen nyom- és tám­lapok viselése, mert ha az elhelyezés kellő pontossággal történt is, járás közben el­csúsztak és elviselhetetlen nyomást gya­koroltak ép ott, hol erre szükség nem volt és a kellő nyomás hiányában a sérv ter­jedését meggátolni nem lehetett. Igen fon­tos az, hogy operált, sérves vagy szülés után elrendelt haskötő fekvő helyzetben legyen fölköthető, mert a hasür, lágy ré­szeinek elhelyezkedése, valamint a sérv (belek) visszahelyezése kizárólag csakis fekvő helyzetben történhetik. Fontos az, hogy a belek kitódulását meggátló haskötő is fekvő helyzetben legyen fölerősíthető, mely által elérjük azt, hogy álló helyzete ben a sérv (belek) kitódulni már nem tud­nak. Az eddigi módszer az volt, hogy a sérvet fekvő helyzetben visszahelyezték, a beteget fölállították és a haskötőt fejen vagy lábon át a testre illesztve, alkalmaz­ták s míg ez megtörtént, a belek ismét kitódultak s így a rendes, biztos elkötés lehetetlen volt és a sérv tovább terjedése is minden esetben bekövetkezett. A hason operált beteg, a gyermekágyas nő sem hagyhatta el ágyát addig, míg veszély nél­kül föl nem kelhetett, hogy a haskötő rá­próbálható és fölköthető legyen. De nemcsak mint haskötő, hanem válto­zatlan alakjában, mint mentő öv is alkal­mas oly baleseteknél, hol a sérülés a ha­son, mellen vagy háton történik, mert míg a szerencsétlent bepólyázták, ami legalább is 20 percet vesz igénybe, úgy ezen has­kötő alkalmazása esetén a pólyázás fölös­legessé válik és a szerencsétlen legalább is 20 perccel előbb kerül orvosi kezelésbe. Az V. ábrán föltüntetett kapocssor, kü­lön ezen haskötőhöz készül és lehetővé teszi a haskötő fölerősítését és levetheté­sét fekvő helyzetben, és pótolja ezenkívül a haskötőkbe eddig alkalmazott acélleme­zeket, halcsontokat, fűzést, csattot és réz­gombokat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Haskötő, jellemezve egy rugalmas szö­vetből készült középső (a) hátrész, eh­hez kétoldalt csatlakozó, hátulról előre szélesedő (b b) oldalrész és ezekhez erő­sített nagyobb számú (e) hevederek ál­tal, melyek lyukai a szemben fekvő (b) rész végén megerősített horgokba akaszt­hatók és melyek a két (b) részen ak­ként vannak elrendezve, hogy az egyik (b) rész hevederének a másik (b) rész egy hevederhézaga felel meg és megfor­dítva, azon célból, hogy a hevederek elől a hason egymás mellett, illetve egy­máson át laposan fekve vezethetők és hogy a haskötő különböző részei szük­séglet szerinti különböző mértékben le­gyenek megfeszíthetők. 2. Az 1. igénypontban jellemzett haskötő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (b) részek végén alkalmazott horgok egymással összefüggően egy darab sod­ronyból vagy hasonlóból készülnek úgy, hogy ezen sodrony stb. egyúttal a has­kötő merevítését is képezi. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS %SZVÉTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-

Next

/
Oldalképek
Tartalom