39025. lajstromszámú szabadalom • Áramzáró szerkezet elektromos jelzőberendezésekhez

- á — Az 1. ábrán (s) jelenti a vágányon fölállított selencellát, (q) pedig a vonat zárjelzője gyanánt kiképezett fényforrást, (rl)gyel-az (11, 12) selencella-áramkörbe kapcsolt relais van jelezve, melyet a (bl) telepből jövő áram gerjeszt, mihelyt a tovahaladó fényforrás által befolyásolt selencella az áramforrást lehetővé teszi. Az (rl) relais (a) armatúrája ismét egy a (b2) telepből táplált (13, 14, 15, 16) áramkört zár vagy nyit, mely most már ismert módon jelzőszerkezetek, jelzőzárak vagy egyéb biztonsági berendezések működtetesére használható, így pl. elektromos blokkberendezésekkel összekötött, az (r2) elektromágnes á>tal működtetett (d) nyomó gombzárat működtet. Hogy a selencellát vagy hasonlót más fény-behatások ellenében védjük, fénymentes zárral látjuk azt el, melyet a tovahaladó vonat, pl. a (k) sínkontaktus által zárt (13, 17, 18, 19) áramkör közvetítésével ideiglenesen eltávolít. A 2—4. ábrákon olyan berendezések vannak bemutafva, melyeknél a fölfogó készüléken két selencella van úgy elrendezve és kapcsolva, hogy ezek hatása egyenlő vagy megközelítőleg egyenlő megvilágítás esetén egymást kölcsönösen megsemmisíti úgy, hogy a fölfogó készülék csak akkor jön működésbe, ha az egyik rész erősebben befolyásoltatik, mint a másik. (c) a jelző vagy biztosítókészülék dróttekercsét jelzi, melynek áramköre az (rl) (3, ábra) vagy az (r) (4. ábra) solenoid gerjesztése alkalmával záratik, mig (b) elektromos telepeket jelöl. Leadó készülék gyanánt (g) fényforrás szolgál (2. ábra), fölfogó készülék gyanánt pedig két (sl, s2) selencella. A selencellák parabolikus reflektorok gyújtópontjában vannak elrendezve és pedig oly módon, hogy e két reflektor mindegyike a szétszórt fényt a földfölület egy és ugyanazon pontjáról fogja föl. Ezzel szemben a (g) fényforrás a vonaton úgy van elrendezve, hogy csak a fölső (sl) selencellára hat. A selencellák úgy vannak kapcsolva, hogy mindkettőnek egyenlő módon való befolyásolása alkalmával a jelzőáramkör nem jön működésbe, amennyiben pl. a 3. ábra szerint az (rl és r3) solenoidokkét párhuzamos vezetékágban az (sl és s2) selencellákkal seriesben vannak kapcsolva úgy, hogy hatásuk egymást kölcsönösen megsemmisíti és így az általuk befolyásolt kapcsolóemeltyű középhelyzetében állva marad, míg az egyik (sl) selencellát a leadó készülék gyanánt szolgáló, a vonaton elrendezett fényforrás jobban megvilágítja, mint a másik (s2) selencellát. Ugyanezt érjük el a 4. ábrán föltüntetett kapcsolási elrendezésnél is, mely a Wheateston-féle hídkapcsolás elvén alapszik. Az 5. és 6. ábrák a fölfogó készüléknek véletlen befolyásolás ellenében való védelmére szolgáló szerkezetet ábrázolnak, mimellett két leadó készülék és két fölfogó készülék van egymástól egyenlő távolságokban elrendezve és a fölfogó készülékek úgy vannak kapcsolva, hogy a jelzőáramkör csak akkor záratik, ha valamennyi fölfogó készülék egyidejűleg befolyásoltatik. A jelző vagy biztosító szerkezet dróttekercse ismét (c)-vel van jelölve, (rl, r3 és rl', r3') elektromágnes tekercseket jelölnek, melyek két (b) telep áramkörében feküsznek ós célszerűen a 6. ábrán látható módon a hozzájuk tartozó (1, 2 és 3, 4) selencelákkal össze vannak kapcsolva. A jelzőáramkör számára szintén külön (b2) áramforrás van elrendezve, (g és gl) leadó készülékeket jelzi. Mivel a jelzőáramkör zárására két kapcsoló van elrendezve, a jelzőkészülék csak akkor jöhet működésbe, ha mindkét (s és sl) fölfogó készülék, melyek egymástól ugyanazon távolságban vannak elrendezve, mint a vonaton megerősített (g és gl) leadó készülékek, egyidejűleg befolyásoltatik úgy, hogy tehát véletlen befolyásolások ki vannak zárva. A két fölfogó készülék mindegyikében két selencella elrendezése által azt célozzuk, hogy a berendezést a napfény behatása ellen védjük, amennyiben az összetartozó selencellák hatásuk tekintetében egymással ellentétesen vannak kapcsolva úgy, hogy a megfelelő kapcsoló-emeltyűk a selencellák