39087. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő kézi lőfegyverek závárzatán

— 2 -ábra) a 3. ábrán látható (k) villa (11) kampójának fölvételére szolgál, ahol ezen villa a zárolót a visszalökés után a(w) rúgó segélyével előre húzza. A pofák hátul fecskefark alakú (12) rézsútos bordákban végződnek (15. ábra). A 12—123

. ábrák különböző nézetekben a (c) hengert mutatják, melyben a (j) rugóval körülvett (m) ütőszög mozog. A henger fölső oldalából kiálló ütközők egy fecskefarkalakú (5) hornyot fognak közre, míg a henger alsó oldalán egy (6) hosszhorony halad (122

. ábra), melynek két falában az 1. ábrán látható (b) kilincs (8) orrának befogadására szolgáló (7) bevágások vannak kiképezve. A hátsó részén (d) csonkakúpba átmenő (c) henger hátul (v) gyűrűs karimában végződik (128

. ábra). Az (m) ütőszög (10. ábra) elül (2) tárcsát hord, mely a (j) tekercsrúgó megtámasztására szolgál, míg az ütőszög hátul (3) csavarban végződik. A 11. ábrán az ütőszöget körülvevő rúgó egymagában látható. A (g) töltényvonó (19. ábra) alul fecskefark szelvényű (13) kiugrással bír, mely a (c) hengernek ugyanolyan keresztmetszetű (5) vezető hornyával kapcsolódik (12s

. ábra). A töltényvonó mellső végének alsó oldalá-1 ól két (f) csap áll ki, melyek az (e) pofák (1) lyukaiba illesztetnek oly célból, hogy a pofákat összetartsák, amellett azonban a pofák elfordulását lehetővé tegyék úgy, hogy ezek a fenéklap belső falán kiképezett ágyakba nyomódhassanak. A zároló hátsó része a következő részekből áll: a (h) zárófejből (20. ábra), az (s) hüvelyből (21. ábra) és az (o) kakasból (22. ábra). A (h) zárófej hátsó része a hegedűk hurtalpához hasonló alakkal bír s belső oldalán (n) hornyok vannak kiképezve, melyek a fegyvercső hosszirányára merőlegesen állnak. A húrtalphoz hasonló részt a tulajdonképeni zárófejjel egy (14) rúd köti össze, melynek két oldalán négyszög keresztmetszetű (15) vezető bordák nyúlnak végig. A zárófej ékalakú (141

) mellső végébe (16) üreg van fúrva, melynek csavarmeneteivel az (m) ütőszög végén kiképezett (3) csavar kapcsolódik. A hasábalakú (s) hüvelyt különféle nézetekben a 21. ábra mutatja. A hüvely mindegyik oldalfalán két bevágás van alkalmazva, melyek közül az alsó (17) bevágás keresztmetszetének egy része köralakú. míg a fölső (18) bevágás a (h) zárófej (15) bordáinak vezetésére szolgál. Az oldalfalak elül (t) rézsútos lapokban végződnek, melyekben az (e) pofák fecskefark alakú (12) bordáinak fölvételére szolgáló (19) ágyak vannak kiképezve. Az (o) kakas (22. ábra) két (p) forgáscsappal, két (20) vezető csappal és egy (q) harántcsappal bír. A (p) csapok az (s) hüvely (7) hornyaiban nyugosznak, a (20) csapok pedig a zárófej (n) hornyaiban vezettetnek s ily módon az (s) hüvelyt a (h) zárófejjel összekötik és az egyiknek a másikon való csúszását lehetővé teszik. A 23. ábra a töltényeket a tölténytárba vezető szerkezetet mutatja. Ezen szerkezet egy (41) merev lapból áll, melynek egyik végére egy (40) iap van függélyesen erősítve. Ez utóbbi a töltőemelő bevezetésére szolgál, míg a (41) lemez a töltények tartására szolgáló hornyokkal van ellátva. A lőfegyver hátsó részén, a zárófej hurtalp alakú része alatt a 24—27. ábrákon föltüntetett biztosító szerkezet van elrendezve a 24. ábra a (42) orrot lesülyesztett helyzetben, vagyis azon pillanatban mutatja, midőn a fegyver elsütésre készen áll. A 25. ábrán a (42) orr a biztosító helyzetben láíható, vagyis midőn a cső vége és a zárófej közé van vezetve s ezáltal a zárófej elmozdulását megakadályozza. Hogy a zároló visszahúzott helyzetben legyen tartható s a töltények a tölténytárba legyenek vezethetők, a (43) rész (44) csappal van ellátva (25—27. ábrák), mely a (45) tuskónak egy lyukával kapcsolódik. A tölténytoló az ágyszekrény (24) bordái között vezetett (23) lemezből (1. és 3. ábra), továbbá ennek a töltény kitolására szolgáló (25) orrából és egy (26) lemezrúgóból áll, mely a (27) ütközőt, (28) gombot és (29) nyúlványt hordja. A tölténytoló (25) orra a